Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-11-29 / 5-6. szám
■o."’':;..... 38 ORVOSI HETILAP S Z E M E S Z E T 1896. 5—6. szlejött a, szemről és újra kellett alkalmazni, az iriskimetszés ezek miatt nem lett több mint 4 mm. széles. A szolgálatot azonban megtette és a glaucoma elenyészett. Csakhogy közben még egyéb történt, és épen ez az, a miért az esetet közzétennem kell. Ugyanis a nem operált, addig ép jobboldali szemen lobos glaucoma támadt. Ezen szembe már a másiknak operálása idejétől óvatosságból eleve pilocarpincseppek jöttek, reggel, este. Mégis másnapon megjött és harmadnapon még fokozódott a glaucoma ezen az addig bántatlan szemen.1 Mostantól már 2°/0 pilocarpin cseppet adattam bele 2 óránként. Napról napra jobbult, 4 nap után már lob nem és a látás tiszta volt (a beteg kimondása és nem látópróbák szerint) úgy hogy 5-ször napi cseppezés, az egy hét elteltével 3-szor napi cseppezés, a harmadik hétben már csak l°/0-os oldatból reggel és este cseppezés folytak. Ekkor a beteget üdülésre, vidékre bocsáthattám, mert bal szemén ®/l8 visus — 1 D-val megvolt, a jobb szem pedig absolute ép és nyugodt lett. Ezentúl estenként, akár évek hosszáig, l°/0-os oldatból fogok cseppentetni, mindaddig, míg a visus 6/ß megmarad és a glancoménak líjabb jelei ébrednek. Gondolom, hogy ezen kóreset elég határozottan szól a mellett, hogy a pilocarpin egy glaucomás (a jobb) szemet megcsillapított, melyet különben alkalmatlan időben iridectomiálni, és már az iridectomiás coloboma által egymagában is a teljes c/ö visustól megfosztani fogtunk volna. Hogy meddig fog a G/e visus fentartható lenni, nem lehet előre mondani. De már a meddig fenmarad, az annak lesz betudandó, hogy az iridectomia pilocarpinnal helyettesíttetett, tehát a fenforgó kérdésben a pilocarpin mellett fog tanúskodni. Ezzel pedig a beteg hivatalozása és vele a család jövője jócskán összefügg. Nagy különbséget fog tenni a serdülő gyermekek sorsában, hogy atyjuk szemét a pilocarpin még néhány évig korlátlan és kímélés nélküli munkaképességben fenn tudja-e tartani. Az előzőleg elmondott esetben a hívatlan glaucomás lobrohamot a második szemen másként kellett megítélni. Gondolom, hogy amazon kóreset elég határozottan szólt a mellett, hogy a kórállapotot a régebbi álláspontra pilocarpinnal visszacsavarni nem lett volna elég, mert az különben is iridectomiát követelt meg, míg emez az eset, az incidensből kivezetve, megint a régebbi békés állapotnak a folytatását mutatja lehetőnek, annyival inkább, ha prophylaktikus pilocarpinozásban is részesül. — Hangsúlyoznom szabad, hogy az eddig elmondott összes j esetek magas értelmiségü és orvosukat nagyon megválasztó, de azután mellette is maradó egyéniségeket illettek. Az ilyeneknél, a kifinomított therapeutikus megkülönböztetések meg is hozzák jutalmukat. Messze elköltözni készülő napszámos embert persze okosabb volna sok szó nélkül mihamarább megiridectomiálni, hogy minden továbbaskodásnak egyszermindenkorra vége legyen. VII. A pilocarpinnak absolut hasznos voltát a következő esetben tapasztaltam. S. G. 48 éves tanár 1891. november 14-dikén reggel 3 órakor arra ébredt, hogy bal szemében feszülést érez. Lámpánál megnézve, pupilláját tágabbnak találta. Színes karikát is látott, olvasni csak nagy nyomást tudott. A glaucomáról már hallott, most részletesebben törődött vele. Mindjárt könyvekben, bár szakgadozottan olvasgatott és reggel azzal jött hozzám, hogy éjjel glaucoma rohamja volt. Maradt is gyenge nyoma a pupillán és a T +? kérdéses voltán. Az egyén egész életköre szerint sarkaló pont volt, hogy baján simán átessék. Fontos volt tehát ezzel egyetemben az is, hogy betegségén ne töprenkedjék. Ezért a munkálást vele nem hagyattam abba, hanem kezdő presbyopiáját siettem corrigálni és a pilocarpinnak általam már régóta tapasztalt hatásosságával biztattam. Azonnal 1% pilocarpin-cseppet adtam szemébe. Pupillája .estig szűk maradt. Este újra cseppeztem. Három napig ez igy ment tovább békében. Még 2 hétig csak estén-1 Ez a jelenség külön és egymagában