Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-07-07 / 2-3. szám

10

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

1896. 2—3. sz.

II. objective a látóideg degeneratiöja mint atrophia nervi optici képe ismerhető fel.

I.

1. A centrális látás 97’ beteg szemen a következő volt:

11 szemen fényérzés sem volt.

28 szemen a látásélesség a rendes Vio'e) vagy ennél kevesebb volt.

110 szemen a látás 1/i0-nél jobb volt, de csak

45 szemen volt teljes.

Azaz: a megvizsgált 194 szem közül csak 23%-nak volt teljes látása, s a betegeknek csak 13°l{)-nalc volt mindkét szemén egészen jó visusa. A két szemen ugyanis egyenlő teljes látása volt 13 betegnek, egyenlő, de gyengült volt 33 esetben ; mindkét szemén amaurotikus 4, a két szem látása között kis különbség 34, nagy különbség 15 Ízben volt. E számok egyszersmind a százalékot is kifejezik. A legnagyobb különbség az volt, a midőn az egyik szemen kézmozgásra romlott a látás, s a másikon a visus még r’/io volt. Ilyen 2 ízben fordult elő; az is megtörtént, hogy az egyik szemen fényérzés sem volt, míg a másikon még 5/50 visussal rendelkezett.1 2

2. A színlátást 85 esetben vizsgálhattuk meg; 66 jó szinlátású mellett, 14 színtévesztő, 5 pedig teljesen szín vak volt.3 Azaz, a centrális színlátás 22°/0-ban volt hibás. Legelőbb a zöld szín az, melynek megkülönböztetése bizonytalanná válik, azután következik a vörös, míg a kék és sárga legtovább maradnak jók.

Vizsgálataink alkalmával színtévesztőnek csak azokat vettük, kiknek színlátása már jelentékenyen hibás volt.

3. Különös gondot fordítottam a látóterekre. Ezek pontos felvételében Schtvarcz Ernő dr. szemklinikái gyakornok úr nagy segítségemre volt.

A látóterekre vonatkozó nézetek igen eltérők. Graefe szerint tabesre jellemző a nasalis, Schweigger és Leber szerint a temporalis, Schmeichler szerint a concentrikus szűkület, míg Berger-nek, bár legtöbbször felül és kívül észlelt sector alakú hiányokat, nem sikerült jellemző alakot találnia.

Az általunk felvett 147 látótér közül 62 teljesen normalis volt. A 85 kóros látótér közül 41 felül és kívül, 18 felül, 8 több oldalról, 13 concentrikusan szűkült, míg 4 esetben az egész látótér egy sectorra szorítkozott.4 A látóterek 57°/0 tehát kóros volt. Hemianopiás jelleget vagy scotomát egy Ízben sem találtunk.

A színes látótért csak 104 szemen vehettük fel. Határozottan szűkült 59 esetben volt, míg 45 vagy teljesen normalis volt, vagy csak ltisfokú eltérést mutatott: a színes látóterek tehát 56°/0-ban mutattak rendellenességet. Megjegyzem, hogy 10“ szűkületet még nem is vettünk kórosnak!

Abból, hogy a látótér ilyen gyakran mutat eltérést, láthatjuk, hogy nem felesleges fáradság annak pontos felvétele. E szűkületek már akkor jelentkezhetnek, s tényleg jelentkeznek is, a midőn a centrális látás még alig csökkent, s lehet. séges, hogy a szemfeneki kép is csak csekély elváltozásokat mutat. Ilyenkor természetesen a diagnosis biztos megállapítására értékes tünetet képez.

Egy ízben a tabeses szűkülethez glaucomas társult (ez esetet nem vettük be a statistikába). A két aetiologikus momentum jellege a bántalom előrehaladottsága ellenére is felismerhető volt.

A látótér peripheriás szűkületének az anatómiai leletek is megfelelnek, a mennyiben már Leber is azt találta, hogy a látóideg degenerált rostjai az ideg szemteke mögött levő részében a szélen vannak. Ezt találtam én is a már teljesen fel1 G beteg szemein a látásvizsgálás külső körülményeknél fogva nem volt megbízható.

2 Berger 109 betege közül 12 nek fényérzése sem volt, 13 kézmozgást látott, 8 ujjakat olvasott, 11-nek kisebb fokban gyengült visusa volt.

