Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
36 ORVOSIHETILAP — SZEM E S Z E T 1896. 4. sz. Rövidlátó szemek fénytörése aphakiás állapotukban czímmel értekezést közöl Schoen. Számításokkal kimutatja, hogy minél hosszabb valamely szem, annál többet veszít fénytörési erejéből, ha aphakiássá lesz; tehát a rövidlátó szemeknél a lencse eltávolítása nagyobb különbséget okoz a fénytörésben, mint emmetropszemnél. így egy emmetropszem, ha aphakiássá lesz, 15’4 D.-át veszít fénytörési erejéből, míg pl. egy 12'8 I). myopiájú szem 17‘6 D.-át veszít. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a különbség még sem oly nagy, mint azt a számításból következtetni lehetne. Ennek oka abban rejlik, hogy myopiás szemnél a lencse hátrább helyezett, mint emmetrop szemnél; a lencsének 1 mm.-rel való hátrább helyezödése a myopiát 1'66 D.-val kisebbnek tünteti fel, mint a milyen a szemtengelynek meghosszabbodása szerint várható volna. Eltávolítva a lencsét, a fénytörésnek ezen csökkentő tényezője megszűnik s így az aphakia okozta fénytörési gyengülést nem a vizsgálat útján megállapított myopiához kellene viszonyítani, hanem a szem tengelyhosszának megfelelő myopiához. Ily módon magyarázza ScJi. a számítás és tapasztalat eredményei közötti látszólagos ellentmondást. (Archives d’Ophth. 1896. 6.) A váltólázzal járó retinalis vérzéseket tanulmányozta Basstres, algíri katonaorvos. Számos észleletéiből azt következteti, hogy a váltólázas amblyopiák jó része retinalis vérzésekből származik s hogy ezek gyakoribbak, mintsem eddig gondolták. Igen gyakran más vérzésekkel pl. orrvérzéssel együtt lépnek fel s rendszerint az anaemiás és cachexiás stádiumban többnyire hirtelen támadnak még pedig az esetek nagy számában a papilla mellett vagy körülötte, elég gyakran a macula lutea táján is, míg a peripherián ritkábbak s kisebb térfogatnak. A vérzések csaknem mindig felületesek voltak s csak az idegrostrétegre szorítkoztak. Többnyire mindkét szemen lépnek fel. A kiömlött vér felszívódása aránylag gyorsan következik be; a felületes vérzések átlag 45 nap, a mélyebbek 3—4 hónap alatt szívódtak fel, nyomok hátrahagyása nélkül. Szerző szerint a lázrohamok alatt fellépő vérzések okai talán bacillaris embóliák, míg az anaemiás szakban támadó vérzések okául talán az elváltozott véralkatot kell felvenni. (Archives d’Ophth. 1896. 6.) Sch. K. A keratitis parenchymatosáról írva Hippel, 87 klinice megfigyelt eset kapcsán valószínűnek tartja, hogy a betegség az uvealis tractusban elterjedt kór következménye vagy részjelensége, s nem a corneának prímaer és kizárólag reá szorítkozó baja. Feltűnő, hogy mily gyakran szerepel aetiologice a veleszületett lues, minthogy azonban az esetek körülbelül 50°A>-ában luest kimutatni egyáltalán nem sikerül, kell, hogy más ok is létezzék; hiszen észlelhetjük a keratit. parenchymatosát a lues ellen immunisoknak ismert állatoknál, pl. a lovaknál is, látjuk öreg embereknél is támadni, kik soha sem szereztek syphilist, s tudjuk végre, hogy az uvea betegségei magok is több okból származhatnak. Vannak tünetek, melyeket a lues hereditariára bizonyítóknak szoktuk tekinteni, az ú. n. Hutchinson-féle trias: Hutchinsonfogak, nehéz hallás, illetve süketség és a keratitis parenchymatosa. Ha mindhármat együtt találjuk, a veleszületett lues igen valószínű, de egymagában egyik sem döntő értékű; a fogaknak Hutchinson által ismertetett elváltozása (a szélek kicsorbulása) minden anyagcsere zavarnál előfordulhat, mely a mészlerakódást akadályozza, tehát nem csupán a lues congenitanál, s a nehézhallás is csak akkor szól öröklött syphilis mellett, ha a rossz hallás hirtelen jelentkezett otoskopikus lelet nélkül, subjectiv hangbenyomásokkal, vagy ez utóbbi nélkül is, mint azt többnyire gyermekeknél találhatjuk. A keratitis parenchymatosával összeeső izületi megbetegedések (genyes vagy többnyire hydropikus gyiilemek a térdben, könyökben, ritkán más Ízületben) is lehetnek luetikus természetűek ; ilyenekül azonban csak akkor tekinthetjük, ha egyéb, kétségen felül veleszületett luesre mutató tünetek vannak jelen, mert keratit. parenchym. mellett oly egyén Ízületei is megbetegedhetnek, a ki nem veleszületett syphilisben, hanem öröklött, vagy szerzett tuberculosisban szenved. A hol a veleszületett lues minden tünete hiányzik, ellenben giimökóros terheltség, vagy egyes szervek tubercolosisa