Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-07-25 / 2. szám

1897. 2. sz.

61

ORVOSI HETILAP — SZ E M É S Z E T

merített adatok alapján bebizonyítottam, hogy általában csak azon ezredekben fordul elő trachoma, melyek trachomás vidékről nyerik kiegészítésüket. Mindig bizonyos arány áll fenn a sorozásnál megfigyelés alá kerülő trachomások és a tényleges csapatoknál előforduló ese'ek között. Csak a 41. gyalogezred és az 1. dragonyos ezrednél talált trachomát, mely két ezred Csehország északkeleti részéből nyeri kiegészítését, nem tudtam akkor ezen bizonyítás keretébe illeszteni; de nemsokára erre is megtaláltam a kellő magyarázatot Keisinger1 közleményében, melyből kitűnik, hogy Csehország fent nevezett részében is a trachoma endemikus.

Mi által jön azonban létre az összefüggés a hadkiegészítő kerület trachomája és az innen sorozott csapattest trachomája között? Természetesen a besorozás által. A míg 1883-ban Torontálmegyében tartott vizsgálataim a trachomakérdést Magyarországon fel nem vetették, de még sokkal későbben is nem fektettek elég súlyt a sorozóköteles és tényleges szolgálatban álló legénység szemvizsgálatára; sőt a kisebb fokú és váladéknélküli trachomának jelentőségét sem méltatták kellőleg. Az 1883—84. évi katona-statistikai évkönyvek a következő okoknak tulajdonítják a trachoma elterjedtségét a hadseregben : 1. A nem elég szigorú eljárásnak a szolgálatra bevonuló legénység megvizsgálásánál, különösen oly vidékeken, hol a trachoma endemikus. 2. A esapattestek abbeli törekvésének, hogy a létszámot, a legénységnek a közegészségi intézetekbe való átadása által ne csökkentsék. Ezen körülmény gyakran arra is vezet, hogy a trachoma-betegeket a csapatnál meghagyva, elégtelen eszközökkel ambulatorice kezelik és ha a kórházakba való átadásuk már ki nem kerülhető, ott csak addig hagyják, míg a lobos s külsőleg szembeötlő tünetek múltak, azaz mig a szem látszólagosan egészséges kinézést nem nyert.

Ezen idő óta azonban, melyre ezen évkönyv vonatkozik, legalább nálunk Magyarországon javultak a viszonyok. Nemcsak a sorozó bizottság katonai tagjai fordítanak nagyobb figyelmet a trachomára, hanem a polgári hatóság képviselői is 1886 óta a trachomások kipuhatolására a m. k. belügyministerium részéről azon strikt utasítást kapták, hogy az összes a sorozásra jelentkező hadkötelesek szemeit megvizsgáltassák és ezen vizsgálat eredményéről minden év május elején jelentést tegyenek a belügyministernek. A kaszárnyákban is a mosdók és törülközők behozatala, valamint a legénység szemeinek időszaki megvizsgálása által nagyban javultak a viszonyok a legénységnél, de a fent idézett évkönyvben megnevezett tényezők káros hatása még mindig nem sziint meg egészen és különösen nem történt kísérlet az iránt, hogy bizonyos ezredeket a bennök régtől fogva meglevő és folytonosan megújuló trachomaanyagtól egyszer gyökeresen megtisztítsák. Míg ez meg nem történik, a sorozásnál kifejtett legnagyobb rigorositás sem elegendő arra, hogy a bajnak elejét vegye.

Azt is tekintetbe kell venni, hogy a trachoma még más úton is terjedhet oly ezredben, a mely trachomamentes vidékről nyeri kiegészítését és pedig az által, hogy a legénység a trachomás népességgel érintkezik és főleg a huszárezredek vannak ezen esélyeknek, a népnél való gyakori elszállásolás folytán kitéve, mire legújabb például szolgálhat a cs. és kir. 16. huszárezred, a mely a majdnem trachomamentes Debreczen, Arad és Nagyvárad vidékéről egészíttetvén ki, múlt évben mégis Galicziából több száz trachomabeteggel vonult be Budapestre.

A hadseregben levő trachomának ezek szerint három forrása van :

1. Hogy trachomás újonezok állíttatnak szolgálatba.

2. A tényleges hadseregben már meglevő és folytonosan kiújuló trachomaanyag.

3. A legénységnek érintkezése, illetve azok elszállásoltatása trachoma-vidékek lakossága között.

Ezen három forrást ki kellene rekcszteni. De mindjárt ac első pontnál más nehéz kérdés merül fel: Vájjon tanácsos-e

oly vidéken, hol a trachoma endemico uralkodik, minden trachomás és a még nagyobb számú trachomagyanús hadköteleseket, a mely utóbbiakat a sorozó orvos nagy felelősségének tudatában röviden a trachomások közzé soroz, sans fatjon visszautasítani.

