Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
82 1897. 3—4. sz. 011V 0 S I HETILAP — SZEMÉSZET. Jacobsonnak retinitis specificiája valószínűleg csak másodlagos megbetegedés, mely elsődleges érliártya megbetegedésből indul ki. 13. Vossiu?, Giessen. Intermittáló exophtalmusról. Felvehető, hogy a megbetegedés az orbitalis vénák ektasiáján alapszik, ámbár boncztani bizonyíték e tekintetben még hiányzik. Másodlagosan az orbitalis zsírpárna sorvadhat úgy, hogy azután rendesen enophthalmus jön létre. III. ülés augusztus 7-dikén. 14. Schirmer, Greifswald. A retinának pnrareticularis vagy amakrin sejtjeinek functiójáról. A parareticularis sejtek az egyediiliek, melyek functiójáról még kielégítő képet nem alkothatunk. Schirmer azokat a pupillaris reflex első tagjainak tartja. A látóideg gyuladásos megbetegedéseinél, a pupillaris reactio nagyobb mértékben szenved, mint egyszerű sorvadásánál, ha a látás különben egyforma. A külső ideghártyarészletek megbetegedéseinél (leválás, pigmentelfajulás) a pupillaris reactio még sokáig áll fenn, míg a belső rétegek megbetegedéseinél (embolia, edénymegbetegedések) a látásélességgel aránylagosan csökken. Ezen tények tüntetik fel valószínűnek, hogy a pupillaris reflex a belső ideghártyarétegekben kezdődik. Miután az amakrin sejteknek csak leszálló nyúlványuk van, melylyel közvetlen vagy az idegdúczsejtek közvetítésével függnek össze az idegrostok kai; valószínűnek mondható, hogy ők viselik a jelzett functiót. 15. Wagenmann, Jena. Az ideghártya edényei keringési zavarainak ismeretéhez. A retinitis baemorragica elsődleges oka gyakran verőerek megbetegedésében fekszik, egyidejűleg talált vivőeres thrombusok másodlagosak lehetnek. Nagyfokú endarteritis arteriae centralis újabb esetét említi, kapcsolatosan az artériának aneurysmatikus kitágulásával a lamina cribrosán belül és egyéb részein való nagyfokú szűkületével. Transitorikus megvakulások vagy látáshomályok előállhatnak verőeres edénygörcs folytán, melynek oka az edényfal kásás elfajulásában fekszik. Szemei előtt folyt le egy ilyen rnegvakulás a verőerek tökéletes vértelenségével, 10 perez múlva a vérkeringés újra előállván, a látás visszatért. Iridectomia V2 évi gyógyulásra vezetett, de azután a verőér thrombosisa folytán tökéletesen megvakult az illető. 16. Haab, Zürich. 1. Chorioretinitis sympathicáról. 2. Lát szólagos daganatok újabb neme. Haab ábrákkal kapcsolatbanegy eddig kevéssé ismert, de jellegzetes nemét a chorioretinitis sympathicának ismerteti. Extraocularis daganatok az által, hogy szemfalának valamennyi rétegét behorpasztják, szeműridaganatot utánozhatnak. 17. Stalling, Hannover. A koponyaűri és szeműri nyomás fokozódásáról. A nyirk megváltozott állapota olykép befolyásolja a nyirkedények falait, hogy ezek ellazulnak és így történhetik meg azután, hogy a verőéri nyomás közvetlen a nyirkedényekre ruházódik át, miáltal a nyirkedények átjárhatlanokká lesznek. 18. Axenfeld, Boroszló. Mit tudunk a phlyctenularis szemgyuladás keletkezéséről ? A belső okok együttesen hatnak a külsőkkel. A belső okok legfőbbike a scrophulosis. Előadó az esetek 97%-ában mutatott ki scrophulosist. 100 bacteriologice megvizsgált eset kapcsán constatálja, hogy a phlycteuákat nem staphylococcusok idézik elő. A phlyctenák helybeli kitörése \ngy microorganismusokon alapszik, melyeket eddigelé még nem ismerjük, ha pedig ez nem áll, hiányzik nekünk a magyarázat. 19. Hippel, Heidelberg. Hydrophthalmus congenitus. Négy hetes gyermek mindkét szemének boncztani vizsgálata, mindkét oldalt nagy ulcus internum corneae-t derít ki, a szarúhártya nagyfokú duzzadásával a csarnokzúg, iris, corpus ciliare, másodlagos gyuladásos elváltozásaival kapcsolatban. A csarnokzúg nincs összenőve. Chorioidea, retina, üvegtest rendes, részleges nyomási excavatio. Elsődlegesnek a genyes ulcus internum corneaet nézi. 20. Sattler, Lipcse. Az ectopia lentis congenita műtéti kezeléséről. Azon esetekben, hol opticai eredmény várható, lehetőleg kicsiny iridectomiát kell csinálni. Egynéhány esetben előadó sikeresen végezte a discissiót. 