mutatható ki, ott a keratitis parenchym. sem fejlődött syphilitikus, hanem tuberculosus alapon. Szerzőt 3 eset kórboncztani vizsgálata arra a feltevésre vezette, hogy a keratit. parenchym. a szem endogen tuberculotikus infectiójának eredménye is lehet. Nem fogadható el Hutchinson ama tétele tehát, mely szerint „a typikus keratitis parenchymatosa mindig syphilis következménye“, mert épen nem rendelkezünk oly tünetekkel, a melyek alapján a typikus keratit. parenchymatosát a nem typikustól megkiilönböztethetnők. Praecipitatumok, hátsó synechiak, a cornea diffus elhomályosodása, a betegség lezajlása után visszamaradó mély erek, s az aequator táján található chorioretinitises elváltozások ép úgy lehetnek jelen a valószínűleg luetikus, mint tuberculosus formáknál. Viszont nem állíthatjuk fel biztos megkülönböztető jel gyanánt ama csomócskákat sem, melyek az irisben, a csarnok zugában vagy a corneában képződnek a keratitis parench. fennállása alatt, mert bár gyakoribb jelenségei a tuberculosisnak, mégis előfordulhatnak veleszületett syphilisnél is. Természetesen az sincs kizárva, hogy lues congenitában szenvedő egyén szemei giimőkórban betegedjenek meg. A therapia tekintetében meglehetősen tehetetlenül állunk a keratitis parenchymatosával szemben. Az ajánlott és alkalmazásba hozott szerek és eljárások nagy száma már azt jelenti, hogy egyik sem megbízható; értéküket különben nehéz megítélni, mert a concret esetek súlyosságukat illetőleg igen eltérők egymástól, s azonfelül a legtöbb minden kezelés nélkül is meggyógyul. (Graefe.) Az antiluetikus kezelés azonban észszerű minden bizonyosan luetikus esetnél, mert maga a keratit. parenchym. megjelenése elég bizonyíték, hogy a syphilitikus virus a szervezetben működik, s ha a kúra által a keratitist nem is igen befolyásoljuk, de legalább a syphilis egyéb jelenségeit igyekezzünk elhárítani. Az újabban alkalmazásba jött subconjunctivalis sublimát injectióról szerzőnek saját tapasztalatai nincsenek, de úgy véli, hogy az csak mint támogató szer jöhet szóba az általános higany és jodkali kezelés mellett. Nem luetikus eseteknél olykor jó eredményt lehet elérni a natrium salicylicummal. Némelyek kedvező lefolyást észleltek az elülső csarnok paracentesise után; az ez irányú kísérletek azonban oly csekély számúak, hogy belőlük következtetést vonni alig lehet. Mások ez iridectomiától véltek hasznot látni, a közlések azonban oda mutatnak, hogy e műtét magára a cornealis folyamatra kevés hatással van, s inkább más, a keratit. parenchym. mellett felmerülő indicatiók alapján végezendő. Ritka kivételes esetekben, midőn tudniillik a betegség még csak a cornea egy kis széli részére szorítkozik, gyors javulást észlettek ezen gócz kimetszése után. Oly eljárás pedig, melylyel a második, addig ép szem hasonló megbetegedését feltartóztathatnók, egyáltalán nem áll rendelkezésünkre. Recidiva a keratit. parenehymatosánál elég gyakori; szerző esetei között 17%-ban látta. (Arch. f. Ophthalmlg. XLII.) Leitner Vilmos dr. VEGYESEK. Uj tanárok. A kopenhágai egyetemre Hansen Grut helyére Bjerrum-ot, a greifswaldira Schirmer Frigyes Rudolf helyére Schirmer Ottó-t, a belfasti Queen’s College-re lectorrá Mc Keown-t nevezték ki. Meghaltak: Bennini, a milánói szemkórház alapítója, Parker, az Annales of ophtalmology and otology kiadója. A berlini kiállításon Sydow Emil optikus a régi és új szemtükrök nagyérdekü gyűjteményét, összesen 60 mintát, állította ki. Helmholtz eredeti modelljétöl kezdve, Coccius, Ruete, Zehender kezdetleges tükrei; a legkülönbözőbb fénytörés meghatározására szolgáló szemtükrök; villanyos tükrök, stb. a legnagyobb választékban láthatók. Ez összeállításnak nem csak történeti értéke és érdekessége van, hanem arra is tanulságul szolgál, hogy nem minden újítás haladás s hogyanagy szellemek alkotásai maradók. Uj könyvek. Fukala Heilung höchstgradiger Myopie. Deuticke 1896. Elschnig. Die Functionsprüfung des Auges. Deuticke 1896. Adams Frost. The fundus oculi with an ophtalmoscopic Atlas. London. Yonug Pentland 1896. Gallemaertes. Precis d’ophtalmscopie. Bruxelles 1896. True et Vahlde. Nouveaux éléments d’ophtalmologie. Paris 1896. Bourgon. Nouvelles formules d’oeulistique. Paris 1896. Budapest, 1896. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. (Felelős vezető: Müller Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.
