Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
1897.-4. sz. o o— ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 69 Közlemény a fővárosi „Erzsébeti-szegényház idegbeteg-osztályának szövettani dolgozójából. Az emberi látóidegek keresztezó'déséró'l. Közli: Schaffer Károly dr. egyetemi magántanár és szegényházi rendelő orvos. Főleg Gudden állatkísérletes vizsgálatai óta általánosan elfogadott tételként szerepel a látóidegek félkereszteződése, noha tény, hogy nem hiányoztak búvárok, a kik a tökéletes kereszteződés mellett kardoskodtak. Utóbbiaknak nemrégen (1890) egyik kiváló híve Michel, würzburgi szemész, ki úgy emberi, valamint állati anyagon, úgy tisztán ép szövettanilag, valamint kórtani és kísérleti anyaggal dolgozva, a tökéletes kereszteződést hangoztatja. Michelnek az elmúlt évben Köllikerben, ugyancsak würzburgi tanárban egy nagy tekintélyű támogatója akadt, kinek a szóban forgó kérdésről táplált nézetét legjobban saját szavai fejezik ki:1 „Ich lege das Hauptgewicht auf die anatomische Prüfung und spreche mich aus diesem Grunde, wenn auch nicht mit voller Bestimmtheit, doch mit grösster Wahrscheinlichkeit, für die totale Kreuzung der centripetalen, in der Netzhaut entspringenden Opticusfasern auch beim Menschen, dem Hunde, der Katze und dem Kaninchen aus.“ Oly elsőrangú szaktekintélynek, mint Kölliker-nek ily határozott állásfoglalása hatását nem tévesztette. Köüiker nyo mában több búvár emelte fel szavát a Gudden-féle félkereszteződés javára, így Jacobsohn,1 2 Hiifler3 4, Cramer,4 de első sorban Bernheimer,5 ha eltekintek attól, hogy Michel nyomán is támadtak tiltakozók, mint pl. Delbrück,ü Jacobsohn egyoldali enucleatio után házi nyúlnál, tengeri malacznál, macskánál és majomnál Marchi osmio-bichromatos elegyével vizsgálta a chiasmában és a látóhuzamokban a friss elfajulást és kétségkívül constatálhatta a semidecussatiót a macskánál és majomnál, míg a házi nyúlnál és tengeri malacznál teljes kereszteződést talált. Hüfler igen tanulságos esetével kétségtelenné tette az embernél a semidecussatiót. Egy paralytikusnál mindkétoldali látóideg szabad szemmel teljes elfajulást mutatott, míg górcsövi metszeteken, melyek frontális síkban eszközöltettek, a bal látóideg alsó és külső negyedében egy kis, ép rostokból álló, zárt köteg volt látható. A teljesen elfajult chiasmában és lálólmzamokban Weigert-Pál módszerével kényelmesen és biztosan követhette a fenmaradt kis rostnyalábot, melynek lefutása következőkép alakult. A nyalábnak középső részlete megmarad ugyanazon oldalon és a tractusba követhető. Az alsó ventralis részlet lapos ív alakjában azonnal áthajlik a túlsó oldalra, a hol a tractus külső oldalán helyezkedik el. Ezen közvetlen átjutása a keresztezett rostoknak azonban csakhamar befejeződik. Röviddel megelőzőleg azonban dorsalis rostok is jutnak át a túloldali tractusba, a honnét mindenek szerint a ganglion opticum basale-ba mennek, valamint hogy az agyalapi eresztékkel is szorosabb viszonyba jutnak. A minthogy Hüfler az egy látóidegben fenmaradó kis nyalábra is a semidecussatiót kimutathatta, ugyanúgy sikerült Cramer-aek és Bernheimer-nek egyoldali teljes látóideg sorvadás esetében a félkereszteződést beigazolniok. Kiválóan tanulságos Bernheimer dolgozata, a mely nézetem szerint legtisztábban tárgyalja a semidecussatio szorosabb viszonyait. Nevezett szerző az emberi chiasmának velőfejlődési viszonyait emberi magzatokon tanulmányozván, arra az érdekes és a helyes megítélés szempontjából igen fontos felfedezésre jutott, hogy a látóideg keresztezett nyalábja a túloldali tractusnak 1 Handbuch der Gewebelehre des Menschen. II. kötet, 2. rész. 1896. 3 Zur Frage der Sehnervenkreuzung. Neurolog. Centralbl. 1896. 3 Feber den Faserverlauf im Sehnerven des Menschen. Deutsche Zeitschrift f. Nervenheilk. 189f>. 4 Sec. Veriinder. nach einseitiger Bulbusatrophie beim erwachs. Menschen. Neur. Centrbl. 1896. 5 Die Sehnervenkreuzung beim Menschen. Wiener klin. Wochenschrift 1896. 