Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
76 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 1897. 3—4. sz. Arra a meggyőződésre jutottam tehát lassanként, hogy mindezek között a műtétmódok között egyszerűségében és gyökeres voltában legtöbbet ér a Flarer-féle műtét. Egyik sem támadja meg a görbe pillaporczot, mint az entropionokat, csak eltávolítja a hibás irányú szemszőrtelepet, a mi mellett folytatód hátik a pillaporcz görbülése és ekkor a Flarer vagy egyéb műtét daczára is újólagos fájdalmaknak lesz a szem kitéve. A pillaporcz kiegyenesitését czélzó műtét is van bőven. A hegesedés legerősebb a concav oldalon, a conj. felé: itt végeztek hosszanti bemetszéseket. E bemetszéseknél bennünket nem az érdekel, hogy a bemetszett Meybom-féle mirigyekkel mi lesz, hiszen tudjuk, hogy az oly fokú trachomás folyamatnál, mely a pilla porczának elgörbiilésére vezet, az említett mirigyek akárhányszor elsorvadnak. Sokkal inkább érdekel az a körülmény, hogy alig lehetséges oly fokú kiegyenesítést létrehozni, mely egy-két évnél hosszabb ideig elégséges lenne az entropion meggátlására. Vagyis a még oly genialis entropionrnűtét, ha a tarsus kiegyenesitését tűzi ki feladatául, csak ideiglenes eredményt ád. Ezek közé sorozhatjuk Crampton operatióját, valamint az Adams által ajánlott entropion - műtétet. Mindkettőnek alapelve az, hogy meg kell hosszabbítani a pillaszélt, fel kell sza- i baditani a külső és a belső zúgban (a mit egyenes ollóval 6—8 mm.-nyi magasságban vittek végbe) s ragtapaszszal vagy a szemhéj bőrének rövidítése után varratokkal kell a pillaporczot kiegyenesíteni. Hogy egyik műtét sem vezet czélhoz, azt a gyakorlatból való teljes kiveszésök bizonyítja a legjobban. De nem is képzelhető, hogy kétoldali tarsotomiát végezzen egy műtő ily esetben, mikor a hegesedés után difformáló V alakú lépcső marad vissza kívül is, belül is, — a pillaszőrök pedig épen úgy reáfeküsznek ismét a szarúhártyára, mint annak előtte; a tarsusnak hegek által rögzített görbülésére ez által hatni képesek nem vagyunk. Igen régi műtétmód, mely azonban még a tankönyvek műtéttani fejezetéből is kiszorult, az Ammon-féle tarsotomia longitudinális, mely szerint egy metszést kellene vinnünk majdnem a külső zúgtól a belsőig a pillaszéltől 2—3 mm.-nyíre, olyanformán, hogy az az egész szemhéjon áthatoljon s csak kívül és belül maradjon a bőrrel összeköttetésben. Majd pedig egy bőrdarabot vág ki a szemöldök alatt s az így nyert sebszéleket egyesíti. Látni való, hogy a megrövidült szemhéj nem fogja a róla leválasztott pillaszőrtelepet annyira felhúzni, hogy ez állandóan a rendes helyzetben maradjon. A pillaporcz kiegyenesitését czélzó eljárások közül még különös említést érdemel a Hotz-féle, a Snellen-Streatfield-féle és a Panas-féle operálás. Az első ezek közül nem is igen régi keletű, 1880-ból ered. Abban áll, hogy a tarsus felső domború szélének megfelelőleg viszünk egy metszést a szemhéj bőrén keresztül; majd felkészítjük a tarsust s a felette fekvő izomból nehány mm.-nyi széles köteget kimetszünk. Összevarrásnál ügyelünk arra, hogy az izom aponeurosisát és fasciáját is belefoglaljuk a varratba. A Snellen-Streatfield-féle operatiónál ékalakú kimetszést kell végezni a pillaporczból, gyengíteni az orbicularist, esetleg a pillaporcz alsó sebszélét feljebb varrni: ajánlásban van még a drótvarrat magában a pillaporczban. A Panas-féle operatio az alsó szemhéj entropionja ellen van ajánlva. Igen hasonlít az ő ptosis ellenes operatiójához. Felemlítem, hogy a Hotz-féle operatio igen magasan támadja meg a pillaszélét, úgy hogy az erő kar hosszú volta miatt, melynek segélyével ki akarja egyenesíteni a pillaporczot, tartós eredményt egyáltalán nem ád. A Snellen-Streatfield-féle operáimról nincsen tapasztalatom, de reám azt a benyomást tette egy esetben, melyben végezni láttam (de a melynek lefolyását figyelemmel nem kisélhettem), hogy a tarsusból ékalakú darabot kimetszeni s e kimetszés megfelelő részleteit sodronyvarrattal egyesíteni igen nehéz lehet. Teljesen jó eredményt adott több Ízben a Panas-műtét, melynél az alsó szemhéj bőrét