Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-10-31 / 3-4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 44. számához.3—4. szám. Budapest, 1897. évi október 31. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Mark Jakab dr.: Az atropin-conjunctivitisről.— Schaffer Károly dr.: Közlemény a fővárosi „Erzsébet“-szegényház idegbetegosztályának szövettani dolgozójából.^Az emberi látóidegek kereszteződéséről. — Leitner Vilmos dr.: Az öröklött látóidegsorvadásról. — Feuer N. dr.: A trachoma a hadseregben. (Vége.) — Ifj. Siklóssy Gyula dr.: A hibás állású szemszörök és a szembéjbefordulás műtétéiről. (Vége.) — Meryl Ödön dr. : Az itrol alkalmazása szembetegeknél. — Nenadovics Lázár dr.: A trachomatigy a XII. nemzetközi orvosi congressuson. — Leitner Vilmos dr.: Klinikai közlések. I. Hysteriás amblyopia esete. II. Gyógyult sympathiás szemgyuladás esete. — Béla Pál dr.: Az orosz szemészeti intézetekről. — Selye Hugi dr.: A heidelbergi szemészeti társulat 26-dik gyűlésének tárgyalásai. — Irodalmi szemle. — Vegyesek. Az atropin-conjunctivitisről. Mark Jakab dr., ez' idő szerint [Scbulek Vilmos tanár budapesti egyetemi szemklinikájára vezényelt cs. és kir. ezred orvostól. E dolgozat czélja, hogy az atropin-conjunctivitis lényegének tisztázásához klinikai észlelés, valamint állatkísérletek útján hozzájáruljon. Mindenekelőtt az egyetemi szemklinikán atropin-conjunctivitisben megbetegedett egyéneket szorgos észlelés alá vettem s ezzel egyidejűleg a használt atropin-oldatokat vegyileg és bacterium-tartalmukra megvizsgáltam. A feladat sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt első pillanatra gondolni lehetett volna. Az anamnesist illetőleg sikerült megállapítani, hogy a baj az esetek túlnyomó számában olyanokon jelentkezett, a kik már felvételük előtt is hosszú ideig — hónapokig — atropin-oldatot használtak, csak kivételes volt az, hogy rövid időn át történt becsöppentések után is kitört. A kórkép mindig majdnem teljesen hasonló volt: fénykerülés, könyezés, a conjunctiva erős belöveltsége, szalonnás felszíne, az áthajlási redőkben folliculusok képződése, bő nyákos váladék, a szemhéj bőrének eczemája. A klinikán ápoltakon erősebb fokú kórképet már azért sem észlelhettem, mert az atropin-csöppentéseket azonnal elhagytuk s szükség esetén más mydriaticummal: scopolamin-oldattal helyettesítettük. A bejáró betegek közül egy olyan eset is volt, a melyben az eczema az egész arczfélre kiterjedt. Azon atropin-oldatot azonban, a mely kétséget kizárólag a baj előidézésével lett volna vádolható, külső körülmények folytán nem sikerült kiderítenem. Az észlelt esetekből annyi kiderült, hogy 1. a klinikán egyetlen olyan follicularis kötőhártya-gyuladás sem fordult elő, a mely esetben atropin-oldatot nem csöppentettek be, tehát nem lehet arról szó, hogy az úgynevezett idiopathikus follicularis hurut esetei szaporították a sorozatot; 2. ennek megfelelően a hurut az atropin-oldat csöppentésének elhagyása után pár nappal teljesen gyógyult; 3. a váladék nem bizonyult fertőzőnek, a mennyiben állati és emberi kötőhártyára átvive hasonló bajt előidézni nem sikerült. Az eseteket tovább észlelni már azért sem sikerült, mert a helyszűke miatt a mint állapotuk engedte, el kellett bocsátanunk. A kérdés tisztázására tehát még más módokhoz is kellett folyamodnom és pedig: 1. az irodalmat átkutattam; 2. a szemklinika kórleirásait tanulmányoztam ; 3. állatkísérleteket végeztem ; 4. sőt egyes alkalmas esetekben ellenőrző kísérletet emberen is teljesítettem. Mielőtt ezen eljárások eredményeiről beszámolok, legyen szabad néhány általános dolgot előre bocsátani. Az atropin, mint ismeretes, savakkal