8 Zur Lehre von der Kreuzung der Nervenfasern im Chiasma nervor. opticor. Arch. f. Psych. XXI. ventralis síkjában fut le, míg a nem keresztezett köteg a hasonnevű tractus dorsalis felében helyezkedik el. Ezek szerint minden látóhuzamnak felső dorsalis felében a keresztezetlen, alsó ventralis felében a keresztezett látóidegnyaláb fut le. E viszonyokból könnyen érthető, hogy egy adott oly esetben, a hol egyoldali opticusatrophia forog fenn, csakis hiánytalan, sorozatos készítmények menthetnek meg a hibás Ítélettől; ugyanis a keresztezetlen nyaláb a tractus dorsalis felében lévén meg, ha mi csakis a chiasma vastagságának közepéről származó metszetet vizsgálunk, úgy találunk keresztezett sorvadást, de hiába keresünk keresztezetlen atrophiát. Bernheimer esete több évtizeden át fennálló egyoldali teljes sorvadása a jobb látóidegnek ; teljesen ép bal látóideg. A chiasma alsó ventrális feléből készült metszetek teljesen ép bal látóideget, teljesen sorvadt jobb látóideget, nagy részben atrophiás bal keresztezett látóhuzamot és ép-jobb látóhuzamot tüntetnek fel. Tehát a ventralis chiasma-metszetek csakis keresztezetten sorvadt rostokat demonstráltak, míg a felső dorsalis chiasmafélből származó metszetek a keresztezett bal látóhuzamban csak kevés sorvadt rostot tartalmaz, míg a jobboldali hasonnevű tractus nagyszámú atrophiás rostot tüntet fel. „Die Schnitte aus der oberen Chiasmahälfte aller anatomisch und pathologisch-anatomisch untersuchten Objecte, zeigen die Existenz ungekreuzter Sehnervenfasern beim Menschen und zwar in erheblicher Menge. Schätzungsweise kann man wohl sagen, dass sie mindestens ein Drittel aller, vielleicht auch mehr ausmachen und dass sie nicht in einem geschlossenen Bündel verlaufen.“ (Bernheimer.) Fenti, csak épen a legújabb irodalmi adatokat tartalmazó áttekintés is eléggé bizonyítja, mily kevéssé tisztázott kérdés a látóidegek kereszteződése. Jogosultnak vélem tehát, ha a kérdés fejtegetéséhez egy saját esetemmel is hozzájárulok, mely nézetem szerint több figyelemreméltó vonással bir. Az eset egy marasmusban szenvedő 56 éves nőre vonatkozik, a kinek egyoldali, jelesen baloldali maximalis szemsorvadása mintegy 26 éven át állott fenn; a phthisis bulbi traumás behatásra következett volt be. A bonczolásnál a bal látóideg teljesen szürkésen elfajaltnak mutatkozott, melyből feltűnően ütött el a teljesen ép jobb látóideg; szabad szemmel a keresztezett (jobb) tractusnak megkeskenyedése eléggé feltűnő volt, míg a hasonnevű (bal) látóhuzam rendesnek mutatkozott. A Müller-folyadékban történő keményités után e viszonyok ugyanígy tűntek fel; az atrophiát a celloidinban eszközölt beágyazás után a Weigert-féle sorozatos collodionage és Weigert haematoxylinos festése segélyével előállított vízszintes metszeteken tanulmányoztam. E mellett nem mulasztottam el a két látóidegből valamint a két tractusból származó frontalis metszeteket vizsgálat tárgyává tenni, vagyis az atrophiának a látópálya harántmetszetére eső kiterjedését megfigyelni. (L. 1. és 2., illetve 3. ábrát.) Leírásomat legczélszerübben a horizontalis metszeteken kezdem meg és az így nyert képeket kiegészítem a frontális metszetek képeivel. Az 1. ábra az agyalaphoz közeleső, tehát a chiasma felső, dorsalis feléből származó vízszintes metszetet képvisel. Itt figyelmünket első sorban a nagy fokban sorvadt bal látóideg köti le, melynek csupán medialis szélén találunk egy igen satnya, nehány varicosus velőshüvelyű idegrostból álló nyalábocskát. A. sorvadt látóidegnek a chiasmával való találkozása helyén ép rostokat látunk, melyek a chiasma elülső concav széléből ugyancsak concav ívek alakjában a sorvadt látóidegbe hatolnak és itt kéveszerűen bomlanak fel; egyes szálaik meggörbiilve a sorvadt látóideg medialis feléből átkanyarodnak ennek lateralis széléhez illetve a chiasmának bal széléhez, a hol az idegrostok szélesebb sclerotikus csíkok által elkülönített keskenyebb pamatokba szedődve futnak a bal tractusba. Eme leirt rostok, melyek tehát a chiasma elülső széléből indulva ki, kacsszerű meggörbüléssel benyomulván a látóidegbe, a túloldali tractusba jutnak, kétségkívül a Michel által leirt és a Küllikcr által is kiemelt „Schleifenbildung“ czímű rostlefutásnak felelnek meg. E kacsképződésre nézve, épen saját vizsgálataim alapján, azt kell kiemelnem, hogy ez legkifejezettebben a chiasma vastagsága közepén történik meg,
