Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
70 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1897. 3—4. sz. s miután a kacsrostoknak eredő része már a chiasmának dorsalis feléből indul ki, míg ívelt csúcsi részük a chiasmának (illetve a látóidegnek) egy mélyebben fekvő szintáján fekszik, azért is azt kell felvennünk, hogy a chiasma dorsalis kacsszerű rostjai a látóideghez érvén, itt lebuknak s így egy mélyebb niveauban képezvén a kacsot, újból felbuknak a chiasma szélén, a honnét átfutnak a tractusba. A leirt kacsképződés két szára által az adott esetben egy háromszögletű sclerotikus terület határoltatik körül (1. 1. ábra), mely képviseli a sorvadt látóidegnek a kacsképződés felett és részben közben elvonult folytatását. E háromszögletű terület csúcsi része a látóidegbe ékelődik, alapi része a chiasmán nyugszik; átfogói részéből sclerotikus csíkok indulnak ki, a melyek kifelé concav ívek alakjában a bal tractusba törekszenek. A metszeten a bal tractus csupán egy gyenge idegrost-nyalábból állónak tűnik fel, a minek oka a metszési síknak kissé ferde, tehát nem teljesen vízszintes volta. A készítményen teljesen ép jobb látóidegen kívül feltűnik az egészségesnek látszó jobb tractusnak gyöki részén egy kis sclerotikus háromszögletű terület, melynek egyik oldalát a tractusba hajló, kifelé concav rostok, másik oldalát a chiasmának hátsó ívelt, kereszteződő rostjai, alapját az agyalapi szürke állomány képezi. De kiemelem, hogy a leirt terület ellentétben a túloldali nagyobb háromszögletű sclerotikus területtel nem teljesen rostnélküli, mert átszelik részben a jobb tractusba hajló, részben a jobb 1. ábra. látóidegből jövő hátsó ívelt, keresztezett rostok. Mikép a sorozatos készítmények egybevetése bizonyítja, úgy e jobboldali kisebb háromszögletű sclerotikus terület folytatása a sorvadt látóidegből származó túloldali, bal háromszögletű és teljesen sclerotikus területnek. Lássuk már most a chiasma alsó, ventralis feléből származó metszetet. (L. 2. á.) Ez a teljesen sclerotikus bal látó ideget (kivéve a már jelzett medialis satnya nyalábocskát), teljesen ép jobb látóideget, hatalmas, épnek látszó bal tractust és utóbbihoz viszonyítva tetemesen elvékonyult jobb tractust mutat. A figyelmes szemlélőnek azonnal fel fog ötleni, hogy az a teljesen sclerotikus háromszög, mely a dorsalis metszeten baloldalt és a chiasmának elülső széléhez közelebb volt, most a chiasmának jobb hátsó részében, az agyalapi szürke állománynyal közvetlenül határos részében fekszik. Ámde feltűnik még az a körülmény is, hogy ez a sclerotikus háromszög velős rostokat jelentékeny számban tartalmaz; ezek egyrész ben kifelé concav ívben, a chiasmából a jobb tractusban lefutó, másrészben a jobb látóidegből hátrafelé convex ívek alakjában haladó hátsó kereszteződő rostjai a jobb látóidegnek. Mint különösen érdekes körülmény emelendő ki, hogy e relativ rostszegény háromszög csúcsával a jobb tractusba ékelődik, a mennyiben egyenesen egy, a jobb tractus belső szóién elhelyezett keskeny, teljesen velőtlen sclerotikus csíkba megy át. Ezek szerint a bal sorvadt látóideg a chiasma bal felében magasabban, dorsalisan feküdt, míg a chiasma jobb felében mélyebb rétegben, ventralisau foglal helyet; ez az elhelyezkedés arra vall, hogy a bal látóidegnek* keresztezett rostjai, miközben a túloldali tractusboz igyekszenek, fokozatosan lejebb szállnak a chiasmában. A leírást még azzal kell kiegészítenem, hogy a chiasma ventralis metszetein* a sorvadt bal látóideg tövénél a kereszteződő elülső chiasmarostok határozott ritkulást mutatnak, a mennyiben eme egymással gyékényszerűen átfont rostok közt sclerotikus csíkok tűnnek fel. Ezek* kétségkívül a bal sorvadt látóidegnek még kereszteződő rostjait képviselik. Ha a 2. ábrán a két tractus szélességét összehasonlítjuk, úgy a keresztezett kóros tractus határozottan 14-del kisebbnek tűnik fel. Ha az eddigi leirástfáttekintjük, úgy összegezve, a következők emelhetők ki: 1. Egy látóidegből kiinduló kereszteződő rostok kétfélék: a) elülső x rostok, melyek alatt a chiasma elülső szélén jelentkező kacsszerű rostok értendők és b) hátulsó x rostok, melyek mint a chiasma hátsó, az agyalapi szürke állománynyal határos részében csinosan hajlott ívek alakjában a túloldali tractusba átgörbülő rostok futnak le. E viszonyokat a 2. ábra kitünően mutatja; de ugyanebből kitűnik az is, hogy az elülső x rostok a látóideg medialis, a hátsó x rostok a látóideg lateralis rostjaiból kerülnek ki. 2. Úgy az 1. mint a 2. ábra, tehát a chiasmának dorsalis és ventralis metszetei igen tisztán demonstrálják a látóidegnek kereszteződő rostjait és ennek megfelelően a bal 2. sorvadt látóideggel keresztezett jobb tractus határozott sorvadást is mutat. Nem oly kézzelfogható módon tudtuk a keresztezetlen rostokat feltüntetni; az 1. ábrán ugyan eléggé határozottan tűnik fel, hogy a chiasma bal felében kifelé concav ívek alakjában sclerotikus csíkok haladnak a sorvadt bal látóidegből a bal tractusba, ámde egy tömör sorvadásos csíkot, a mely a nem keresztezett rostokat képviselné, vízszintes metszeteimen kimutatni nem tudtam. Kiemelem azonban e helyen, hogy a bal tractusnak erősebb lencsével megejtett összehasonlítása a jobb tractussal kétségtelenül ritkább rostozatot mutat; de a rostritkulás oly diffuse történt, hogy gyenge nagyítás mellett, a hogy a 2. ábra is készült, ez fel sem tűnik. Bernheimer fent jelzett értekezésében egy igen sikerült chiasma-ábrát közöl, a melyben a sorvadt látóideggel hasonnevű tractus — minden esetre egy dorsalis'metszeten — határozott rostritkulást mutatott. Eleinte abban a hiedelemben voltam, hogy készítményeimnek eme hiánya onnét származik, hogy metszési síkjok nem teljesen vízszintes, hanem kissé rézsútos (jobbról felülről bal- és lefelé hajló). Azt a kérdést, vájjon hogyan helyezkednek el a nem kereszteződő rostok, legkönnyebben frontalis metszetekben véltem eldönthetni. (L. 3. ábrát. Nd’=n. opticus dexter; Ns = n. opt. sinister, medialis szélén nehány fenmaradó rosttal; Td = tractus opticus dexter, mely ventralis és medialis szélén egy vékony sclerotikus csíkot mutat; Ts = tractus opt. sinister, mely sokkal nagyobb a túloldalinál és dorsalis szélén egy igen vékony, rost-
