Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
1896. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET megerőltetéssel végezheti munkáját, végre kifárad és a tanuló kénytelen abbahagyni egy időre foglalkozását, míg a szem kipihen. Természetesen sokkal korábban jelentkezik eme tünet, ha a tiillátóság nagyobb fokban van jelen. Ezen állapot következménye a legkülönbözőbb alakban nyilvánulhat ; a gyermek a nagyfokú erőltetés miatt folytonos fejfájásban szenved, elveszti kedvét a tanulástól, szemei kivörösednek, gyuladtak lesznek és ha erre kedvező feltételek vannak, kancsallá lesz, a mi pedig rendesen a kancsal szem látásának gyengülésére vezet. Mindezen tünetek a tanév végén legkifejezettebbek; míg a szünidő alatt, midőn a gyermekek kipihenve kezdik meg az új tanévet, tetemesen javulnak, sőt részint el is múlhatnak. Míg a rövidlátót rossz látása kényszeríti szakorvos tanácsát kikérni, addig a túllátó, miután különben jól lát, évekig is küzdhetik ezen bajokkal, a nélkül, hogy az alapokot felismerné; ezért szükséges a tanulók szemeit megvizsgálni és megfelelő szemüveggel vagy egyéb rendszabálylyal —- ott a hol kell — eme ártalmak kifejlődését megakadályozni. Az általam megvizsgált összesen 563 tanuló közül rendesen látó szemííeket 51'6°/o-ban találtam, mig túllátó szemüeket összesen 45'4%-ban; az egyes osztályokban ezen arány még kedvezőtlenebbül alakul, így az V. osztályban a túllátók száma a tanulók 47'9°/o-át teszik ki, az I. osztályban 48T°/o, a II. osztályban 50'3°/o-át, sőt a III. osztályban a tanulók közül 51*6°/o túllátó volt; tehát a tanuló gyermekek számának mintegy fele, kellő óvintézkedés nélkül fel nem ismert állapotukkal a legkülönfélébb kisebb-nagyobb, de mindig zavaró bajoknak van kitéve; és meg is felel ezen arányszámnak a talált gyuladásos betegségek száma; olyan gyuladásoké, melyeket a túllátóság részint egyenesen létrehoz, részint fellépésüket elősegíti. A kötöhártya egyszerű és hólyagosáé hurutját és pillatliszö gyuladást a legkülönfélébb alakban az összes gyermekek 19T °/o-ában constatáltam; tehát majdnem minden 5-dik gyermeken; ezen arány is kedvezőtlenebb az egyes osztályokban, így az I. osztályban 27T°/o-ot, a III. osztályban 24'3°/o-ot ért el. Kancsalságot leginkább az egyik szemen és pedig állandó és viszonylagos kancsalságot az összes tanulóknak 4‘7°/o-ában találtam, míg egyes osztályok szerint ezen arányszám 2'2n/o—5'9°/o, sőt 16T°/o között ingadozott és épen a legmagasabb osztályban, a Vl-dikban volt a legtöbb kancsalszem; világos bizonyítéka annak, hogy a 6 éven át tartó nyomorgattatásra miképen felel a szem. A kancsalság fontossága pedig nem abban áll, hogy az arczkifejezés rútul, hanem, mert a kancsal szem a közeire való nézésnél nem működik közre és lassanként látóképességét majdnem teljesen elveszti. Voltak olyan szemek az általam megvizsgáltak között, melyek csak 1 méternyire ismerték fel azt a betűt, a melyet hetven méternyi távolságról kellett volna felismerniük. Ezen számok azt hiszem minden érvelésnél meggyőzőbben teszik nyilvánvalóvá a szemvizsgálatok szakszerű megejtésének szükségét; a mellett tekintetbe veendő, hogy ezen adatokat fővárosi iskolában találtam, pedig itt bőven van alkalma még a legszegényebbnek is a számtalan nyilvános gyógyintézetben ingyen szakorvosi tanácsot nyernie és a mely iskolának derék lelkiisismeretes tanítói kara és igazgatósága valóságos atyai gondoskodással őrködik a tanulók jóléte fölött, a minthogy szemorvoshoz utasítottak tényleg minden gyermeket, a kinek szemein valami gyanúsat észrevették. Persze azok, a kiknek szemein kivülröl semmit sem lehet látni, tovább bajoskodnak és még jó, ha legjobb akaratuk mellett sem tudván megfelelni teljesen kötelességeiknek, nem mondják reájuk, hogy hanyagok, figyelmetlenek, hanem azt: hogy vérszegények, idegesek; mert ez az a nagy kalap, a mi alá mindent szeretnek szorítani; mert hisz oly kényelmes, igaz legtöbbnyire találó is. A tanítótestület nagy figyelméről is tanúskodik, hogy a trachomások száma nem volt nagy; összesen l^/o-ban találtam az 563 tanuló között és ezek mind orvosi