Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
30 ORVOST HETILAP-SZEMÉSZET 1896. 4. sz. Ezen adatokból csak a legfontosabbakat bátorkodom nehány szóval kiemelni, minthogy a műtétek száma ahhoz képest igen csekély, hogy azokból nagyobb horderejű következtetésekre jussunk. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy e lap hasábjain az egyetemi szemklinikáról jóval nagyobb számú műtétről — 10 évi anyagról — történt már kimutatás. 1 A műtétek lefolyása alatt történt complicatiók közül kiemelendő, hogy üvegtest-előesés 5%-ban történt, a mi kevesebb, mint Issekutz említett kimutatásában (6'74°/0). Ezen számban benne foglaltatik 5 eset, melyekben a hályog kikanalazásakor esett üvegtest elő. Egy excochleatio üvegtest-veszteség nélkül sikerült. A gyógyulás menetében feltűnik az aránylag nagy számú (9’66%) sebrepedés. De meg kell jegyeznem, hogy ezek közé a legkisebb fokúnkat is soroltam, olyanokat, melyek komolyabb következménynyel nem jártak. Erre utal az is, hogy a vér utólagos kieresztésére, mire a beavatkozás veszélytelensége miatt aránylag elég sokszor vállalkozunk, csak 3'33%-ban volt szükség. Az ilyen sebrepedések után is sokszor került az eset látáseredmény szempontjából az I. rendűek közé, annak daczára, hogy a betegeknek klinikánkon való tartózkodását az ilyen complicatiók alig 1—2 nappal hosszabbították meg. Iritis csak 2°/0-ban fordult elő, s valamennnyi enyhe lefolyású volt. Olyanok, a milyenek egyszerűen mydiiaticummal való kezeléssel nyom nélkül, vagy esetleg 1—2 finom synechia hátrahagyásával gyógyulnak. Súlyosabb köyetkezménynyel (occlusio) egy sem járt. Iridochorioiditis suppurativa, vagy cornealis genyedés sebinfectio következtében egyszer sem fordult elő. Sok hályogmaradék szintén csak 2°/0-ban volt jelen, ide azonban csak azon eseteket vettem be, melyeknél az a látást számbavehetően csökkentette. A coloboma szárak csak egy esetben nem voltak teljesen kifogástalanok; itt is csak az egyik szár húzódott a sebhez, s e mellett a hegedés dombosságot nem mutatott. Megjegyzem, hogy iriskimetszéseink mindig két ollócsapásra történnek, s a szárak utólagos repositiója egyszer sem volt szükséges. A mi a látáseredményeket illeti, ezek így oszolnak meg: I. rendű eredmény 86%, II- rendű 14%; veszteség: 0. De még ezen arány is idővel lényegesen megjavulhatott, minthogy az ápolási idő átlaga csak 11'7 nap volt; a látásvizsgálat pedig az elbocsátás napján történt. Későbbi vizsgálatot csak elvétve végeztünk, minthogy betegeink legnagyobb része vidéki. Valahányszor betegeink a másik szem operálása végett újólag jelentkeztek, mindannyiszor a látásélesség lényeges megjavulását tapasztaltuk. Általában véve mondhatjuk, hogy az iridectomiával végzett hályogmütét kellő gondosság és asepsis mellett úgyszólván veszélytelen beavatkozás. A tanuló ifjúság szemeinek védelméről. Béla Páldlr. szemorvostól Budapesten.2 Az iskola magasztos hivatása: a kultúra terjesztése közben ne veszítse szem elöl ama nagy feladatot, hogy a tanuló gyermekek sem szellemi, sem testi erejét túlságosan meg ne terhelje. Kötelessége az iskolának arra is ügyelni, hogy a tanulók úgy szellemben, mint testben megizmosodva, tökéletesbbé válva kerüljenek ki falai közül. Annál inkább őrizkedjék mindattól, a mi által egy nemzetnek reá bízott legnagyobb kincsét, jövőjét: a nemzet ifjúságát akár szellemi, akár testi épségében és képességeiben meggyengítve, megcsorbítva bocsátaná ki az élet küzdelmeinek porondjára. Míg az, hogy az ifjúság elméje az ismeretszerzés fáradságos 1 Issekutz: ..A liályogopcratiók körül szerzett tapasztalatok 1880—189' -ig.-“ Szemészet. 1891. 