Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-10-31 / 3-4. szám

1897. 3—4. sz.

ORVOSI HETILAP -SZEMÉSZE T.

81

A másik tanítás végett létesített intézet a Helen nagijherczegnő császári Minikai intézete 1875 óta áll fenn. Czélja orvosok továbbképzése, illetve ismétlő tanfolyam orvosok számára.

Évenként 2 cursust tartanak. Az első októbertől deczembérig, a második januártól májusig.

Szembetegek számára 5 nő- és 8 férfiágy van szánva.

A harmadik szembetegek intézete a „Mária császárnő“ ressortja alá tartozó nagy szemkórház, mely nem messze a Newsky Prospekttől van.

1824-ben alapíttatott, 1840-ben újjá épült, és újabban egy privátbetegek számára szolgáló tractussal bővítették. Az intézet harmadfélemeletes ; 76 ágyra van berendezve.

Az első emeleten vannak a rendelő helyiségek, mert több teremben rendelnek az ambulans betegek számára, kiknek száma évenként 20,000-t megközelíti.

Legnagyobb contingensét az ambulantiának Szt.-Pétervár sok gyárának sérült szemű munkásai képezik.

Ugyancsak az első emeleten van a női osztály és egy műtőterem, míg a második emeletet a férfiosztály foglalja el szintén külön műtőteremmel.

Az orvosi személyzet áll egy igazgatóból, 3 főorvosból és az alorvosokból.

Úgy itt, valamint a többi intézetekben a létszámhoz tartozó orvosok államhivatalnokok, nyugdíjképesek és állásuknak megfelelőleg katonai rangjuk van.

Az orvosi szolgálatot úgy osztották be, hogy egyik főorvos az ambulantiát végzi, a második a nő-, a harmadik a férfiosztály orvosa. De minden évben cserélik az osztályokat.

A kórház laboratoriummal, a szükséges eszközökkel és készülékekkel van felszerelve.

A szt.-pétervári szemkórház újonnan berendezett tractusát, melyekben a külön szobák vannak, a congressus végéig nem adták át rendeltetésüknek, mert azokat a szobákat az oda ránduló congressista tagok számára tartották fenn, kiknek a Szt.-Pétervárt töltött napok alatt kellemes otthont nyújtottak.

A heidelbergi szemészeti társulat 26-ik gyűlésének

tárgyalásai.

1. Krückmann, Lipcse. A pangásos papilla pathogenesiséről beszél.

Leber nézetét, hogy a pangásos papilla a látóideg valódi gyuladása helybenhagyja. Előadó pontosabban beszél a lobgerjesztő anyagokról, milyeneket szolgáltatnak a daganatok széteső sejtjei, elsajtosodó gümők.

2. Heine, Marburg. A lencse alkalmazkodás folytán történő helyzetváltozásáról szól, továbbá az alkalmazkodás górcsövi fixálásáról.

Heine egy módszert ismertet, melynek segítségével úgy subjectiv mint objectiv módon vagyunk képesek a nehézség törvénye folytán beálló lencseeltolást demonstrálni. Subjectiv bizonyíték az accomodatiónál beálló paralaktikus eltérése a vízszintes fonalaknak, melyek közül egy a közelpontban fekszik, kettő az előbbivel párhuzamosan meghatározott távolságban van kifeszítve.

Objectiv bizonyíték a szarúhártya górcsővel észlelhető eltolása a hátulsó lencseképnek a szarúhártya-reflexxel szemben.

A lencse eltolása spontán alkalmazkodásnál körülbelül V, mm., eseringörcsnél 1 mm.

3. Hippel, Heidelberg. Az újszülött szeme. Beszél a hullabeli és keményítő folyadékok által okozott elváltozásokról. A szarúhártya vastagsága egyénileg nagy mértékben ingadozik. Az ora serata nem hiányzik, mint azt Schön állította Egyébként nagyban megegyezik a felnőttek szemével.

4. Hess, Marburg. Egyes ritkább glaucoma-esetekről és ez alkalmazkodás hatásáról elsődleges glaucománál. Traumatikus lencseluxatiónak egy esetében, melyben a lencse az elülső csarnokba került, a szivárvány!]ártya oly módon került szelepszerűleg a lencse széle és a szarúhártya közé, hogy ez esetben

a Fontana-féle űrök szelepszerű elzáródása határozottan másodlagos elváltozás.