kezelés, illetve felügyelet alatt állottak. Természetesen itt is csak azokat küldhették orvoshoz, kiken a betegség meglátszott; de miután a trachoma már akkor 31 is fennállhat és fertőzhet, midőn még alig ttinik fel külsőleg, szükséges a tanulók szemeit időnként megvizsgálni, még pedig két okból: egyrészt, hogy a tényleg fertőző szembetegek az iskolából kitiltassanak, másrészt azonban, hogy a nem fertőző bajban szenvedő szembetegek — ha különben szabad iskolába járniok — ne zavartassanak ok nélkül tanulásukban és az iskola látogatásában. Vizsgálataimat a tanulók látóélességére is kiterjesztvén, találtam, hogy az összes tanulóknak csak 60'3°/o-a volt teljes látóképesség birtokában ; már 25°/o-a a tanulóknak nem rendelkezett ennyivel, bár még mindig elegendő látóképességük bármely munka vagy foglalkozás részére. A tanulók 15°/o-a azonban ennél sokkal kevesebb látóélességgel birt és pedig mintegy 13°/o-a a rendes látóélességnek felével, illetve Vs-ával kénytelen beérni, míg 2°/«-nak még ennél is kevesebb volt a látása; ezeknek a rendes látóélességnek V-i-e, sőt egy tizede volt csak meg. Pedig ezen összeállításban mindazokat, kiknek két szemein különféle látóélességük volt, a jobbik szemük szerint osztályoztam, mert különben még kedvezőtlenebb arány mutatkozott volna. T. szakosztály! Előadásom bevezetésében kiemeltem az iskola ama feladatát, hogy a reá bízott értékes anyagot ne elgyengülve, hanem úgy szellemileg, mint testileg megerősödve bocsássa ki az életbe; előadásom folyamán törekedtem rámutatni, ama veszélyek egy részére, melyek a gyermekek szemeit fenyegetik és melyek elhárítására óvintézkedések okvetlen szükségesek, most pedig elértem előadásom második tárgyához, szíves figyelmüket ama jótékony befolyásra felhívni, melyet az iskola egy nagy socialis kérdésben: a pályaválasztás kérdésében gyakorolhat. A pályaválasztás ugyan sok minden körülménytől függ, melyek között egyéni hajlamnak, családi és társadalmi összeköttetéseknek és igen gyakran a véletlen sorsnak rendkívül nagy a befolyása, mindazonáltal hálával és örömmel fogadnák a tanulók hozzátartozói azt az útmutatást, melyet az iskola adna, megjelölvén, hogy látóélességtiknél fogva mely pályára volnának képesek és melyekre nem az iskolát elvégzettek. Mert mig az általam talált 85°/o, illetve 60’3% és 25'’/o szeműek bármely pályára alkalmasak, nyilvánvaló, hogy a másik 15% már nem igen boldogulhatna oly pályán, mely a látóélességtöl többet követel. De ha az említett második csoport, a mely a tanulók 13°/o-át teszi ki, nem is válhatnék jó graveur, lithograph, órás, mérnök, hímző stb., még igen jól megállja a helyét mint szabó, betűszedő, könyvkötő, orvos, tanár stb., míg ellenben a legrosszabbul látó 2°/o számára inkább oly foglalkozás való mint: fűszeres, sütő, gazdász, kertész, vendéglős, szakácsnő, házvezetőnő stb. Másrészről meg olyanoknak, kiknek csak egy szemük lát jól, miután erre jobban kell vigyázniok, nem tanácsos a szemet sérüléssel veszélyeztető munkával foglalkozniok, mint kovács, vasesztergályos, kőfaragó, géplakatos stb. stb. Ha az iskola ily útmutatással megakadályozná, hogy valaki oly életpályát válasszon, melyen nem megfelelő látásánál fogva nem állhatja ki a versenyt a természettől jobban megáldott társaival szemben, hanem oly pályára tereli, a melyen már teljesen megállhajtja helyét: magasztos hivatása áldásthozóvá lesz az egész társadalomra. Ajánlom határozati javaslataim elfogadását: Határozati javaslat. 1. Az iskolás gyermekek szemei minden év elején megvizsgálandók fénytörésük (rövidlátás, túllátás stb.) és látóélességükre nézve. A szem látóélessége ugyanis veleszületett vagy szerzett betegségek következtében a szem rendes fénytörése mellett is oly rossz lehet, hogy ugyanazon elbírálás alá esik, mint a rövidlátás, ugyanolyan tekintetbevételt igényel arra nézve, melyik padban üljön a gyermek, esetleg mely tantárgyak (rajz, kézimunka stb.) alól mentendők fel. 2. Az iskolás gyermekek szemeinek megvizsgálása látóélességükre nézve szükséges továbbá minden iskolaév végén vagy legalább a legfelsőbb osztálynak elvégzése után.
