Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-10-31 / 3-4. szám

1897. 3—4. sz.

75

ORVOSI HETIL

Gaillard-Arlt-féle varratnak vagy a Snellen-féle entropionvarratnak.1 Az első ellen szól korunk minden vívmányával; ma már nem szabad arra számítanunk, hogy genycdés után bekövetkező hegesedés vonja be a szemhéj szélét. Snellen varrata igen complicált és nehézkes; nem is hajtható oly szemeken végre, melyeket az orbicularis görcs kötés alatt lepett meg. De ha ideiglenes hatásra számítva volt alkalmam azt Arlt-Gaillard-féle varratot alkalmazni, az jobb eredményt adott, ha a szem héj széltől (majdnem a középvonaltól) divergálva alkalmaztam azokat, olyan formán, mint az Czermák műtéttanában le van rajzolva. Ideiglenes hatásúnak bizonyultak az orbicularis izom gyengítését czélzó operálások is, e mellett igen megbízhatatlanok, a mennyiben, ha az orbicularist nem vágom át teljesen, az át nem vágott rostok rögzítik a két sebfelületet egymás mellett, úgy hogy a hegesedés rövid idő múlva újra bekövetkezik és az entropion újra fennáll.

Hasonlóképen nem végezném ily esetben a Bowmannféle izom-varratot sem, mely abban áll, hogy egy horizontalis sebet készítünk a szemhéj széle alatt; feltárjuk az orbicularist, aláöltjük két-három fonállal, megszorítjuk a fonalakat. Az így közrefogott izomrészletek táplálkozáshiány miatt atrophizálnak. Ha tehát ideiglenes orbicularis görcsről van szó, mi majd elmúlik, ha megszűnik az ok, a mi fentartja, s így egy szükséges izmot sorvadásra bírni nagy hiba volna. De végezhető ez a műtét oly esetben, mikor az alsó szemhéj entropionját nem porczelgörbülés, de nem is localis okból származó orbicularis görcs tartja fenn, hanem ennek az izomnak idiopathikus beidegzési elváltozása, mely hosszú időn keresztül teszi próbára a beteg és orvos türelmét, míg gyökeres beavatkozásra szánja rá magát az illető. Ilyen esetben meg lehet próbálni az orbicularis egy részletének kimetszését, mint azt Graefe ajánlotta. De sem az élőbbemről, sem az utóbbiról tapasztalatom nincsen; magam egyik műtétet sem végeztem, előttem sem végezte senki sem, sőt nem is láttam oly esetet, melyben ezt mások végezték volna, úgy hogy tartózkodom véleményt nyilvánítani.

Hátra vannak az entropion műtétek sorából azok az eljárások, melyek hegek vongálása vagy a pillaporcznak elhajlása következtében fennálló entropionnál ajánltatnak. Eredetileg e két alak egy és ugyanaz, mert a kötőhártya mélyében és a tarsusban (különösen annak kötőhártyai felszínén) beállott hegesedés tartja fenn a szemliéjbefordulást. Ez az organikus entropion, melyet ilyen szervi elváltozás okoz, sokkal gyakoribb a felső szemhéjon, mint az alsón. Ennek oka abban rejlik, hogy a felső tarsus sokkal szélesebb, mint az alsó, másrészt pedig abban, hogy az alsó szemhéj súlyával is küzd állandóan a befordulás ellen s igy a mikor a hegesedés folyamatban van, állandó be- illetőleg kifelé törekedésével önkénytelenül is legfeljebb a helyes irányban hegesedik. Ugyanazon folyamat, mely a felső szemhéjon entropiont hoz létre, ektropiont okozhat az alsó szemhéjon, értem a trachomát, melynél a szemhéj a heveny és túltengéses állapotban eredeti nagyságánál és súlyánál jóval nagyobb. így súlyánál fogva lefelé ereszkedik a felső szemhéj — tehát a szemrés felé, — de lefelé, illetőleg kifelé törekszik súlyánál fogva az alsó szemhéj is, a szemréstől el, attól lefelé. A hegesedés részben az átmeneti redőben, részben pedig az átmeneti redőtől a tarsus felé játszódik le és pedig ívalakban, melynek domborulata a felső szemhéjnál a kiílbőr felé, az alsó szemhéjnál a conjunctivalis felszín felé, tehát előre néz. így görbül meg a tarsus a felső szemhéjon messziről is láthatólag olyanképen, hogy élőiről hátra haladó sugara megrövidül, mellső felszíne convexitásában nyer. De azért a szemhéj szélének valóságos befordulásáról, mint azt Czermák is tagadja műtéttanábau, szó nem lehet. Mert bár megrövidül a tarsus, bár sugara kisebb lett és convexitása legnagyobb a pillaszélen, még sem állana be a befordulás, ha a pilla szélének normálisán ép éle el nem simulna, ha az orbicularis az él felé rostjaiban össze nem halmozódnék, ha tehát az átmeneti redő felől a hegesedés vongálása, kívülről pedig az orbicularis (elcsúszott, eltolt) működése, mint két

1 Congrés intern, d’ophthalm. Paris. 1863.

P — SZEMÉSZET

erőcomponens, nem adnának oly eredőt, minek következtében a pillaszőrtelep, sőt a mellette levő bőrrészlet is a szemrésbe resp. a corneára kerül.

