Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
48 o R y o s iH E T IL A I* — S Z E M E S Z E T 1896. 5—(i. sz. szemészetben korszakalkotó eszméjének — a nagyfokú rövidlátás gyógyításának — ismertetése, magyarázata, védelme és ajánlása czéljából szükségesnek tartott és az egész szakirodalomból összegyüjthetett. A nagyfokú rövidlátás gyógyításáról van szó, azon megszámlálhatlan egyének javáról, kiknek helyzete sokszor tarthatatlanná válik, miután igen sok foglalkozásra alkalmatlanok. Még szomorúbb azok sorsa, kiknek myopiája tanulmányaik közben, szakismereteik megszerzése alatt növekedett oly fokra, hogy képtelenek arra a munkára, melynek életüket szentelték. De a kiknél ezen állapot nem a kenyérkereset kérdése is, mennyi kellemetlenséget ró rájok a nagyfokú rövidlátás; a bizonytalan tájékozódás korlátozza szabad mozgásukat, folyton zavaró subjectiv érzések és tünetek nyugtalanítják. S mindez arra való kilátás nélkül, hogy állapotukon gyökeresen segíthetnének, miután olyan erős concav szemüvegek, melyek rövidlátásukat eorrigálják nagyon nehezek, hasábos hatásuk a tárgyakat torzítva mutatják, ez által fejfájást, szédülést okoznak ; mindent kisebbnek és távolabbnak tüntetnek fel, zavarják a tájékozódást, lépcsöjárásnál vészthozó ballépésnek okai lehetnek, stb. Mi természetesebb, hogy ezen állapot már korán foglalkoztatta a tudósokat és a mint szerző történelmi áttekintésében megjegyzi. Már a XVIII. század közepén Boerhaven, Morgagni a rövidlátóságokat a szemtengelyének túlságos hosszúságában ismerték fel. A legkülönbözőbb gyógyítási módokat is alkalmazták, melyek azonban az őket szülő hypothesisekkel együtt nemsokára másoknak adtak helyet. Mooren volt az első 1858-ban, ki az átlátszó lencse eltávolítását ajánlotta. De miután Graefe Albrecht heves.en ellenezte, még inkább, midőn egy ily kísérletének balsikere volt, az eljárást abba hagyta. Graefe* föellenvetése abban állott, hogy a myopia terjedésének oka a sclerochorioiditis posterior tovább is fennmarad és így az egész czéltalan. Szerző már Ariinak ajánlotta újból ezen műtétet, de nem tudta beleegyezését megnyerni. Míg végre 1887-ben végezte és pedig jó sikerrel az első ilynemű operatiót, a miáltal felfogása helyesnek bizonyult, a kérdést megoldotta. (Vacher az első ilynemű műtétet, azt sem a myopia gyógyítása czéljából, csak két évvel később 1889-ben végezte.) Hosszasan, aprólékos részletességgel, fejezetekre osztva tárgyalja a műtét előnyeit, melyek röviden következőképen foglalhatók össze: 1. Meggátolja a myopia növekedését. Az aphakiás szem ugyanis nem lévén képes alkalmazkodni, nincs kitéve az azzal járó fokozott belszemnyoraásnak, a chorioidea vongáltatásának, mely myopiásaknál a hypertróphizált radialis rostok miatt (Ivanoff) úgyis nagyobb mérvű és a chorioideában exsudativ folyamotot hoz létre. 2. A szem munkaképessége nagyobbodik. Daczára a lencse hiányának fennmarad ugyanis egy bizonyos kisebb-nagyobb távolság, melyen belül a szem aránylag jól lát. Thier 15 esetet állított össze, melyekben a relatív jó látás distanciája elég nagy; a legkisebb 21 cm.-nyi, a legnagyobb 63 cm.-nyi távolság volt, melyen belül operatio után esetleg corrigáló üveggel olvasták Jaeger I-t. Magyarázza pedig ezen jelenséget az, hogy az aphakiás myopiás szemben a sugarak a retinán igen hegyes szögben egyesülnek, ez által a szóródási körök kisebbek és igy ezeket a szóródási körökhöz amúgy is hozzászokott retina bizonyos határok közt jól ^értékesítheti; hozzájárul még kerek pupilla esetében az iris segítő szerepe is. 3. A nagyfokú myopiánál elveszett binocularis látás lehetővé válik’; sőt még* a belső szemizmok elégtelensége vagy már kifejlődött strabismus divergens esetében is létrehozható néha stereoskopikus gyakorlatok által. 