Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
68 ORVOSI HETILAP - SZEMESZET 1897. 3—4. sz. mazása a hatás összegeződése által a conjunctivában anatomikus elváltozásokat okoz s ez által a gyógyszerekkel szemben való érzékenység megváltozik. Erre legszembetűnőbb példának épen a conjunctivának atropinnal való telítését tekinti, melynek bekövetkezése után minden további csepp heves gyuladást idéz elő. Ezen érzékenység hónapokig megmarad. Vossius (tankönyvében) azt mondja, hogy egyeseknek idiosyncrasiájuk van az atropinnal szemben, de kiemeli, hogy a használt oldat rendesen romlott s a gyuladás teljesen olyan benyomást kelt, mintha infectiosus eredetű volna. Kniess (tankönyvében) azt állítja, hogy mióta aseptikus oldatot használ, nem látott atropin-conjunctivitist. Schweigger szerint (1. tankönyvét) az egyéni hajlamnak nagy szerepe van, a nyákos-genyes váladék azonban ragályos volna. Ettől az alaktól megkülönbözteti a ritka atropin idiosyncrasiát. Schmidt-Rimpler azt mondja, hogy a hurut, idiosyncrasia vagy túlzott használat vagy romlott oldat alkalmazása folytán jön létre. Michel bevallja, hogy ma még bizonytalan, hogy a hurut egyéni hajlam folytán vagy microorganismusok közreműködésével jön-e létre. Fuchs is nyílt kérdésnek tekinti, hogy az inger vegyi természetű-e vagy élősdiek által feltételezett? Mint ezekből látszik, sokan gyanúsítják a bacteriumokat a hurut előidézésével. Legmesszebb megy Hirschberg, ki kijelenti, hogy a gyű ladást gombák okozzák, úgyszintén Schweigger, ki a váladékot fertőzőnek tartja. Pedig e nézetnek forrása pusztán subjectiv benyomás, melyet a bacteriologia nagy haladása csak erősbített. Ehhez járul, hogy az atropin-conjuncti vitis néha csoportosan keletkezik, hogy az oldatok tényleg gyorsan bomlanak s hogy az atropin a nyákhártyákat rendesen nem izgatja. De mindez még nem bizonyíték arra, hogy a hurut kizárólagos oka az élősdiekben van, hiszen egy zavaros, bomlott oldatról, melyben a csirok hemzsegnek, senki sem fogja azt állítani, hogy a microorganismusoknak nincs semmi szerepük sem, de azt hiszem, hogy az atropin sem egészen ártatlan. Vossius ama kijelentése, hogy a hurut azt a benyomást kelti, hogy fertőző természetű, nem sokat bizonyít, Schiveigger ama nézetét pedig, hogy a hurut ragályos, misem bizonyítja ; a klinikán nem volt reá eset, hogy olyan beteg megkapta volna, ki maga is atropint nem használt. Még inkább ellene szólnak e felfogásnak a már említett kísérleteim, melyekkel sohasem sikerült a bajt átoltani. Határozottan ellene szól a bacteriumos eredetnek azon körülmény, hogy steril, aseptikus oldat is előidézi a hurutot. Ahlström 2 ilyen esetet közöl (Klinische Mouatsbliitter für Augenheilkunde XXXIII) s ezek alapján azt mondja, hogy individuális dispositiót kell felvenni. Erről magam is meggyőződtem a következő két esetben: 1. 1897 május 24-dikén T. M. nőbeteget jobboldali érett s baloldali utóhályoggal vettük fel a klinikára. Bal szemének hályogját 2 év előtt operálták s az atropin-oldat akkor is heves gyuladást okozott. Egyetlen csepp 2 év után az atropinconjunctivitis typusos képét idézte elő; 1 hét alatt a conjunctiva újból normalis lett s ekkor kísérlet czéljából egy csepp főzéssel sterilizált s hozzá még sublimat-oldattal (1 : 5000) készült atropin-oldatot kapott. Az oldat steril voltáról tenyésztő anyagra való beoltás által meggyőződtem s a szemre Issekutzféle hermetikus kötést alkalmaztam. A heves hurut már pár óra alatt kifejlődött s a kötést a beteg maga letépte. A vála dékból bouillonra való oltás nem adott eredményt, míg az agar-agaron staphylococcus pyogenes aureus culturák fejlődtek (Nékám főorvos úr lelete). Ezen culturákból való oltás állatok conjuncti váján nem adott eredményt. 