figyelmet érdemel, bár itt reá nem terjeszkedhetem. ként cseppezett, azután kihagyhatta. Félévig minden rendben maradt. Április 14-dikén 1892-ben nappal ingerült jelenete volt. Este sokáig álmatlan volt, valami tanulmányba belemélyedt. Éjfél után 1 órakor az olvasmányon idegenszerűt tapasztalt, apróra lesni kezdte mi lesz belőle és mintegy félóra múltán a régebbi kórkép ismétlését constatálhatta. Maradék pilocarpincseppjeiből azonnal alkalmazott, félóránként 3-szor ismételve meg. Reggel a pupillát szűknek, a szemet lágynak (a pilocarpintól), de az iris színét kissé sötétnek (hyperhaemikusnak) találtam. Nem kételkedtem ugyan a diagnosisban, de már a tensio fokozást saját ujjaimmal kitapintani elmulaszthatatlannak tartottam. A már éjjel alkalmazott cseppek az első segély követeléseinek eleget tettek volt, tehát rávehettem a beteget, hogy már most mindenekelőtt én hadd lássam azt a rohamot. Hívjon és ne cseppezzen. Április 17. és 21-dikén láttam ilyen esti kicsi lobrohamjait. A diagnosis tételére épen eléggé kifejezettek voltak. A beteg biztosra vette, hogy nemsokára iridectomiára kerül a sor, kivertem fejéből a gondolatot és fényesen igazam maradt. Magam sem mertem ennyit reményleni. Egy hétig 1%-os oldatból naponként kétszer, azután hat hétig U'Vo-os oldatból reggel-este, azután ugyanabból félévig esténként cseppezett. Semmiféle kóros tünemény sem jött meg többé. November 13-dikán mint az első roham évfordulóján, kihagyattam a cseppeket, hogy az ünnepélyes dátumnak lélekemelő és ezen az úton idegmegnyugtató hatása is legyen. Azóta már majdnem 4 év telt el, holott a nevezettnek absolute semmi fogyatkozása a látásban nincsen. Az elmúltakra misem emlékeztetett többé. A pilocarpint időnként megújíttatja ugyan, de igénybe nem veszi és orvosi meghagyásból nonchalante kedélyhangulatot igyekszik felszínen tartani. Vájjon kifogás tehető-e azon következtetés ellen, hogy a leírt esetben a pilocarpin tökéletes szemet és vele életboldogságot mentett meg? Vagy a pilocarpin (mondjuk: a mioticum) nélkül szintén megállandottnak várhatók vala a glaucoma ezen esetét? És ha már cselekedni kellett, de nem a miotizálást, hanem az iridectomiát választjuk vala, az iridectomia helyes, azaz elkerülhetetlen és legjobb eljárás lett volna-e ? A felelet mindezen kérdésekre csak egy lehet: a pilocarpin esetemben mindent megtett a mit csak kívánni lehetett és ezzel bebizonyította, hogy glaucomát gyógyítani is képes évek hosszú sorára. De mindvégig-e, mindenkorra-e ? Gondolnám, hogy e ponton a vita fonalát még tovább fűzni lehet ugyan, a ki akarja, de tudományos kötelességet benne már nem látok. Mert ha a pilocarpin évek hosszára gyógyít, akkor az évek sorának végén a halál is állhat és a gyógyulási tartam fölött való vitát tárgytalanná teszi. Megengedni az ellenes felfogásnak annyit természetesen kényszerítve maradok, hogy ez csak egy eset. „Egy eset pedig szabályt nem alkothat.“ Helyes. „Wenige Fälle beweisen was man kann, viele Fälle zeigen was man soll.“ Ámde azt se felejtsük, hogy első helyen feladatunk a glaucomát megállítani. Erre az iridectomia a biztosabb szer ugyan, de erőszakos és a visusban maga is csorbít. A pilocarpin ellenben legtöbbször javít, néha egymagában gyógyít és megkísérlése mindig egyszerű és kártalau. Csak a pilocarpin hatásának határát mindenkor kellően felismerjük ! Hogy ez lehető-e vagy nem, e felől egyértelmű megegyezés ez idő szerint talán még nem érhető el. És alighanem ez lesz a sarkaló pont, melytől sokan véleményüket a pilocarpinnak hosszasabb használhatósága felől függővé tenni fogják. Végkövetkeztetések kivonása előtt azonban még két esetet hadd mondjak el, melyek a pilocarpin alkalmazásában, eddigi eseteimben nem érintett szempontokat nyitnak meg. VIII. F. Ch. asszony 62 éves volt, midőn 1884. április közepe táján házi orvosa által hivatott. Már egy hete, hogy jobboldali szemén fájása, lobja és rossz látása van, bár ingadozó fokban. Tág szembogarat, T -j- 1-et, zavaros közegeket találtam. Kevés napig eserin-cseppel csillapítottam a glaucomát.
