Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
1896. 5—6. sz. ORV 0 SI H ET1 L A V — SZE MES Z E T 51 ségéröl, illetve minőségéről. Eredményül' úgy találta, liogy a mechanikus tisztítás egyidejű physiologikus konyhasó irrigatióval a csirok számát inkább leszállítja, mint az egyszerű aseptikus öblítés, többet azonban a sublimat sem tesz meg. Bármely antisepticum többé-kevésbbé izgatja a conjunctivát, oly töménységben pedig, melyben bacteriumölő képességét kifejthetné, a kötöhártyára nem alkalmazható. Minek tehát fölösleges izgalmat kelteni, mikor tudjuk, hogy a netalán jelenlevő csirok fertőzésének veszedelme is aseptikus sebzés mellett oly csekély ? Ellenben az antisepticumok által előidézett hurut csak fokozza a fertőzés lehetőségét, alkalmazásuk tehát úgy bacteriologiai, mint klinikai szempontból is helytelen. (Arch, f.' Aughk. XXXIII. B.) 295 hályogműtétröl számol be Albrand W. dr., melyet Schüler klinikáján végzett. E műtétek 1892-től 1895-ig terjedő időszakba esnek, melynek első felében az iridektomia nélküli operatiók szerepelnek, míg súlyos szövődmények (iridocyclitis, hyphaema, occlusio pupillae stb.) miatt a második félben az iridektomiás mcthodushoz tértek vissza. Kétoldali hályogot egy ülésben szoktak operálni; a 295 közül 50 esik az idöbelileg ily módon operáltakra. Könytömlö bajjal complicált esetekben újabban a Vulpius-féle állandó sonda jön alkalmazásba; blennorrhoea sacci miatt 2 szem pusztult el. A beteg nyugodt tartása érdekében ajánlatos néha már a műtét előtt való nap begyakorolni a beteget a szemhéj terpesztő türelmes elviselésére. A tok- vagy kéregrészletek kihajtása végett a corneát hosszasan súrolni, vagy eszközöket ismételten bevezetni nem czélszerü, mert a tartós mechanikus izgatás által alkalmasabbakká tészszük a szöveteket az esetleges infectióra. Az első, többnyire száraz kötés, rendesen 4—5 napig marad, csak erősebb kötöhártya izgalom esetén változtatják már a 2-dik vagy 3-dik napon a nedves kötést. A szemcseppek sterilitására nagy gondot fordítanak. A 144 iridektomiával végzett extractio eredménye: látásélesség = b/s — 8/?o 126 esetben „ = 5/w — kézmozgás észrevevés 10 „ V = 0 7 „ vizsgálat nem történt 1 „ A 7 szem panophthalmitis, iridocyclitis folytán ment tönkre Üvegtestveszteség műtét közben 7-szer, iritis az utókezelésben 7 esetben volt. A 151 iridektomia nélkül végzett extractio eredménye: látásélesség = 6/s — 5/to 132 esetben „ = 3/7o — kézmozgás észrevevés 10 „ n = 0 b „ vizsgálat nem történt 3 „ 6 szem panophthalmitis, iridocyclitisben veszett el, köztilök egyet a másik szem Sympathikus gyuladása miatt enucleálni kellett. Üvegtestveszteség műtét közben 6-szor, iritis az utókezelésben 12 esetben volt. (Arch. f. Aughk. XXXIII. B.) A szemfenék gummái Hirschberg-töl. Meglepő, hogy még a legjobb tankönyvek is - hallgatnak a szemfeuék gummáiról, s pedig a lencsén, üvegtesten és corneán kiviil a szem minden szövete szolgálhat székhelyül. Az iritis luetica tulajdonképen papulás alak s nem számítható e csoportba. A szemfenéken az érhártyában vagy a látóidegen foglalhat helyet a valódi gumma. Előbbi esetben a syphilisben szenvedő beteg szeme megfájúl, kivörösödik, látása gyorsan romlik s a retinát egy helyen egy fehéres csomó letolja, néha az inhártyán is átüt. Erélyes antiluetikus cura segíthet, de a látótér szűkület megmarad. A nervus opticus gummája, mint nagyfokú neuroretinitis jelentkezik s minden valószínűség szerint maga a látóideg az, mely a bulbus mögött a gummás megbetegedés székhelye. Végül a „gummi“ elnevezés aetymologiáját fejtegeti, szerinte az aegyptomi eredetű s a Papyrus Ebers-ben tehát 3400 évvel ezelőtt már leírták. (Centralblatt für Augenheilkunde 1896. 