A ki ismeri a trachoma-vidék viszonyait, erre határozott nemmel fog felelni, mert nemcsak hogy a trachomás hadköteles nem fogja magát gyógykezeltetui, ha látja, hogy ezen baja a katonai szolgálat alól okvetlen felmenti, hanem még az egészséges is oda fog törekedni, hogy szemeinek művi izgatásával az orvossal szemben trachomát színleljen, a mi úgy látszik, nem éppen ritkán sikerül is; sőt több Ízben még azon gyanú is felmerült, hogy ily vidéken a hadkötelesek a trachoma infectiót valósággal keresik.

Hogy tehát ezen eljárás által nemcsak a trachoma a lakosság között előmozdíttatik, hanem még sok csapattest kiegészítése is komolyan veszélyeztetik is, az a mondottakból eléggé kitűnik.

Megkisérlették tehát itt Magyarországon — és a IV dik hadtestparancsnokság területe kivételével még most is gyakorlatban van — hogy az összes vagy legalább a különben hadiszolgálatra alkalmas trachomás hadköteleseket nem osztályozzák, hanem mint betegeket a polgári kórházakba utasítják és későbben, de minden esetre még azon cv folyamán az utóállítás elé vezetik. De ezen eljárás a bajt kevéssé vagy egyáltalán nem javította; a polgári kórházak nem rendelkeznek elegendő elkülönítő helyiséggel s különben is elégtelen eszközeikkel nem képesek ezen fiatal emberek közt a szükséges fegyelmet fentartani, vagy őket a megszökésben gátolni.

A fennálló rendszabály szerint a sorozó-bizottságtól a polgári kórházba küldött beteg ott legfeljebb négy hónapig tartható vissza, mely idő alatt, de különösen a nem mindig szakszerű kezelés mellett csak kevés valódi trachoma gyógyul meg. A kezelés ambulanter folytatható ugyan, a mire Magyarországon nemcsak a hadköteles, hanem egyáltalában minden trachomás hivatalból kényszeríttetik ; de főkép ezen trachomás hadkötelesekkel gyűlik meg a polgári hatóságoknak baja; sem pénz-, sem szabadságbüntetéssel nem lehet őket a rendes orvosi látogatásra (2—3-szor hetenkint) bírni, különösen a nyári hónapokban, mikor is a felnőtt ifjú esetleg az egész család számára kénytelen az évi szükségletet megkeresni, sokan közülök idegen helyen keresnek munkát, s így illetékes hatóságuk hatalmi köréből kiesnek. A dolog vége mégis a hadköteles visszahelyezése.

Tekintettel ezen viszonyokra, úgy a m. kir. honvédelmi ministerium, mint a belügyminsterium már 1885-ben átiratot intéztek a közös hadügyministeriumhoz, hogy a trachomás, de különben hadiszolgálatra alkalmas hadkötelesek kezelés végett ne a polgári, hanem katonai kórházakba adassanak, természetesen a felmerülő ápolási költségek visszatérítése mellett. Bár a 4-dik hadtestparancsnokság is a dolog ilyetén rendezése iránt élénken érdeklődött, a hadügyministerium nem fogadta ezt el.

Zárt levegő, nemkülönben a szabadban való mozgás és a megfelelő foglalkozás hiánya, különben mindig hátrányosaknak mutatkoztak a trachoma alapos kigyógyítására és a tapasztalat azt bizonyító, hogy súlyos trachomásoknál, kik hosszantartó kezelést igényelnek, a kórházban csak javulás érhető el, a melyen túl az eset nem halad, sőt gyakran makacs rosszabbodásba esik vissza. Különösen a trachoma végstadiuma igényel ambulatorikus kezelést. Innen van az, hogy igen gyakran a katona kórházakból nem egészen gyógyult esetek részint a csapathoz, vagy pedig szabadságolás vagy superarbitrálás útján a népesség közé bocsáttatnak el.

Tekintettel a tömeges kórházkezelés elégtelen eredményeire és költséges voltára, már 1880 ban Csajághy főtörzsorvosnak, tisztelt főnökömnek, azt indítványoztam, hogy a trachomás, de különben katonai szolgálatra alkalmas hadkötelesek, a mennyiben sorszámuknál fogva a honvédséghez jutnának, besoroztassanak és külön barakkokban helyeztessenek el, a hol gyógykezelhetek és a mellett katonailag is kiképez-1 Grade’s Aichiv f. Ophth. XXXVI., pag. 167.