Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-08-30 / 4. szám
1896. 4. sz. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET 29 1891-ben idegrendszere valamely okból megrendült, súlyos neurastheniába esett, hideg vízkurát használt egy osztrák fürdőben; meglehetősen javult. 1892. szeptemberében hosszasabb időzés után egy hideg pinczében igen heves izületi csúzt kapott, mely főleg a két térdben és boka-izületekben fészkelt, de a későbben és vállaltban is fennállott egy ideig. A rheumás baj igen makacs volt, feltűnően kevés haszna volt a salicylsavas nátronnak s a lefolyás közben eredménytelen maradt a pilacorpin befecskendezése is. 1893 tavaszáig igen gyenge hasznú kezelés közben telt az idő ; majdnem öt hónapig feküdt ágyban. A fekvés első időszakában feltiinőleg javult az idegzet állapota s a csuklóival sokat szenvedő beteg apránként hízni kezdett 1893. júniusa első hetében tört ki a bal szemnek (ilyen okból előzetesen addig ismeretlen fokban heves) iridochorioiditise. Megemlítem, hogy a jobb szem évek előtt történt sérülés miatt keveset látott s lencsehomályok miatt, melyek tömörülnek, ma még kevesebbet lát, e mellett a rheumát megelőzőleg már iritis recidivansbau szenvedett. A bal szem megpirosodott, könnyezett, minden kimutatható alkalmi ok nélkül, s 2 napi izgatottság után, nagyon heves fájdalmak közt kifejlődött egy panophthalmitis teljes klinikai képe; a baj 6 dlk napján a vizenyős, vörös szempillák mögött zavaros volt a szaru, köröskörül vizenyős a conj. bulbi, mely mindenütt reá feküdt a szarura, bolyhos az iris, atropintól sem tágult a láta, az üvegtest egészen el volt sötétedve, s a mi legfőbb: megjelent a protrusio bulbi. Ez az állapot, melyet a szaru felső szélén megjelent széles udvarú, sarló alakú fekély (a chemotikus kötőhártya alatt) kétségbeejtőleg complicált, mintegy két hétig állott fenn s igen lassan változott meg; a kötőhártya és szempillák vizenyőssége múlt el először, majd tisztult a szaruhártya J s javult a látás, mely hosszú ideig csak kézmozgás észrevételeiből állott. Augusztus 15-én, mikor a beteg Pöstyénbe utazhatott, látása 5/10 volt, de az üvegtest még czafatos, a lencsetok a látában vékony lerakódással fedett, s a szemgolyó néha még fájdalmas volt. A két hónapig eltartó kezelésnél felhasználtam mindent s mint a lassú javulás is mutatja, különösebben nem dicsérhetek semmit; salicylsavnak, higanyos kenőcsnek feltűnő befolyása nem volt; lényegesebb hatása volt a pilocarpinnak s a morphium-befecskendéseknek; úgy tiint fel, hogy az utóbbiak után egy időre, a fájdalommal együtt, a gyula'dás jelenségei is enyhültek. A beteg 1893 őszén határozott meghűlés után, mely feje bal oldalát érte, kisebbszerű iritis-recidivát kapott, mely pár hétig tartott. A visszamaradt, az egész látószélt letapasztó synechia miatt 1891 tavaszán szivárvány-metszést végeztem s azóta a szem nyugodt; most látása ■%. Néha érzékeny a szem világosságra s egy Ízben bántó légy-látása volt hosszabb ideig, de az üvegtest tiszta s az opticus is némi halványságtól eltekintve, rendben vau. Feleslegesnek tartottam ez esetet részletesebben írni le ; arra a mit belőle következtetni akarok s a megelőző esetekkel való összehasonlításra elég ennyi. Először is az a megjegyzésem, hogy ez a négy eset nem egyenlő főim megbetegedés; kettőben (Rauschenbachéban s az enyémben) protrusio is volt, a másik kettőben hiányzott. Hasonlóul igen különböző a baj tartama: leggyorsabban javult a R. súlyos esete, legtovább tartott az enyém. Másodszor: két esetben volt gonorrhoea, kettőben nem, ha tehát Morax az ily meggyógyuló súlyos iridochorioiditiseket a jóindulatú gonococcus-fertőzésből származottnak s