Egy második esetben 11 éves haemophil fiúnak gyenge sérülés után vérömlenye támadt az elülső és a hátulsó csarnokban ; ennek folytán másodlagos glaucoma keletkezett. Ez esetben az irisnek a szarúhártyához való erősebb odaszorítása nem magyarázható meg.

Az alkalmazkodásnak kártékony közrehatása glaucoma keletkezésénél igen valószínűtlen, mert az alkalmazkodás által előidézett elváltozásokat fokozott mértékben idézi elő az eserin, továbbá minthogy idősebb egyének úgyszólván egyáltalában nem alkalmazkodnak, miután az nekik nem használ.

5. Sattler, Lipcse. A lamina cribrosa és a látóideg ruganyos rostjairól. A sclera keresztmetszetein a látóideg környékén csak kevés hosszában metszett ruganyos rostot találni, míg a lamina cribosa helyén kizárólag ilyeneket találni. A papiilában csak az arteria centralis ruganyos rostjait találni.

6. Leber, Heidelberg. Szalagszerű szarúhártya homályokról. Különösen a Bowman-féle hártya sajátszerű excresceutiaira figyelmeztet.

Következő hypothesis alkalmas a szemrés tájékán fellépő szalagszerű szarúhártyahomályokat és azoknak a széléről való fellépését magyarázni. Miután az elsődleges elváltozás, finom mészszemcséknek lerakódásából áll a szarúhártya felülete lemezeiben, a kötőszövet túltengése és egyéb elváltozások pedig csak másodlagosak, felvehető, hogy a tápnedv, mely a széléről jön a szarúhártyába, túlságosan gazdag mészsókban, melyek a szemrésben történő elpárolgás következtében kicsapódnak.

II. ülés augusztus 6-dikán.

7. Bach, Würzburg. A szemizomhűdés tanához. Előadó a nuclearis terület elváltozásait tanulmányozta házinyúlon, egy és több szemizom átmetszése után, az iris és corpus ciliare eltávolítása után, exenteratio bulbi és orbitae után.

Eredmény gyanánt említendő részleges kereszteződés az oculomotoriusban és trochlearisban, keresztezés hiánya abducensnél. Iris és corpus ciliare eltávolítása után a nuclearis területen nem létesül elfajulás, hanem ganglion ciliareban.

8. Bernheimer, Bécs. Kísérleti tanulmány az oculomotorikus által ellátott belső és külső szemizmok beidegzéséről.

Nissluak az elsődleges izgalomról szóló módszere szerint kísérletezett majmon, mert ennek nuclearis területe megfelel az emberének.

Az oculomotorius által ellátott valamennyi külső szemizom kiirtása után kiviláglik, hogy azok központja, csak az oldalsó főmagvakban és az azokhoz tartozó lateral sejtekben fekszik, még pedig a nuclearis terület distalis, leghátsó ötödében, kizárólag a keresztezett főmagvakban.

A közös működéshez szolgáló izmok, sejtjei a nuclearis területben is közeli összefüggésben vannak.

9. Bielschowskg, Lipcse. Egy szemmel való kettős látásról. Azelőtt kancsalszemű egyénen, a jobbik szemének elvesztése után monocularis diplopia lépett fel, az amblyop szemén, boncztani elváltozás nélkül.

Az illető eset pontos elemzése azon magyarázatra utalt, hogy a kancsalítás idejében vicariáló központ képződött, mely a másik szem elvesztése után az amblyop szem maculájával versenyre kelt.

10. Weiss, Mannheim. Kancsalságról. Megbeszéli a kancsalságban szenvedők binoculás látóterét.

11. Darier, Páris. Új ptosisműtét. Bőrhíd alatt két izomlebenyt készít, azokat felvezeti és a szemöldök bőre alatt fixálja. Ilyen módon operált eset kitűnő eredményt adott.

12. Baas, Freiburg Br. A gyűrűs skotoma boncztani alapja és a szem bujakóros elváltozásairól. Két szem boncztani vizsgálata klinikailag megállapított gyűrűs skotomával, kiderítette a külső ideghártya rétegek tönkremenését, kapcsolatosan a skotomának megfelelő chorioidealis zóna megbetegedésével. A centrális és peripherikus ideghártyarészek elváltozása csak igen csekély volt.