2. H. L. keratitis parenchymatosában szenvedő férfibeteget 1897. április 2-dikán vettük fel a szemklinikára. Előzetesen már évek előtt hónapokig s most újból 3 hó óta használ atropin-oldat becsöppentéseket. Néhány nap alatt atropinconj unctivitis fejlődött ki s ez idő óta mydriaticumul scopolamin-oldatot kapott. Junius 9-dikén egy csepp gondosan sterilizált atropin-oldatot kapott s pár óra alatt a typikus hurut megjelent, mely négy napig tartott. A beteg másik szemébe az előbbi beteg szeméből előállított s agar-agaron fejlődött culturából, kiizzított platin-sodrony segélyével keveset beoltottam. S íme a jobb szemen is kifejlődött a bal szeméhez teljesen hasonló hurut, mely ugyancsak pár nap alatt gyógyult. A mi az első esetet illeti, itt tényleg egyéni hajlamot kell feltételeznünk, mivel a beteg már évek előtt s most is egyetlen csepp atropintól heves gyuladást kapott. A második esetben ellenkezőleg hónapokig tartó atropin-oldat becsöppentések semmi káros hatással nem voltak. Ez esetben tehát csak szerzett érzékenységről lehet szó. Mindkét esetben azonban a baj előidézését az atropinnak magának kell tulajdonítanunk, mivel az oldatok sterilek voltak. Ha most azt a kérdést vetem fel, hogyan kell magyarázni a 2-dík esetet, melyben az egyik szembe cseppentet steril atropin-oldat s a másikba juttatott bacterium-cultura hasonló gyuladást idézett elő: erre azt kell mondanom, hogy ez esetben Graefe értelmében valóságosan atropin-nal telített conjunc tivákkal volt dolgunk. Ezeknek a conjunctiváknak ereit s idegeit az atropin már beteggé tette. Az atropin véleményem szerint a conjunctiva ereinek tónusát annyira alászállította, hogy ebben rejlik a gyuladás forrása, mely egy külső behatásra azonnal kitör. Az mindegy, hogy mi legyen az: bacterium-cultura vagy steril atropin t Az is a bántalom fertőző jellege ellen szól, hogy a szem nemcsak nem szerez immunitást, hanem ellenkezőleg még érzékenyebbé lesz. Teljesség kedvéért megemlítem, hogy az alapbántalom milyensége, a kor, a nem teljesen közömbös a hurut kitörésére. Ezt bizonyítja a következő összeállítás: 1896-ban a klinikán (csakis a felvett betegeket értve, eltekintve az ambulánsoktól) 914 beteg közül 238 kapott atropin-oldatot, ezek közül 15 (6'2°/0) kapott atropin-conjunctivitist és pedig: Sorszám A kórleírás száma Kor 3 o> A betegség neme 1 96 67 férfi Aphakia o. d., cataracta o. s. 2 137 61 11Ö n n n n ?? j? 3 190 30 férfi Pannus pMyctaenosus o. u. 4 234 79 „ Occlusio pupillae o. d. 5 240 58 V) Cataracta o. u. 6 268 64 r> Aphakia o. d, cataracta o. s. 7 431 29 nö Iridocyclitis o. u. 8 283 17 férfi Cataracta zonularis o. u. 9 297 81 Aphakia o. d., cataracta o. s. 10 472 28 „ Myopia majoris gradus 11 481 72 Cataracta o. u. 12 515 52 „ Iritis o. u. 13 585 16 Keratitis o. sin. 14 626 11 » Keratitis parenchym. o. u. 15 837 54 „ Kerato iritis o. sin. Meg kell még jegyeznem, hogy nyulakon hónapokon át alkalmazott 1% atropin becsöppentésekkel nem sikerült ugyan conjuncti vitist előidézni, de az in substantia alkalmazott szer 8—12 nap alatt igen heves kötőhártya-gyuladást idézett elő. Hogy nem mint idegen test hatott, arról meggyőződhettem az által, hogy a másik szembe juttatott amylum solani indifferens maradt. Az így gyuladttá tett conjunctiva áthajlási redőjét kimetszve egy esetben kifejezett folliculus képződést, másik esetben diffus apró sejtes infiltratiót találtam. Hogy a klinikus észleléseket állatkísérletekkel és bacteriologikus vizsgálatokkal is kiegészíthettem, azt Bókay Árpád tanár és segédjei: Vámosy Zoltán dr. és Fenyvessi Béla dr., valamint Nékám Lajos főorvos úr szívességének köszönhetem.