428. o.) A nagyfokú rövidlátás operativ kezelésének kérdése az angol orvosok ez évi 64-dik eongressusán. Az első előadó Lcívford (London) volt, ki azzal kezdte meg a megbeszélést, hogy ! az operálás jogosultságát kétségen felülinek jelentette ki. A kérdést 4 részre osztotta, s első sorban a myopia fokáról nyilatkozott, szerinte nem lehet egyszerűen dioptriákban kifejezni a hatást, mivel a beteg kora, egészsége, a myopia jellege, s a complicatiók is szóba jönnek. Tény az, hogy minél nagyobb a myopia foka, annál nagyobb a fénytörés átszállításának érteke: átlagban 13—16 1); ha pedig esetleg hypermotriássá válik a szem, még mindig jobb a beteg helyzete, mint mikor 10—12 D myopiája volt. A mi a betegek korát illeti, kezdetben csak fiatalokat operáltak, de mióta Sattler és Hippel azon tapasztalatot közölték, hogy öregeket is sikerrel operáltak s ezek lencséje nem bizonyult selerotikusnak, a kor határát lényegesen kiterjesztették. Az operálok többsége most Fukala technikáját.- az előzetes discissiót s az azt követő cornea punctiót fogadta el, míg Vacher a direct extractio híve isoláltan maradt. A mi az operálás eredményét illeti, munkaképesekké válnak az eddig munkaképtelenek, s ezt nemcsak a rövidlátás megszűnése, hanem a látás élesség növekvése is okozza. E javulás oka valószínűen a) a retinalis kép nagyobb volta, b) a macula lutaea több fényt kap, mert kisebb a dispersio, mit a concav-ii vegek s a fény törő felületek okoznak. Arra azonban bajos felelni, hogy a műtét megállítja-e a myopia növekvését, s hogy akadályozza-e az ablatio retinae keletkezését. Vannak, kik a jó hatást ez irányban is erősítik. Cross (Bristol) szintén az operálás hívének vallja magát. Kilencz operáltja mindegyike lényeges hasznot nyert. Fiatal korban discindál, idősebbeknél extrahál, az egyik szemet néha érintetlenül hagyja az olvasás kedvéért. Minden egyes esetet külön kell megítélni, általános szabályok nincsenek. Argyl Robertson reservált álláspontjának megfelelően csak keveset operált, de mindkét esetében igen jó eredményt ért el. Maxivell (Dublin), Rayner Basscn (London), Little (Manchester) az operálás mellett foglaltak állást s csak Juler (London) volt az egyetlen, ki elítélően, nyilatkozott. Kedvezőtlen ítéletét az iritis, ablatio retinae, glaucoma és ophthalmia sympathica veszélyével indokolta meg. (Mint ismeretes az angolok kezdetben nagyon reserváltan nyilatkoztak az operálásról, úgy látszik azonban, hogy ott is kezd tért hódítani. S valóban iiyen óvatos eljárás az egyedüli helyes methodus. Juler kedvezőtlen Ítéletét misem ifldokolja meg. Iritis, glaucoma s különösen a sympathiás megbetegedés oly complicatiók, melyek ma már biztonsággal elkerülhetők. Az ablatio retinae pedig -— minden jel oda mutat — nem gyakoribb az operált szemeken, mint az érintetlenül hagyottakon. Erről persze csak évtizedek tapasztalatai adhatnak biztos felvilágosítást. Épen ezért, a mennyire jogosult az operálás véghezvitele, épen olyan helyes, ha azt egyelőre csak egyik szemen végezzük. Ref.) Annales d’Oculistique. Tome CXVI. L. Nr. 4. 1896. Octobre. G. E. A trigeminus élettanáról ír Krause Fedor dr., oly embereken végzett vizsgálatok alapján, kiknél a Gasser-féle dúczot kiirtották. A szemre vonatkozó észleletek röviden a következők. Az átmetszés pillanatában mutatkozó elváltozások az asepsisre való tekintettel emberen nem voltak megfigyelhetők. Minden esetben evekre kiterjedően teljes érzéstelenség mutatkozott a corneán és az egész conjunctiván. A pislogás azonban a másik szemmel synergikusan továbbra is változatlanul fennállott; s ezért emberen cornealis borússág és fekélyképzödés nem állott elő. A szemteke feszülése és a szemtükri lelet nem változtak. Három esetben a műtét előtt voltak már jelen gyuladásos elváltozások. Az első esetben 71 éves nőbeteg- chron. genyes kötöhártyagyuladása a Gasser-féle dúcz kiirtása után is változatlan maradt. A második esetben 55 éves férfi blennorrhoea sacci-ban szenvedett. Három nappal a műtét után keratitis lépett fel, melyhez csakhamar hypopyon társult. A gyuladás igen lassan (9 hó alatt) gyógyult. A harmadik esetben 70 éves nőbetegen 2 évvel a műtét után felszínes keratitis keletkezett, mely zavartalanul gyógyult. Úgy látszik tehát, hogy az anaesthetikus oldalon csökkent ellenálló képesség van jelen gyuladást okozó befolyásokkal szemben. Magában véve a trigeminus-müködés szünetelése zavarokat nem okoz, s nem is szükséges óvóintézkedéseket tenni keratitis neuroparalytica ellen. Ivét esetben a szemrés az operált oldalon szükebb-