Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-07-25 / 2. szám
1897. 2. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZÉ T 59 látott, míg a látóideg chronikus interstitialis gyuladása, valamint a perineuritis mindannyiszor jelen voltak, sőt gyakran a retina s chorioidea is mutattak gyuladásos tüneteket. 0 azt hiszi, hogy a gyuladás a látóideg szemteke mögötti részéről harapózik a papillára. Uthoff esetei a gyuladás leterjedésének valódi klassikus példáit nyújtják. A széttolt s varicosusan túltengett idegrostok között aprósejtes infiltratio von oedemával, a kis erek megszaporodtak, az erek falzatai aprósejtosen infiltráltak, az intervaginalis űrt sejtes izzadmány tölti ki. Az objective bírálónak, kinek véleményét nem befolyásolja előzetes állásfoglalás már ezen esetekből is arra a gondolatra kell jutnia, hogy mind a két keletkezési mód lehetséges. Végeredményben azután úgy a pangás útján, mint a leterjedés útján keletkező papillitis az ideg secundaer degeneratiójára vezet s ebben a stádiumban még az anatomikus vizsgálatok sem deríthetik ki a keletkezés módját. Egy glaucomában megvakult szem számos gyuladásos tünetet mutathat, de annak eldöntése, hogy e tünetek elsődlegesek vagy következményesek, majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, s jól tudjuk, hogy a glaucoma keletkezési módja ma is vitás. így vagyunk sok tekintetben az eddig ismertetett vizsgálatokkal is. A leterjedő gyuladás anatomikus bizonyítékai kétségtelenek. De a strangulálás anatómiai lelete még mindig hiányzott, pedig ez döntő érvül szerepelhet a másik alak előfordulására; lássuk, mennyiben sikerült saját vizsgálataim által a felvetett kérdés megoldásához hozzájárulni. 1. P. J. 19 éves férfi 1895. deczember 9-dikén Kéthj Károly tanár úr klinikáján halt meg. Az enucleált szemtekéket 5 milliméternyi látóidegcsonkkal Genersidi tanár úr volt szíves vizsgálatra átengedni. Az eset idegkórtani részleteit „agyacs megbetegedés bonczlelet kapcsán“ czímmel Donáth Gyula tagtárs úr egy e helyen tartott bemutatás kapcsán az Orvosi Hetilap 1896-dik évi 20 dik számában részletesen közölte. A beteg általános megbetegedését 1893-ból származtatja. Az 1895. május 22-dikén Moíir Mihály tagtárs úr által megejtett vizsgálatkor a beteg látása 5/7, közelpont 120 mm., pupillák középtágak, fényre jól reagálnak, mindkét szemfenék ép. Ugyancsak épek voltak a szemfenekek augusztus 3-dikán a Kéthj tauár klinikájára való felvételkor, de október 26-dikán „vérzéses papillitis“ képei jelentek meg. Az életben felállított diagnosist a Genersich tanár által deczember 11-dikén megejtett bonczolás igazolta, a mennyiben az agyacs daganatát derítette ki. A bonczolási jegyzőkönyv diagnosisa így szól: Sarcoma medullaro in verme cum devastatione ejusdem fere totali et hydrocephalo chronico interno et compressione cerebri, corporis quadrigemini et absorptione laminae vitreae cranii, atrophia nervorum opticorum, oculomotoriorum, trochlearium. Hyperaemia renum et hepatis. A szemtekéket formolos kezelés után absolut alkoholban kaptam, a szokásos celloidin leágyazás után úgy ezen, valamint a következő eseteket is az egyetemi szemklinika laboratóriumában dolgoztam fel. Mint a praeparatumok valamint az ezekről Scholtz Kornél szemklinikái gyakornok, barátom által készített photograpliiai felvételek mutatják, a papilla nervi optici 1 mm.-nyíre emelkedik ki; a szomszédos retina ránczos, a széttolt idegrostok között mint látható, az erek mentén kis fokú aprósejtes infiltratio van, a physiologikus excavatiót laza sejtszegény szövet tölti ki, sem a látóidegben, sem annak hüvelyében kifejezett gyuladásos tünetet látni nem lehet, de a központi éren egy rendkívül jellegzetes s eddig tudtommal még le nem irt elváltozás látható. Az érfalzat ugyanis a lamina cribrosa niveaujában az űrtér felé 4—5 hullámú beemelkedést mutat, ezeket épen a lamina cribrosa vonalainak megfelelő csipkék szakítják meg. E lelet absolut bizonyítékát nyújtja azon eddigelé épen anatomikus úton be nem igazolt