Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1896-11-29 / 5-6. szám

Melleidet az »Orvosi Hetilap« 48. számához. 5—6. SZ.

Budapest, 1896. évi november 29.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár.

Tartalom: Schulék Vilmos tnr.: A glaucoma gyógyítása pilocarpin-cseppekkel ? — Blaslcovics Fridolin dr.: A tropacocain értéke a szemorvosi gyakorlatban. — G. E. : A fény behatása a szemre. — Goldzieher Vilmos tnr.: H5. szemészi congressus. Schwarz Ernő dr.: Sympathiás gyuladás ritka esete. — Leittier Vilmos dr.: Cataracta traumatica partialis egy esete. — Könyvismertetés. — Irodalmi szemle. — A budapesti egyetem szemklinikája az ezredéves tárlaton. — Vegyesek.

A glaucoma gyógyítása pilocarpin-cseppekkel?

Schulék Vilmos szemklinikái igazgatótól.

(Folytatás és vége.)

V. Az egyik szem iridectomiája nyomán a másikon heves glaucoma roham állott be, mint nem épen ritkán történik. Az ilyeneket régebben sympathice előállóknak akarták felfogni, a mi annyiban megokolható, hogy az egész idegrendszerre átterjedő idegingerület a másik szemet sem hagyhatja illetetleuiil. Csakhogy a baj nem lehet Sympathikus olyan értelemben, mint a milyen az ép szemnek a sériiléses (pl. idegen testtel biró) szemtől megromlása. Ezért glaucománál amaz elnevezést jobb kerülni, nehogy a kórtani értelmezésben összezavarás támadjon. Mint a reflectált glaucomának egy alfaját, leginkább átugró glaucomának lehet nevezni, bár ez a kifejezés sem jól fedezi a jelenséget. Ilyen glaucoma rohamról, melyet a másik szemen tett iridectomia idézett fel, kivánok most egymásutánban két esetet mondani el. A mioticumok kihasználásának kérdéséhez tartozik ugyanis, hogy ilyenkor hirtelenjében a beteget még egy operatiónak alávessük-e, vagy ez időben a veszedelmes helyzetnek pilocarpinnal is uráivá lehetünk-e. Azt tartom, hogy az egyik esetben az iridectomia volt a helyes, a másikban a pilocarpinozás. De ám Ítéljen a szíves olvasó maga.

M. J. akkor 44 éves magasrangú és nagyérdemű állami tisztviselő 1883. okt. 13-dikán kérte először tanácsomat. Érdekes volt hallani, hogy gyermekkorában bal szemével összetérőleg kancsalított, hogy ez az évek folyamán lassan megszűnt, hogy a kancsal szem rosszlátóvá lett volt, de hogy kitartó gyakorlásokkal a látóerőt jelentékeny fokban visszahódította. így volt ez azután férfikorában sok éven át változatlanúl, és azt hiszi, hogy akkor a két szeme közösen functionált. Most más baj van. Színes koszorút lát lángok körül, látóereje romlik, még pedig a bal szemen 2—3 év óta, a jobb szemen talán 1 év óta, lobosságokat nem tapasztalt, több hetes pihenő nem hozott javulást, szemüvegeket próbálgatott, de a számban nem tud megállapodni. A lelet fővonásokban ez volt: a selerán gyengén kifejezett edénykoszorú, a pupillák rendesek, az irisek színe kissé fakó, T = + 1/ä ; a jobb szemen Myopia 1'5 D, visus tí/18, + 1-5 D-val No. 1 olvas, a látótér belüliéiül kicsit szűkült, a papillán kezdő, de már jellemző és pedig a medialis oldalon is már a szélig érkező vájulás; a bal szemen a látás közel e/ü0, de a fixálás elelvesző, látótere belül-felül már nincs, üvegpróbánál nem tud határozottat állítani, a papillán mély gödör van. Iridectomiát kívántam mind a két szemnek, egy hajtásban. A beteg habozott: mind a két szemet egyszerre ? vagy kiilün-külön, de kétszer elszenvedni a fekvés gyötrelmeit? mit tegyen? Legjobban illustrálom a patiens hangulatát, ha röviden és a később rajta tapasztaltakat együvé fogva úgy jellemezem, hogy testileg hős, de a bizonytalan jövendő ellenében bátortalan volt. Hogy időt nyerjünk l°/0 pilocarpinból mindegyik szembe 3-szor naponként hagytam csepegtetni. Két hét után megint jött, a pilocarpint dicsérte, de az orvosokat vádolta, sok felé utazva, consultált, mindegyik mást javasolt, — bár csak látszólag. Három nagy capacitás feleleteit ilyenformán adta elő: „Kell-e operálni ?“ kell, lehet, nem ajánlatos. „Jobb lesz-e az operatiótól a látás ?“ valamivel, semmit, rosszabb. „Kell-e sietni az operálással?“ igen, nem, mindegy. „Milyen operálás kell?“ iridectomia, selerotomia, semmilyen — legfeljebb punctio.

