Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-07-07 / 2-3. szám
Melléklet az * Orvosi Hetilap« 28. számához. 2—3. SZ. Budapest, 1896. évi janius 7. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Grósz Emil dr.: A tabes dorsalis.tünetei a szemen. — Blctskorics Fridolin dr.: A szemteke egész tartalmának előesése intraocularis vérzés következtében. — Scholtz Kornél dr.: A spliincterolysis anteriorról 47 újabb eset alapján. — Könyvismertetés. — Irodalmi szemle. — Károly Tivadar dr. herczeg. — Vegyesek. A tabes dorsalis tünetei a szemen.1 Grósz Emil dr.. egyetemi magántanár, szemklinikái tanársegédtől. Tisztelt orvosegyesület! Régen ismert tény, hogy a központi idegrendszer tabes dorsalis-nok nevezett betegsége a szemeken gyakran okoz elváltozásokat, a mióta azonban kiderült, hogy ez utóbbiak évekkel megelőzhetik a többi tüneteket: úgy a szemorvosok, mint az idegorvosok különös figyelmet fordítottak ez összefüggés felderítésére. A vizsgálatok azonban igen eltérő eredményre vezettek. Más eredményre jutottak a neurologok, s másra a szemorvosok. Ennek első természetes oka magában a feldolgozott anyag milyenségében rejlik, a mennyiben egészen más stádiumban vannak azon tabes betegek, kik a szemészeti rendeléseket, kik a belgyógyászati klinikákat keresik fel, s újra másban a közkórházakban, de leginkább a szegényházakban tartózkodók. Az eltérések magyarázására szolgál másodsorban az is, hogy a szemorvos már olyan finom elváltozásokat felismer, a mit ezen szakban esetleg kevésbbé járatos neurolog észre sem vesz, s viszont — talán még többször — a szemorvos nem ügyel eléggé a már jelentkező többi tünetekre. Ezért, midőn e nagyfontosságú kérdés tanulmányozásához fogtam: első törekvésem volt, hogy e két zavaró, s a legtöbbek eredményeit bizonytalanokká tevő tényezőt kizárjam. Változatos anyag és az idegorvosokkal való együttműködés az a két feltétel; melyek teljesítésétől eredményt vártam. Mindenekelőtt tehát arról kellett gondoskodnom, hogy a vizsgálatokat lehetőleg minden stadiumú tabes betegen végezhessem. S hogy e feladatot tényleg megoldhattam, azt első sorban azon előzékenységnek és bizalomnak köszönhetem, melylyel saját főnököm Schulek Vilmos tanáron kívül Korányi, Kétli, Laufenauer és Jendrássik tanár urak, valamint Korányi Sándor és Schaffer Károly magántanár urak a vezetésük alatt álló klinikák, illetve osztályok betegeinek megvizsgálását s az anyagnak feldolgozását lehetővé tették. Ugyancsak köszönettel tartozom Gener sich és Pertik tanár uraknak, kik a kórszövettani vizsgálatok megejtésére a látóidegeket s a chiasma nervorum opticorumokat a sectiók alkalmával átengedni szívesek voltak. így az ősz óta 103 tabes beteget vizsgálhattam, s két elhalt látószerveit kaphattam meg. E számoknál sokkal értékesebb azon körülmény, hogy a vizsgáltak az egyetemi szemklinika ambulantiájáról (29), a belgyógyászati klinikákról (21), az idegkórtani rendelésekről (28), a közkórházak (5), a szegényház (12), s legkisebb számban a magángyakorlathói kerültek ki. Az egyoldalúság ellen pedig úgy védekeztem, hogy minden egyes esetben a beteg állapotáról az illető tanár urak, vagy segédjeik szives véleményét kértem ki. Különös köszönettel tartozom e tekintetben Jendrássik Ernő, Korányi Sándor és Pándy Kálmán tagtárs uraknak. Az így gyűjtött s még ezentúl is gyűjtendő anyag feldolgozását úgy tervelem, hogy első sorban a klinikai tünetekről szándékozom beszámolni, s egy más alkalommal a kórszövettani változásokról. Utóbbiakról ezúttal csak annyiban lesz szó, a mennyiben az egyes tények magyarázásául már most elkerülhetetlen. 