elég nagy négyszögletű lebeny alakjában praeparáljuk fel áléiról a pillaszélig, kimetszünk egy darabot a bőrből s a lebenyt helyén rögzítjük. Látható e rövid leírásból, hogy azok az elvek érvényesülnek e műtétmodornál, melylyel a felső szemhéj ptosisán kívánunk segíteni. Ugyan ily aiapelv mellett operált Pagenstecher is, a ki a levator inát ajánlja előre varrni; erősítendő hatását, melyet a pilla szélére gyakorol. E két utolsó pontban foglaltak tettek engem figyelmessé arra, hogy a ptosis-műtétek között kell keresni azt a műtétmodort, mely a trichiasis, illetőleg az entropion ellen legsikeresebben legyen használható. így vettem alkalmazásba a Hess junior féle ptosis-műtétet, melyet ő 1893-ban ajánlott. Ez az eljárás használhatóságára nézve messze felülmúl minden ptosis ellenes operatiót, a miről nekem már 1895 áprilisában volt szerencsém a kórházi orvostársulat előtt jelentést tehetni. Ily irányú kísérleteim nem végződtek szerencsétlenül, úgy hogy ezt az eljárást főleg heg okozta entropionnál eddig 9 esetben alkalmaztam igen jó eredménynyel. Ifj. Hess Károly eljárása röviden abban áll, hogy a műtő a szemöldökben visz egy körülbelül 7—8 mm. hosszú metszést a bőrön át; ebből a metszésből kiindulva két lemezre választja a szemhéjat: egy külsőre, mely a bőrt és egy belsőre, mely az orbicularist, tarsust és a kötőhártyát foglalja magában. Ezt a szétválasztást le kell folytatni egész a pillaszélig. Mikor már a kés nyele az így készített tasakban leér egészen a pillaszélig, akkor három kettősen fegyverzett fonalat akasztunk be a bőrbe, épen ott, a hol a tarsus domború széle volt a felkészítés előtt; s a tűket felvarrjuk 1 cm.-nyíre a szemöldök fölé. Csomózás kis sparadrap hengerek felett csokorra, hogy másnap vagy később is, a hatást fokozni vagy csökkenti lehessen. Érthető, hogy miben áll a ptosisnál e műtét jó hatása és minek köszöni nagy fölényét minden más ptosis - műtét felett. Annak ugyanis, hogy a pillaszélre erős, lapszerinti hegesedés segélyével, átviszi a frontalis hatását. Nem gyengíti az orbicularist, minek elállás lehet az eredménye, de erőteljesen felfelé húzza a pillaszélét. Mint említettem, entropion organicum eseteiben e műtéti mód adott nekem eddig legjobb eredményt. Csak a szemöldökben vitt metszést kell úgy kívül, mint belül hosszabbá tenni s a felszabadításban arra különös súlyt fektetni, hogy a pillaszélig haladjunk. Ha az entropion igen nagy fokú, összekapcsolhatjuk a műtétet nehány horizontalis bemetszéssel a tarsus conjunctivalis felszínén, valamint megtehetjük azt is, a mi két Ízben adott szintén igen jó eredményt nekem, hogy az intermarginalis metszéssel combináljuk a műtétet; ekkor csak matrácz-varratokat kell alkalmaznunk az elérendő hatáshoz képest különböző magasságban. Az itrol alkalmazása szembetegeknél. Mergl Ödön dr.-tól Pozsonyban. Credé a „Deutsche Gesellschaft für Chirurgie“ XXV. congressusán előadást tartott az ezüst és sójainak fertelem vesztő képességéről. Klinikai és laboratóriumi kísérletei alapján azon meggyőződésre jutott, hogy a színezüst desinficziáló hatása fertőzött sebeknél a különféle mikrobák által fejlesztett savak, különösen pedig a tejsavval való vegyi összetételében rejlik. Magam Credé kísérleteit különféle kórtokozó bacteriumokkal oltott lemezeken ismételve, a fent említett congressuson tett nyilatkozatait részben alaposaknak találtam; ugyanis ezüst lemezzel fedett Petry-csészékben azok környékén körülbelül 1 centimeternyire, culturák alig fejlődnek s a szónok által ajánlott tej-(actol) és czitromsavas ezüst (itrol) még i : 10.000-hez való hígításban is a legvirulensebb mikrobákkal oltott gelatiuát meddővé teszi, illetőleg ily bouillon-culturát említett hígításban 10 perez usque 1js óra alatt kiöli. Az ezüst szerves savakkal való összetételeinek azon tulajdonságát azonban, hogy vérsavóban csapadék nélkül oldhatók volnának, mely tulajdonság, különösen Credé által ajánlott actol és itról vegyületeket fertőző betegségek gyógykezelésénél valódi panaceának bélyegeznék, kísérleteim nem igazolták, a vegyelemzés azon tana, hogy az ezüst bármily oldatából