21. Leber, Heidelberg. Rövid közlés a conjunctivalisblenorrhoea Kalt-féle irrigatiókkal való kezeléséről felnőtteken. Ismertet egy esetet az elülső csarnok felső részében történt zsírlerakódással, továbbá egy más esetet, melynél sérülés után fonálgombák fejlődtek az iivegtestbeu. (Hippel. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde 1897 September.) Sehje Hugó dr. IRODALMI SZEMLE. A nagyfokú rövidlátás operativ kezeléséről az utolsó referátumunk 1 óta több nagyobb érdekű és értékű közlés jelent meg. Ottó 2 törzsorvos Sattler lipcsei tanár eseteiről gondos tanulmány kíséretében számol be. A történeti adatokat részletesen ismerteti. Felemlíti, hogy Boerliave-nak már 1708-ban feltűnt, hogy az olyan sziirkehályogos, ki rövidlátó volt, operálás után convex-üveg nélkül is jól látott. Magának a myopiának corrigálására úgy látszik Desmonceaux abbé ajánlotta első Ízben az átlátszó lencse eltávolítását (1776), de ő maga a műtétet nem végezte, valószínű, hogy Janin volt az, a kit operálni látott; Bidder (1790), Beer (1817), Benedikt is foglalkoztak a kérdéssel s Badius 1839-ben magát a discissiót ajánlotta. Határozottabban foglalt állást az operatio mellett Weber, ki a kérdést az 1858-diki heidelbergi gyűlésen fel is vetette, de Graefe határozottan ellene nyilatkozott. Mooren ennek ellenére is végezte, de mikor egy általa operált szem iridocyclitisben tönkre ment, egy időre ö is abbahagyta. Bonders 1866-ban könyvében teljesen elitéli a myopia ellenes operálást s nem lehetetlen, hogy az ö tekintélye tartóztatta Arit-ot is vissza. Mauthner azonban még 1868-ban úgy nyilatkozott, hogy ha ismerne veszélytelen műtétet, akkor nagyon ajánlaná a lencse eltávolítását. Ha tehát nem is FuJcala volt az, ki a műtétet kigondolta, elvitathatatlan érdeme, hogy ö volt az, ki újból napirendre hozta s a szemoperálások között számára előkelő szerepet biztosított. 1889. november 8-dikán a bécsi orvosegyesületben két általa sikerrel operált myopiást mutatott be. Az első operálást 1887. április 3-dikán végezte, tehát kétségtelen, hogy előbb, mint Vaeher, ki különben, mint operálási methodust az extractiót ajánlja, míg FuTcala a discissio mellett foglal állást. Sattler 12 D.-n alul nem ajánlja az operálást. Az előbbre haladott kort nem tartja akadálynak. Otto 94 esetet említ s 85-röl részletesen beszámol. Ezek között 3 infectio fordult elő; egy szem teljesen tönkrement (372 °/o)- 3 esetben ablatio retinae következett be (31/a °/0) í nagyon figyelemre méltó, hogy ez utóbbiak mindegyikében volt üvegtestveszteség. A glaucomás rohamot, melyet a duzzadó lencse idézhetett elő, minden egyes esetben a megejtett cornea punctio megszünteti. Sattler mind a két szem operálása mellett foglal állást. A látásélesség 7-szer nem javult, 8-szor jelentéktelenül javult; 11-szer 4/3-szoros, 13-szor 3/a-szeres, 23 esetben kétszeres, 6 esetben 2!/2-szeres és 4-szer 3—5-szörös volt a látásélesség javulása. Kedvezőtlenebb eredménynyel operált Getplce,s kinek 59 esetében 1 infectio a szem elpusztulásával fordult elő, ezenkívül 22 esetben glaucoma keletkezett, az üvegtest 5-ször, az iris 2-szer esett elő s a retina 1 ízben vált le. Vossius 4 27 operálásról számol be. O is elég complicatióval dolgozott: 4-szer synechia anterior, 7-szer tokbenövés, 1-szer glaucoma, 2-szer keratitis fordult elő. A legnagyobb anyagról Hippel5 számol be. 4 év alatt 114 esetben végezte. Glaucomát csak 4 ízben látott, iridectomiát 7 Ízben végzett (ö discissio után 4—8-dik napon a lándzsával a limbusban szúr be). Az előrehaladt kor az ö szemében sem képez akadályt, 12 D.-n alul nem operál, a binocularis látás kedvéért 1 Szemészet. 1897. 1. szám, április 25. 3 Beobachtungen über hochgrad. Kurzsichtigkeit. Archiv für Ophthalm. XLIH. 2. 323. 1897. 3 Gelpke und Bihler: Die operative Behandlung der myopischen Schwachsichtigkeit. Beitr. zur Augenh. XXVIII. 1897. 4 Vossius: Die operative Behandlung der excessiven Myopie. Beitr. zur Augenheilk. Hamburg und Leipzig 1897. 5 v. llippel: Ueber die operative Behandlung hochgradiger Kurzsichtigkeit. Deutsche med. Wochenschrift 1897.