1 A budapesti kir. orvosegyesület 189tí. márczius 14-iki ülésén tartott előadás. Épen physikalis vizsgáló módszereink tökéletessége által a szemeken a legfinomabb elváltozásokat is felismerhetjük, s ha ez elváltozások jelentősége kétségen felül áll, úgy a diagnosis oly időszakban lehetséges, a midőn a többi tünetek még mind hiányozhatnak. Ez a körülmény Charcot-nak már a hetvenes években feltűnt. A Salpetriére-be felvett amaurotikus asszonyok legnagyobb része ugyanis később atactikus lett, így például 1855-ben egy 55 éves nőt vettek fel, kinek látása 1850-ben fejfájások kíséretében körülbelül egy év alatt veszett el. A nyilaié fájdalmak csak 10 évvel utóbb jelentkeztek, az ataxia pedig csak 17 év múlva. Most jól tudjuk, hogy az ilyen esetek nem kivételek (Kahler, Gowers). A pupilla változásai is a legkorábbi tünetekhez tartoznak. Erre klassikus például szolgálhat Heine betegsége. 1837-ben mydriasisa keletkezett alkalmazkodási bénulással, 1845-ben a külső szemizmok bénulásai jelentkeztek, s minden egyéb tünet jóval később. Az ophthalmoplegia interna 20 évvel előzte meg a halált s 8 évvel a többi tüneteket (Mauthner). De a magam tapasztalásából is említhetek példát. 35 éves férfi 1894-ben azzal a panaszszal fordult hozzám, hogy bal szeme káprázik. Látásélessége akkor mindkét szemén teljes volt, alkalmazkodása korának megfelelő, színlátása jó, látóterei szabadok; a bal pupilla tágabh, mindkét szemfenék ép, s idegrendszeréhen a legkisebb változás sem volt kimutatható. A baloldali mydriasis isolált tünet volt. Egy évvel később e szemén alkalmazkodási bénulása is keletkezett, a jobb térdreflex hiányzott, minden egyéb lelet változatlan. Ez évben újra láttam. A látásélesség most is teljes, de kis fokban színtévesztő s a bal látótér kivül-felül szűkült, a bal papillán atrophia kétségtelen jelei, mindkét oldalt mydriasis, baloldali alkalmazkodási bénulással. Anisokoria Robertson tünettel; nyilaié fájdalmak a végtagokban; öv érzés; Romberg tünet; Westphal tünet; impotentia; vizeletzavar. Adott esetben tehát egyszerű mydriasissal kezdődött a baj. Az meg épenséggel gyakori, hogy a tabest múló külső szemizom bénulások árulják el, vagy sejtetik. Ismeretes azon eset, midőn hétszer recidiváló oculomotorius bénulás előzte meg a bajt (Pel). Egy tabesben szenvedő betegemnek, kinek látásélessége még majdnem teljes, bár a papillán kifejezett atrophia tünetei vannak, 17 év előtt volt már múló diplopiája. Szóval, a természetüknél fogva sokkal értéktelenebb lancináló fájdalmakon kívül a szemeken található elváltozások képezhetik, s képezik is a tabes legkorábbi tüneteit. S hogy e tünetek milyen természetűek s értékűek, azt azonnal látni fogjuk. A tabes dorsalis következtében a szemen keletkező elváltozások három csoportba oszthatók, úgymint: Ä) a nervus opticusra, B) a pupillára s alkalmazkodásra, C) a külső szemizmokra vonatkozó tünetek. A) Nervus opticus. A látóideg bántálmazottságának jelenlétét a I. functionalis és II. objectiv vizsgálat adataiból állapítjuk meg. I. A functionalis eltérések 1. a centrális látás csökkenésében, 2. a szín tévesztésben, s 3. a látótér szűkülésében nyilvánulhatnak, míg