3 Berger vizsgáltjai között 11 színtévesztőt s 30 színvakot talált.

4 Berger taboses atrophiában szenvedő betegei közül 5-ször concentrikusan, 5-szür befelé, 2-szer be- és lefelé, 1-szer felfelé, 8-szor kifelé, 3-szor ki- és fel-, 2-szer ki- és aláfelé, 3-szor több irányban szűkült látóteret talált, s 3-szor centrális scotoma volt.

dolgozott esetemben. Kétségtelen az is, hogy ezen peripheriás szűkület főleg felül-kivül kezdődik.

E jelleg a színes látótereken is jól felismerhető, sőt előre jelzi a szűkület bekövetkezését.

II.

Mindezen vizsgálatok eredményeit a beteg intelligeutiája, állapota, s jó vagy rossz indulata jelentékenyen befolyásolják. Ezért a szemtükörrel objective felismerhető elváltozások sokkal értékesebbek. Az a kérdés tehát, hogy milyen a tabes betegek szemtükri képe, van-e olyan elváltozás, melynek kórjellemző értéke van?

Hogy a látóidegnek betegnek kell lennie, azt már a látásélesség csökkenéséből, a látótér szűküléséből és a színtévesztésből is következtethetjük, de ezeknél nagyobb bizonyító erejük van az anatomikus leleteknek.

A tabesesek nervus opticusaiban — bár aránylag kevés ez irányú vizsgálatot ismerünk — a degeneratio grisea kétségtelen tünetei találhatók. Hogy az agyidegek közül épen az optikus az, mely gyakran mutat elváltozást, azon nem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy az egy valódi agyrészlet. Fejlődés tekintetéből ugyanis közvetlenül az elülső agyhólyagból nő ki, s ezen rangját és előkelőségét szöveti szerkezetében a fejlődés után is megtartja. Minthogy pedig többek, de különösen Jendrássilc vizsgálataiból tudjuk, hogy az agyban jellegzetes szöveti elváltozások fordulnak elő, könnyen érthető, hogy az optikus is megbetegedik. A mint pedig a legcsekélyebb szöveti elváltozás van, épen vizsgáló módszereink tökéletessége folytán azonnal felismerhetjük. Ezen szöveti elváltozások functionalis jeleit előbb tárgyaltuk. De még korábban felismerhetjük tükör segélyével.

Charcot szerint a tabeses atrophia képe a következő: a papilla határa éles, erek változatlanok, de a papilla területében nem jól láthatók, mert utóbbi átlátszósága csökkent, s a fényt erősen reflectálja. A papilla elveszíti rózsa színét, elfehéredik, gyöngyházfényű lesz.

Panas szerint cougestiv tünetek nélkül haladó decoloratio indul meg, eleinte csak a külső felén ismerhető fel, később azonban az egész papillára kiterjed, a lamina cribrosa likacsai megjelennek, s az artériák megszükülnek.

Wecker szerint a papilla egész terjedelmében decolorált, nincs atrophiás excavatio, a papilla elveszti átlátszóságát, s e miatt az erek nem látszanak jól.

Gowers szerint a papillák szürkék, foltosak, éles határúak s néha sajátságosán opaqueok.

Leber szerint a legelső változás a decoloratio, mely lassankint az egész papillára kiterjed, a nagy erek sokáig változatlanok maradnak, csak a kis ágak fogynak meg gyorsan, a bemélyedés és a lamina cribrosa likacsainak megjelenése : későbbi tünetek.

Mindezen leírások többé-kevésbbé megfelelhetnek az anatómiai elváltozásoknak. Egész más képről beszél Berger. Szerinte a decoloratiót hyperaemia előzi meg s az ereken fokozatos változás következik be. Eleinte normálisak, később az artériák megszükülnek, majd a vénák tágulnak, s végül valamennyi ér megszűkül.

Samelsohn szerint meg épen két alakban jelenik meg a látóideg taheses elváltozása. Az egyik esetben egy, a körzeti idegek neuritisével azonos neuritis retrobulbarissal van dolgunk, mely egy relativ öv által határolt peripheriás látótérszűkületet okoz, s melynek szemtükri képére a fehér, de megnagyobbodott papilla jellemző. A másik alak a centrális megbetegedésnek megfelelő atrophia, mely a kisebbedett. szürke papilláról ismerhető fel.

Előbbi prognosisa jó, utóbbié feltétlenül kedvezőtlen. A heidelbergi gyűlésen, hol Samelsohn e megkülönböztetést felállította, Leber és Utlioff azonnal kifejezték aggályaikat e két alakkal szemben, míg Goldzieher megerősítette Samelsohn felfogását s azt az alakot, mely szerinte centrális scotomával jár, kedvezőbb prognosisunak tartja.