közömbös sókká egyesül. Ezek alkoholban és vízben könnyen oldódnak, aether-ben nem; nehezen jegeczesednek, ezeknek megvan a hajlamuk, hogy vizes oldatokká szétessenek. Liebig szerint az atropin képlete: C17 H23 N03, a kénsavas atropiné tehát: (C17 H23 N03)2 HU S04. Az atropint az Atropa Belladonna gyökereiből gyárilag készítik s hangsúlyoznom kell, hogy ekkor alkoholt, oltott meszet, kénsavat, chloroformot, natrium lúgot, sőt más vegyi anyagokat is használnak. Az előállítás bonyolult és nagy pontosságot igényel. A kénsavas sót úgy nyerik, hogy az atropint vegysúly szerint híg kénsavban oldják, az oldatot besűrítik és a nyert kénsavas atropint borszeszből kijegeczesítik. Még nem régen az igy nyert anyag tisztátalanul került a kereskedésbe, a mennyiben hyoscyaminnal s más alkaloidákkal volt fertőzve, de az utóbbi időben már sikerül vegyileg kifogástalan atropinkészítményeket előállítani. Minthogy ismételve felmerült az a gyanú, hogy az atropinconjunctivitist az anyag tisztátalansága okozza, mindenekelőtt arról kellett — bár igen fáradságos módon — meggyőződni, hogy a klinikán használt atropin kifogástalan-e. Első sorban az előállításkor használt anyagok s ezek fertőzései jönnek szóba. A chloroform phosgent, a borszesz amyl-propyl-buthyl alkoholt tartalmazhatott volna, a kénsavas atropint pedig a kénsavas ólom és arsenoxyd fertőzheti. A szemklinikánkon már évek óta a borsavas atropint használjuk, részben, hogy a fertőzéseket elkerüljük, részben, hogy olyan készítményt használjunk, mely szabad savat ne tartalmazzon. Tudjuk azonban, hogy a bórsavat boraxból (natrium biboracicum), légenysavval vagy sósavval állítják elő, de mindkét sav kénsavval lehet fertőzve, a miért is még további szárítás és 200°-ig való kihevítés szükséges. Ezért a bórsavas atropin is lehet Cu, Pb, Fe, H2 S04, chloridokkal, mészszel, magnesiával és légenysavval fertőzve. A klinikának szállító gyógyszertárból tehát 3 gramm atropinum sulfuricumot s 3 gramm atropinum boracicumot (Merck) szereztem be. Ezen aránylag nagy mennyiségeket a chemiai analysis általános szabályai szerint, a magyar gyógyszerkönyv követeléseinek megfelelően megvizsgáltam s a nélkül, hogy ezen fáradságos vizsgálatokat részletezném, konstatálhatom, hogy tisztátalanságnak nyomára sem akadtam, nevezetesen nem találtam idegen alcaloidokat, szabad kénsavat, idegen fémeket vagy azok sóit. Minthogy azonban az atropint oldatban rendeljük, a legkülönbözőbb gyógyszertárakból szereztem oldatokat s ezeket is vegyileg tisztáknak találtam. Nincs okom tehát kételkedni, hogy a klinikán használt atropin-oldat vegyileg mindenkor tiszta volt. Mi az oka tehát az általa előidézett hurutnak? Maga az atropin, mint olyan, vagy a benne fejlődő microorganismusók képezik a közvetlen forrást, vagy egyéni hajlamok is szerepelnek? Ismeretes, hogy az atropin-oldat könnyen bomlik, hiszen már pár nap múlva az oldat zavaros, pathogen és nem pathogen bacteriumok fejlődnek benne, sőt vegyi decompositio is mutatkozik. Hogy ez mikor következik be, azt pontosan állandó érvényességgel megállapítani nem lehet. Sok esetben a szoba hőmérsékletben tartott oldat a 4-ik héten már vegyileg is decomponálódott. A bacteriumos fertőzés ezt természetesen megelőzi. A 3 napig állott atropin-oldatból oltott tenyészanyagon 4 nap alatt kiterjedt culturák keletkeztek. Épen a bacteriologia haladása adott alkalmat arra, hogy sokan az atropinoldat ezen microorganismus tartalmát vádolják a hurut előidézésével. Az eddig felmerült különböző nézeteket a következőkben ismertetem: Graefe (Archiv für Ophthalmologie 10. II. 200) azon I véleményben volt, hogy egy anyagnak hosszú ideig való alkal