Ez utóbbi momentum kényszeríti a betegeket a műtétre, épen úgy, mint a trichiasisban szenvedőket. Innen van az, hogy az entropion ellenes és a trichiasis ellenes műtéteket együtt merem tárgyalni, bár alapjukban igen különböző állapotok javítását czélozzák.

Azok a műtétek, melyek által a szarúhártyát megkímélhetjük a befelé fordult (entropion okozta) vagy hibásan nőtt szemszőrök kaparásától, jelentékeny számban ajánltatnak. így ajánlják az egész s/.emszőrtelep eltávolítását. Ez az eljárás Flarerről lesz elnevezve s kiterjedt alkalmazásnak örvend. Magam is igen sok esetben végeztem, sok esetet évek múlva láttam s mondhatom, hogy nagy ritkaságszámba megy,1 ha a szemhéj szélén képződött heges él kaparja, sérti, bántja a szarúhártyát. Mert azt hiszem, a Flarer okozta torzításon kívül ezért ajánlottak még annyi sok műtéti módot, a melyek nem sikerülése resp. czélra nem vezetése esetén a Flarert, mint ultimum remediumot mindig elő lehet venni. Érthető az a törekvés, melynek czélja a szemszőrök megtartása s a mely szépen jut kifejezésre az ismeretes Jaesche-Arlt, Spencer- Watson, Scimcmi, Stellwag-féle műtéteknél. Mind a négy alakról van tapasztalatom és pedig jó is, rossz is. A leggyakoribb az, hogy a beteg nehány hónap vagy év múlva újólagos entropionnal jelentkezik. Ez áll különösen a Jaesche-Arlt-féle műtétről. Sokszor megesik az a Stellwag-féle műtétnél, ha az ajánlás szerint a lemetszett pillaszőrtelepet megfordítva illesztjük vissza helyére, (hogy a pillaszőrök felfelé irányuljanak,) hogy vagy közvetlenül a műtét után vagy néhány hónap múlva az igy megmentett pillaszőröcskék kihullanak.2 A Spencer-Watson-féle műtét egyike a leggenialisabbaknak, szép eredményt is ád, de mint minden olyan műtét, mely a pillaszőrök alá lebenykét illeszt be s a melyekből H. True és H. Villard tarsomarginoplastica név alatt 16 félét állít össze 16 szerzőtől az Annales d’Oculistique 1896 október—deczemberi számaiban, szépség szempontjából nyereséget nem mutat fel. Legalább azokban az esetekben, melyeket én láthattam, a szemhéj széle fölé 2 mm.-rel eltolt pillaszőrök az arcz benyomását annyira megzavarták, hogy én a magam részéről jobbnak Ítéltem volna e benyomást, ha azok egyáltalán nincsenek is meg. S ilyen értelemben vett tarsomarginoplastica, melynél a Flarer szerint készített bőrsebbe vékony bőrcsikot is tettem be (a halánték bőréből), elég szép eredményt is adott, de ez az eljárás sem volt alkalmazható elgörbült heges szemhéjnál.

A Scimemi által ajánlott eljárás nagyjából abban áll, hogy felszabadítjuk az intermarginalis vonalban a pillaszőrtelepet s a szemhéj bőrén, a szemhéj széllel párhuzamosan, attól 2'2 mm.-nyíre egymás felett két épen olyan hosszú metszést végezünk, mint a mily hosszú a szemhéj maga. Az így nyert két bőrcsíkot felfejtjük úgy, hogy az orr és a halánték felé összefüggésben maradjanak a bőrrel. Ezután pedig az alsó bőrcsíkot a szemszőrteleppel átbujtatjuk a felette levő bőrcsík alatt s annak helyére illesztjük, megerősítve néhány' varrattal. A pillaszőrök így „egy emelettel" magasabbra jönnek, a szemhéj szélébe pedig kis bőrcsík van helyezve. Az eljárást néhányszor csináltam magam is; több ízben láttam olyan betegeken az eredményt, kiken néhány hónap vagy egy év előtt végeztek ily műtétet s a kik megújuló entropionjuk miatt kerestek újólagos segítséget.

1 Azt hiszem azonban, hogy ha úgy távolitanók el a szemhéj szélét egészében, mint azt Bartisch és Heister ajánlották, e kaparás nem volna elkerülhető.

3 Körülbelül két év előtt volt alkalmam a Rókus-kórház szemosztályán részt venni egy érdekes kísérletben, mely sikertelensége mellett is említést érdemel. Egy leánynevelö-intézeti kisérönö, kinek egyik szeme felül is, alul is, másik szeme pedig csak alul volt megfosztva pillaszörtelepétöl Flarer műtété szerint, az eddig megkímélt felső szemhéjának nagyfokú entropionjával vétette fel magát ugyanakkor, mikor egy lengyel zsidó ugyancsak entropion-mütétre várt az osztályon. Megtudandó, hogy lehetne-e adott esetben a szabad lebenyek mintájára teljes szemszörtelepet is átültetni valakinek, megpróbáltuk a két leválasztott szemszörtelepet elcserélni és visszavarrni. Mindakettö megtapadt, de a szőröcskék kihullottak.