ténynek, hogy a jól kivehető oedema mellett ér strangulatio van jelen. Ezen körülményből, a gyuladásos tünetek hiányából, valamint a papillitisnek az életben való keletkezési módjából joggal következtethetjük, hogy adott esetben az intracranialis nyomás emelkedésből származott egyszerű pangásos papillával van dolgunk. A daganatnak az agyacsban való székelése, a tentorium cerebelli ellentállása, a gyomrocsiirök közlekedésének gátlása s a vena Galeni magnara való nyomás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az intracranialis nyomás emelkedés oly fokot érjen el, mely a látóidegfőn is pangás keltésére elegendő. A lamina cribrosa lemezei tájékán keletkező oedema, ennek stranguláló hatása s így multiplicatorkép való szereplése az anatomikus leletből kétségtelen ! 2. H. J. 16 éves fiú szemeit 1897. junius 28-dikán vizsgálhattam meg. Látása 5/15, mindkét szemfenéken gombszerűen kiemelkedő, izzadmánynyal és vérzésekkel fedett papillák voltak láthatók. A beteg 1896. július 27 dikén Korányi tanár úr klinikáján halt meg. A sectio igazolta a tumor cerebelli diagnosisát, a mennyiben a vermis superiorban nagy diómekkoraságú solitaer tuberculum foglal helyet. Az egyik szemet vizsgálat czéljából Pertik tanár úr szíves volt átengedni. A jó visus, a papillitis kinézése, az elváltozás újabb keletűsége mellett szólt s valóban, mint a Weigert szerint festett készítmények mutatják, a látóideg rostjai teljesen épek, de a perineuritis a papillitis gyuladásos keletkezése mellett szól. A daganat tuberculoíikus jellege a gyuladásos alak jelentkezését, a cerebellumban való elhelyezés annak korai kifejlődését eléggé megindokolja. 3. Z. A. 41 éves férfit 1894. április 10-dikén vették fel Kétly Károly tanár belgyógyászati klinikájára. Látása mindkét szemén 1891-ben kezdett romlani. Jobb szemén kézmozgást sejtett, a balon szem előtt olvasott ujjakat. Mindkét oldalon atrophiába hajló papillitise volt. A sectio tyúktojásnyi agyacs daganatot derített ki, mely a kis agyvelő legnagyobb részét tönkre tette. Ez adatokat Jendrassik tanár úrnak, a szemek átengedését pedig Pertik tanár úrnak köszönhetem. Apapillák körülbelül 1 mm.-nyíre emelkednek ki, sűrűn infiltrált kötőszöveti vázból állanak, a központi erek falzata nagy mértékben vastagodott, a látóideg hüvelyei izzadmánynyal teltek, vastag falúak, az ideg kötőszöveti váza jelentékenyen hypertrophiás s maga az ideg, mint a készítmények s photograpliiák mutatják, egyetlen ép idegrostot sem tartalmaznak. Adott esetben tehát a perineuritis, neuritis interstitialis és a secundaer atrophia praevaleál. De hogy a gyuladásos tünetek elsődlegesek voltak-e vagy csak az oedemából keletkeztek, adott esetben, midőn a papillitis már három éve vagy még régebben állott volt fenn, senki sem döntheti el. íme ez eset jól Mustrálja azt, hogy erőszakosan általánosítani nem szabad! Pedig a dolog természeténél fogva a látószervek többnyire csak ilyen előrehaladott stádiumban jutnak anatomikus vizsgálat alá. E három eset elsejében tehát az oedema praevaleál érstrangulálással, az infiltratio csekély s a retinára és chorioideára nem terjed reá. A második esetben az oedema kisebb szerepet játszik, a gyuladásos tünetek lépuek előtérbe, de az idegrostok még épeknek látszanak. A harmadik esetben legnagyobb fokú perineuritis és neuritis interstitialis tüneteit látjuk secundaer atrophiával. Mindez eléggé támogatja azon felfogásomat, hogy az agydaganatok kíséretében keletkező papillitiseket két csoportba kell sorolni, az egyik a pangásos, a másik a gyuladásos eredetű alak. Ha a papillitis pathogenesiséuek ezen dualistikus magyarázatát értékesíteni akarjuk, az első kérdés, melyre felelnünk kell, hogy milyen esetbben melyik alak van jelen. A dolog természetéből már eleve valószínűnek látszik, hogy a pangásos alak a tulajdonképeni álképletek eredménye, míg a gyuladásos inkább tuberculum és gumma kíséretében fordul elő, mert igaza van Rochon-Duvigneaud-nnk, mikor az intraocularis daganatok analógiájára hivatkozik. Az uvea 1 !
