Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)
1897-04-25 / 1. szám
ORVOSI HE T I LAP — SZEMÉSZE T 1897. 1. sz, 56 hömérséki változásoknak volt kitéve. Egyidejűleg a beteg másik szemén abducens hüdés is keletkezett. Miután az illetőnél alkati bántalomnak legkisebb nyoma sem volt, /I a papillitist az ú. n. rheumatikus származásúak közé sorozza. (Lásd : Archiv, f. Augenheilkunde XXXIII. és XXXIV. kötet referátumait.) Schölte Kornél dr. A nagyfokú rövidlátás operativ kezelése. 2 év óta, a midőn a nagyfokú rövidlátás operativ kezelésének kérdését e folyóirat hasábjain részletesen ismertettük, a közlések egész serege jelent meg. Akkor Hippel álláspontját fogadtuk el, ki nagy számú sikeres operálásai után is azt mondta: „bár a myopia kezelése az eddigi közlések szerint biztató, kiterjedt kísérletekre és beható tanulmányra van még szükség11. Azóta számos kérdés kielégítő megfejtést nyert, de még mindig vannak olyan részletek, melyek felderítésre várnak. Igen tanulságosak Hippel és Sattler közlései, melyeket Heidelbergben tettek, Fokai a a Szemészet 1896. 6-dik számában ismertetett könyve, valamint Fanas (Archives d’ophtalmologie 1897 Mars) és Hirschberg (Centralblatt für Augenheilkunde 1897 März) czikkei. Egyes esetek, melyekben a végleges eredmény még ismeretlen, nem alkalmasak a kérdés tisztázására. Annyi kétségtelen, hogy a korhatár kiterjesztése jogosult, mert úgy látszik, hogy a míitét végrehajtása idősebb egyéneken sem veszélyesebb. A mi a myopia fokát illeti, 15—16 D-nál kisebb myopiát nem tanácsos operálni, mert különben hypermetropia keletkezik. A chorioidea elváltozásai nem bizonyultak veszélyeseknek, kivéve, ha a sárga folthoz már igen közel jutottak. A látásélesség javulása jelentékeny, bár Sattler ama figyelmeztetése, hogy tízszeres javulás eseteiben esetleg vizsgálati tévedés is szerepelhet, nagyon méltó a megszivlelésre. Mint az előre is várható volt, a műtét nem bizonyult absolute veszélytelennek. Hippel 60 esete közül 2 szem tönkre ment, Sattlernek is 68 szem közül 2 infectiója volt, pedig mint ismeretes, mindkettő elsőrangú Operateur. Hogy a műtét az ablatio retináét nem akadályozza meg, arra is elég példa van (Sattler maga 4 esetet említ, ugyanennyit 50 eset közül Thier). Fuchs és Bosenmeyer még azt is erősítik, hogy a myopia az aphakiás szemben is növekedhetik. Hippel esetei azonban ez állítást nem támogatják. Végleges véleményt ez irányban csak évtizedes észlelés után lehet alkotni. Ma már körülbelül 1000 operálást közöltek, de hogy mennyi volt a veszteség-, azt bizony még ma sem tudjuk, mert a kedvezőtlen esetek elhallgatása nagyon divatos ! Jól mondja Hirschberg, hogy az infectio veszélye ugyan minimális, de teljesen nincs kizárva, az utólagos ablatio retinae százalékja pedig 7—10-re tehető. Nem szabad ilyen körülmények között csudálkoznunk, hogy Panus a Hotel Dien hírneves operateurje s Hirschberg is aránylag ritkán végezték, hogy Fuchs igen reservált álláspontot foglal el s hogy Hanb is a legnagyobb óvatosságra int. Mindezek után annyi biztonsággal állítható, hogy Fnkala eljárása a szemoperálások között ma már előkelő szerepet játszik. Végrehajtása indokolt, ha a rövidlátás 14—16 Dioptriánál nagyobb s üvegek nem javítanak eleget, ha nincsenek a macula lutea környékén súlyos érhártyaelváltozások. A második szem operálása csak akkor engedhető meg, ha az első gyógyulása már teljesen befejezett. Szóval, a 2 év előtt megjelölt szigorú óvrendszabályokon csak keveset enyhíthetünk. De így annál szebb eredményeket mutathatunk fel a nélkül, hogy veszteséget kellene szenvednünk. (A budapesti egyetemi szemklinikán végzett operálásokról annak idején bővebben.) A miítét után bekövetkező refractio különbözet megközelítő elöleges megállapítására Hirschberg egyszerű formulát ajánl: Kx = (10+D, azaz a különbség Dioptriákban egyenlő a myopia felének és 10-nek összegével, például 20'0 D myopia esetén: Kso = 10 + 20'0 D, azaz Emmetropia várható. Annak tehát, hogy a különbség nagyobb, mint 