De hiszen ismerjük azt a körforgót, melyben mindegyikünk van, ha glaucoma simplex-ben kell tanácsolnunk, és a melyben kérdés és felelet így szoktak következni: „az operálás nem fog-e cserben hagyni?“ cserben hagyhatja, „mi fogja a látásomat megmenteni ?“ az operálás.

Végre megegyeztünk, hogy a rosszabb bal szemet megoperáltatja, hogy lássék mint megy az ilyen dolog, és ha ez tűrhetően végződik, akkor majd a másikra rászánja magát. Október 31-én ez az első iridectomia megtörtént; nagyszerűen tartott, minden jól indult. Másnap este és éjjel az addig glaucoma simplex-ben levő jobb szemen heveny glaucoma tört ki : a pupilla tágult, ciliaris injectio támadt, a tensio fokozódott, a látás borús lett; 2 óránként 1/2—n/0‘os eserinoldat került használatba, mely már 3 nap alatt minden lobos jelenséget elvitt. A beteg közben ágyból is kikelt volt és bal szeme jól haladt. Ekkor a jobb szemen a heves veszély el volt már mnlva. Lehetett volna az operálással várni. is és talán jó ideig a pilocarpinnal kihúzni. De már most a beteg nem nyugodott. Maga kért, hogy mielőbb operáljam meg. Szívesen. November 6-dikán (1 héttel a másik után) ez a jobb szem is megkapta a kellő iris kimetszést. Simán végződött minden. Egy év múlva a látás 6/i2 volt, tehát valamit még javult is.

Most, t. i. 12 év leforgása után is, a köztiszteletben méltán álló úr jól munkálhat, és ha találkozunk szívesen emlékezünk a közösen kiállott aggodalmak szerencsés eloszlására.

VI. Szemközt az iméntivel állíthatom L. M. 54 éves úr

esetét.

Az 1896-iki év május közepén volt először szerencsém hozzá. Elmondta, hogy jobb szeme ép, bal szemén 1—2 hét óta fogy a látása, de a télen még jó volt, csak színkarikákat látott vele néhanapján. Lelete az volt, hogy: T + 1 ? a pupilla renyhébb, de nem tág, a papillán kis depressio, a látótér belülről kicsit szűkült, a visus 1 D-val 6/12. A jobb szemen tí/u visus, E, olvasni -(- l'f> I) kell, sőt + 2D még jobb No. 1-re is, semmi glaucoma-jel. Egyelőre i7o_os pil°carpint 3-szor naponként ajánlottam és az iridectomiát sürgettem.

Egy hét múlva ugyanolyan állapot. Folytassa a cseppeket. A beteg készen áll az operatiora, de hogyan teljesíteni? a házában vendégsereg lesz, a vidéki rokonság a millenáris ünnepségek idején hozzá száll, családja nagy, vendéglő most nem való operatiós betegnek, nyilvános intézetbe hivatalos állása miatt nem állhat be. „Mind igaz, tehát várjunk csendesebb napokra, addig a pilocarpin talán kisegít.“ Ámde ezen a bal szemen rosszul segített ki. Talán az egyéb nyugtalanság és a magába fojtott aggodalom is belejátszott. Midőn junius 10-dikén a beteg beállított, hogy már lehetne otthon operálni, a visus ';/30, a pupilla tág, a tensio + 2 körül lett. De a másik szem még bántatlan volt.

Az iridectomia a bal szemen junius 13-dikán délben megvolt: a beteg jól állotta ugyan, de a lándzsa a keményes szembe nem könnyen hatolt, a csarnok szűk volta miatt nem is lehetett messze bemenni, közben a fixáló fogó is egyszer