4. A látóképesség élesebb lesz. Az eddig használt erős concavtivegek fényszórása miatt az amúgy is kisebb retinalis képek fényszegények is voltak; a concavüveg elhagyásával a retinalis képek nagyobbakká egyszersmind fénydúsabbakká válnak, kivált ha a correctiólioz még gyenge convexüveg is szükségeltetik. llippel operáltjai közt voltak, kiknél a látóképesség az előbbinek 4-, sőt 10-szeresére emelkedett. Ezen eredményt azonban csak hosszabb idő múlva érik el az operatio után. A műtét indicatióit\lső közleményéhez képest tetemesen bővíti, a mennyiben nemcsak a 24 évesekre szorítja, miután már 64 éves egyénen is jó sikerrel végezték, llippel és Sattler különben találták, hogy nagyfokú myopiások lencséje kevésbbé keményedik. A visus ne legyen kevesebb Vjo-nél, közelről pedig Jaeger I legalább Il-t olvashassa, mert ennél kevesebb látás operatio után sem javul lényegesen. Még inkább contraindicáltnak tartja ennél kevesebbet látóknál a műtétet, ha chorioidealis változások vannak jelen, mert Raehlmann szerint ezeknél könnyen lépnek fel vérzések ; míg ellenben jó visusuál a várható jó eredmény miatt megkisérelhetőnek tartja a műtétet, miután Schröder jó eredményt ért el ilyen esetben is. A müteendö myopia alsó fokát 16 D-ban, némelyek szerint 12 D-ban állapítja meg. Ablatio retinae, ha a szemet különben nem fenyegeti, a műtét folytán nem szokott fellépni. Azt a kérdést, vájjon egy vagy mindkét szem operálandó: függőben hagyja, bár inkább azok felé hajlik, kik a binocularis látás érdekében mindkét szemet operálják. A műtét technikáját fejtegetve ajánlja a lencse kiadós, nagy mérvű discissióját, hogy gyors duzzadás álljon be. A discissiót keskeny Graefe-késsel végzi, a punctiót pedig lándzsával vagy szintén Graefe-késsel, rendszerint felfelé ejtve a sebet vagy ott, hol a lencsetörmelék a legtöbb. Nem fél a nagy tensioeraelkedéstöl, mert a punctio segít ezen. llippel és Sattler ajánlja, hogy keressék ki a cornea legnagyobb görbületét ophthalmometerrel és erre merőlegesen készítsék a sebet. A műtétet cocain anaesthesia vagy aethernarcosisban végzi; utóbbit gyermekeknél kivétel nélkül. Az így rnütett szem 4 legkésőbb 6 hét alatt gyógyul, míg sekély discissiónál ugyanannyi vagy még több hónapig tart a teljes eredmény elérése. Műtét után a műtett egy napig ágyban marad ; óvja a meghűléstől, mert iritist (? !) okozhat; azután felkel, sőt könnyebb munkát is végezhet. Végül néhány nagyobb klinika műtéti eredményeit közli táblázatokban. Szerző hosszasabban tárgyalja a mű folyamán a myopia mibenlétét, müve másik felében pedig a szem tengelyhosszának, a szem állandó opticai értékeinek, a kép nagyságának kiszámításával foglalkozik. Az értekezés, daczára aprólékos terjengösségének és kissé pongyola irályának, tárgyánál fogva a legnagyobb érdeklődésre tarthat igényt és a nagyfokú rövidlátásnak operatio útján való gyógyításának kérdését teljesen kimeríti. Béla Pál dr. IRODALMI SZEMLE. Az izom előrevarrásának egy új módját ismerteti Valudc. Módszerét csak igen nagyfokú, 45°-ot meghaladó összetérő és 15—20" széttérö kancsalságnál ajánlja. Az eljárás abban áll, hogy a scleráról szabályszerűen lemetszett izom inas végét egy ollócsapással hosszában behasítja; az így nyert két izomvég közül a felsőt a cornea fölé, az alsót a cornea alá varrja, úgy hogy a fonalak megcsomózása után az izom mintegy fekvő X alakot képez. V. azt tapasztalta, hogy ezen eljárás mellett az izomvégek odatapadása biztosabb, az antepositio hatása jelentékenyebb s hogy a fonalak nem szakadnak ki oly gyakran, mint más hasonló műtéteknél. (Annales d’Oculist. 1896. augusztus.) ■ A szemtekének és segédszerveinek tabesnél előforduló érzékenységi zavarait figyelte meg Borger. Megfigyeléseit tiszta tabesben szenvedő (nem hysteriás) betegeken végezte. Egyes esetekben a cornea érzékenysége annyira csökkent volt, hogy megérintése a szemhéjak zárását sem váltotta ki. Más betegeknél a a kötöhártyán voltak körülírt anaesthesiás területek, míg a szemhéjakon csak hibás localisatio volt észlelhető. A periorbitalis tájon, homlokon, halántékon és arczon úgy anaesthesiás, mint téves localisatiók is előfordultak. B. mindezen tüneteket kezdődő és előhaladt tabesnél észlelte s a trigeminus rostoknak peripheriás körülírt neuritiséből magyarázza. Oly esetekben, a melyeknél a nervus opticus sorvadásán kivtil a tabesnek minden egyéb jele hiányzik, ezen érzékenységi zavarok fontos diagnostikus értékkel bírhatnak. Előfordulnak tabesbetegeknél a kötőhártyákon paraesthesiák is, csakúgy, mint a bőrön. (Médecine Modei'ne 1894. 93.1.)