2 Előadta a II. országos és egyetemes tanügyi congressus isk. egészségi szakosztálya 1896. julius 4-diki ülésén. munkája után megélesedetté, fegyelmezett gondolkodásúvá váljék: a paedagogia feladata: arra, hogy testben ne elcsenevészve, hanem megerősödötten, munkabiróan hagyja el az iskolát: az iskola hygiene törekszik. Hogy ezen felfogás mennyire hódított tért az intéző körökben, bizonyítja ama mindinkább fokozódott gondoskodás, mely újabban az iskolák építésénél mutatkozik, midőn palotákat emelnek — és méltán — az iskoláknak és midőn azok berendezésénél a hygiene követelményeit mindinkább szélesebb téren juttatják érvényre. Hiszen szembeszökő a haladás, ha összehasonlítjuk az újabb iskolákat, azok berendezését amazokkal, melyeket saját iskoláskori emlékeinkből ismerünk. Midőn arról van szó: az iskolás gyermekek egészségét megóvni, elejét venni mindama ártalmaknak, melyeknek a tanuló az iskola sajátos viszonyai következtében ki van téve, természetes, hogy első sorban azokra ruházandó ez a feladat, kiknek ez a hivatása az egész életen át, értem az orvosokat. Ezen felfogás helyességét igazolja a mérvadó körök azon intézkedése, melylyel az iskola-orvosi intézményt megalapították ; s bár ezen intézmény még általánosítva nincs, bár még tökéletesbítésre nagyon is rászorul és hatáskörére nagyon is szűk, mégis jótékony befolyása következtében mindinkább tért hódít. Az orvosi tudomány mai bámulatos haladását, melyet a betegségek felismerésében és gyógyításában elért, túlszárnyalják azon sikerek, melyeket a betegségek meggátlásában felmutathat, azok kifejlődésének elhárításában; és ha áldásthozó, a midőn az egyedeknek adja vissza az egészséget és azokat a nemzet munkásságának, mennyivel magasztosabb a működése, midőn a bygiene praeventiv intézkedése által az összeséget menti meg a megbetegedéstől, a nemzeti munkaerőt óvja meg a csökkenéstől, megtanítva felismerésére és kikerülési módjára amaz ártalmaknak, veszélyeknek, melyek levegőjét, falát, ételét, lakását, környezetét stb. stb. megfertöztetik. Ilynemű az iskolaorvos működése is, egy egész nemzedékre, a tanuló ifjúságra kiható. Jelen előadásom feladatául is, tisztelt szakosztály, ama ártalmak megvilágítása tűzetett ki, melyek az iskolában a tanulók szemeit fenyegetik és melyeknek elejét lehet venni, ha az orvosi vizsgálat megfelelő intézkedések szükségességét kideríti és azokat foganatosítják. Miután az iskolai rövidlátásról ugyancsak e szakosztály elé külön előadás jelentetett be, ettől eltekintve tárgyalni szándékozom látószervtink egyéb idetartozó működési rendellenességeit; a különféle ragályos gyuladásokat, az ezek elleni óvintézkedéseket és végül ama következtetéseket, melyek ezekből a tanulók jövőjére, illetve választandó életpályájára nézve vonhatók. Tárgyalásom alapjául amaz adatokat fogom venni, melyeket az elöljáróság és igazgatóság szíves engedelmével a budapesti izr. hitközségi elemi és polgári iskolák tanulóin megejtett vizsgálatok alkalmával találtam. Ezen vizsgálatok czéljából megadott szíves engedélyért e helyen is köszönetét mondok. Az iskolás gyermekek nemcsak szembajának, hanem egyéb betegségének egy nagy sorozatát a túllátóság okozza. Ennek magyarázatául röviden a túllátóság mibenlétét kell fejtegetésem tárgyává tenni. A normalis szerkezetű szem nyugalmi állapotban akkor van, ha távolba néz, vagyis a távoli tárgyakat tisztán látja, ha nyugszik ; s ha közeli tárgyakat akar megnézni, úgy hogy tisztán lássa, a szem fénytörö képességét bizonyos izommunkával nagyobbítani kell, hogy a közel fekvő tárgy képe is pontosan vetítessék az ideghártyára. Ezen a szem által végzett munkának neve: alkalmazkodás. A túllátó szem azonban szerkezeténél fogva már akkor is kénytelen ezen munkát végezni, ha távoli tárgyakat akar tisztán kivenni; annál fokozatosabb munkát kell tehát végeznie, annál inkább kell alkalmazkodását megerőltetnie, ha közeire akar nézni. Már most, ha a túllátás kisfokú, a fiatal gyermek aránylag könnyen végzi ezen alkalmazkodási erőlködést; legalább egyelőre minden rossz következmény nélkül órákig is tud olvasni, írni, rajzolni, kézi munkát végezni, szóval iskolai kötelességének megfelelni ; miután azonban a növekvő korral rohamosan fogy az alkalmazkodási képesség, néhány év múlva a szem csak tetemes