10 Dioptria, nem a lencse nagyobb törési ereje az oka, hanem az, hogy az aphakiás szemben a tengely hosszabb voltának más az értéke, mint a teljes szemben. Míg ugyanis a teljes szemben 1 mm. hosszabbodás 3 Dioptriának felel meg, addig az aphakiás szemben csak 1'4 D-t képvisel (az li D = Fi F2 képlet szerint). Mennél nagyobb volt a myopia, annál nagyobb a különbözet. A tapasztalatok igazolják ez okoskodást. G. E. A trachomáról nagyérdekü czikket írt Paikrt cs. és kir. vezértörzsorvos a Ludovica-akademia közlönyében. A katonai egészségügyi szolgálat legfőbb vezérelvéül azt tekinti, hogy a csapat között egyetlen trachomabeteget vagy akár csak arra gyanús egyént se tűrjenek meg. Második fontos rendszabály, hogy a legénység soha se használjon közös mosdó vizet és törlő ruhát. Az 1889-iki kiadott szolgálati könyv szerint az újonczot a magasfokú trachoma a fegyveres szolgálatra alkalmatlanná teszi, ez alapon gyakran a ragályozás elkerülése czéljából már a kisfokú trachomásokat és a trachomagyanusokat is felmentik. Az utolsó évek tapasztalatai arra a meggyőződésre vezették az orvosokat, hogy az újonczok a felmentés elérése kedvéért szándékosan fertőzik magukat. Ezért a IV-ik hadtest területén 1891 óta az újonczokat tekintet nélkül trachomájukra besorozták, fél évre gyógykezelésre a polgári hatósághoz utasították s ez idő elteltével a helyőrségi kórházba vették fel. Itt a kezelésen kívül katonai kiképzésben is részesültek. Ezen 5 éven át gyakorolt rendszabály eredményéül a trachomás védkötelesek évi száma jelentékenyen megfogyott, és pedig míg 1891-ben 907, addig 1895-ben már csak 714 volt. Az a jó hatás is mutatkozott, hogy a trachomás újonczok közül a rendelkezésükre álló fél év után sokan már gyógyulva vagy javulva jelentkeztek. Az öt évi idő letelte után ez eljárást beszüntették s ime már 1896-ban újra 908-ra szökött fel a trachomás újonczok száma. Ellentétben Feuerrel, ki trachoma kaszárnyák felállítását javasolja, azon nézetének ad kifejezést, hogy csakis a helyőrségi kórházak, szóval egészségügyi intézetek azok, hol a trachomások elhelyezése és gyógykezelése sikerrel eszközölhető, mert csak így biztosítható az orvos számára a főszerep. Ezen rendszabályokkal teljesen egyetért a „Honvéd Orvos“ B. jegyű czikkírója, ki minden jel szerint a honvédorvosi kar magasrangú tagja s ismert szaktekintélye. — (Honvéd Orvos 1897. 3. sz.) A polgári és katonai hatóságok együttes eljárása az a mód, mely a baj kiirtására a legjobbat Ígéri. VEGYESEK — Új könyvek. Cohn: Ueber Verbreitung und Verhütung der Augeneiterung der Neugeborenen in Deutschland, Oesterreich-Ungarn, Holland und in der Schweiz. Berlin 1896. Mooren. Die medizinische und operative Behandlung kurzsichtiger Störungen. Wiesbaden 1897. Jackson. Skiaskopy. Philadelphia 1896. Graefe. Das Sehen der Schielenden. Wiesbaden 1897. Wientersteiner. Das Neuroepithelioma retinae. Wien. Deuticke 1897. Ohlemann. Die Farbenblindheit und ihre Diagnose. Braunschweig 1897. Cohn. 30 Jahre augenärztlicher und akademischer Lehrthätigkeit. Breslau 1897. Greeff. Die Keratitis interstitialis in ihren Beziehungen zu Allgemeinerkrankungen. Halle 1897. Morton A. Stanford. Refraction of the eye. London 1897. Stilling. Grundzüge der Augenheilkunde. 1897. Hell. Der praktische Arzt als Augenarzt. Raversborg 1897. Feuer. Die Verbreitung des Trachoms in Ungarn und das behördliche Vorgehen gegen dasselbe. Mit einer Karte. 1897. (Közelebb ismertetni fogjuk.) —■ A vasúti és hajózási egészségügyi nemzetközi kongressust ez évben Bruxellesben tartják meg. A vasúti alkalmazottak látásvizsgálatát újból napirendi-e tűzték. Ezúttal a dissimulatiót és a színtévesztést fogják megvitatni. Minthogy az orvosokon kívül a vasúti ig-azgatóságok is részt vesznek, a tárgyalások gyakorlati eredményt is Ígérnek. A kongressus védnöke: De Bruyn a közmunkák és földmivelés ministere. Budapest, 1897. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető: Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