lényegileg azonos aetiologikus alapon állóknak gondolja, határozottan téved: semmi oka sincs goncoccusokat gondolni a baseli eset előidézőinek s én határozottan állítom, hogy a közöltem esetben ezekről szó sem lehet. De harmadszor : meg vagyok győződve arról, hogy e négy esetben a kezelés valóban nem sokat tett az eredmény kieszközlésére. Legfőbb tanulsága ezen eseteknek az, hogy bizonyos esetekben a szivárvány-érhártyagyuladás a panophthalmitis képét öltheti, a nélkül, hogy valódi genyedés vagyis tályogképződés járna vele. Véleményem szerint még e négy eset legsúlyosabb- I jában sem lehet szó arról, hogy a baj kórboncztani lényegét az igazi chorioiditis suppurativával egynek vegyük. Csak annyit mondhatunk, hogy bizonyos sajátos okokból (sajátos fertőző anyag hatása alatt) fejlődő belső gyuladások a szemgolyó egész belsejét, sőt a Tenon-tokot is megtámadhatják, a nélkül, hogy tályogszerú genyedség képződne s a szemgolyó elpusztulna, mert épen a gyidadást okozó baktériumok nem a súlyos genyedést okozó fajokhoz tartoznak. Ennek a véleménynek támogatására felhozhatom a szemgolyó általános bujasenyves gyuladásának eseteit, melyekre Hirschberg a „pantophthalmia syphilitica“ elnevezést ajánlja, ezek szintén egészen meggyógyulhatnak, kellő gyógyítás után a genyedést nem okozó, specificus fertőzés természeténél fogva. De végül az a kérdés merül fel, hogyan különböztessük meg idejekorán s hogyan nevezzük meg az ilyen eseteket, hol a szem elgenyedésétől, a súlyos jelenségek mellett sem félhetünk? Akárhogy, csak a „genyedő érhártvalobnak“ no nevezzük. A leírt 4 eset egyikében sem volt igazi genyedség; a zavaros csarnokvíz és a hypopyon vagy ehhez hasonló üledék nem jelent ily sokat; a hypopyon jelentősége nem ugyanaz a szaru sebje és fekélye mellett, mint egy ilyen iritis esetében. Belőle, jól tudjuk, semmit sem következtethetünk az érhártya állapotát illetőleg. De ha a szem belsejében tömeges, már cl nem oszolható genyedség van jelen, vannak más jelenségek, melyekből csalhatatlanul következtethetjük a szem elpusztulását: a szivárvány vastag beszúremkedése (megfelelő szenyes szürkés színezete), benne vérömlések megjelenése, s a csarnok megszükülése. Igaz, hogy ezek nem mindjárt az első napokban mutatkoznak, de az igazi suppurativ érhártyalob esetében nem sokáig _ váratnak magukra. Ügy gondolom tehát, a jóindulatú esetek jelzésére legalkalmasabb az „iridochorioiditis rheumatica, syphilitica, gonorrhoica“ stb. elnevezés s legjobb különbséget tennünk a „panophthalmitis sicca“ és a „suppuratio bulbi“ között és nem kecsegtetnünk magunkat azzal, hogy az igazi genyedő érhártyalob meggyógyulhat, mindaddig nem remélhetjük, míg ilyennek esetét nem látjuk. Mert a közöltek nem ilyenek. A budapesti egyetemi szemklinikán végzett legutolsó 300 Graefe-extratio eredménye. Közli : Blaskovics Fridolin dr., szemklinikái tanársegéd. Az utóbbi időben mindinkább kezdik az operateurük a kerek pupillás methodusokat elhagyni, s az extractiókat iridectomiával végezni. Hogy ezen törekvés az eredményekben, illetőleg a veszteségek csökkent számában erős alappal bir, bizonyítja a következő kimutatás is. Statistikánk az egyetemi szemklinikán egyfolytában végzett, 300 Graefe-féle hályogmütétről szól, melyeket az utolsó 15 hónap alatt végeztünk : 1895. április végétől 1896. július végéig. A kimutatásban benne vannak azon műtétek is, melyeket Schulek tanáron kívül, a tanársegédek és gyakornokok végeztek. Csak nem complicált — bár különböző stádiumban levő — hályogok foglalnak helyet statistikánkban ; megjegyzendő azonban, hogy valamely hályog complicált voltát sohasem a műtét idán Ítéljük meg. A táblázat különben a következő:
