Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-03-01 / 1. szám
2 0 R VO SI H E T I L A P — S Z E M ESZ E T 1896. 1. sz. szervében egészséges volt, korához képest jól fejlett, constitutionalis megbetegedés nem volt észlelhető. A kórkép első pillanatra retrobulbaris kötőszövet genyedéses folyamatát gyaníttatta, mert a szemhéjak erős párnaszerű kidagadásai lobos beszűrődésnek inponáltalt, mi mellett a protrusio s a fájdalmak is meg voltak. Tekintve, hogy megindító okot nem találtunk, a gyermek egészséges volt, de meg a tüzetesebb vizsgálatkor kitűnt, hogy a szemhéjak s kötőhártyák emlitett elváltozásai nem lobos beszűrődésnek, hanem inkább vérkeringési akadályok folytán létrejött tömött vizenyőnek feleltek meg; tekintve, hogy a szemtekével az orbitába gyakorolt nyomás, s ezt kiemelem, sehol fájdalomfokozódást nem okozott; tekintve, hogy a betegnél lázas mozgalmak, melyek ily nagy változást okozó retrobulbaris gyuladásnál mutatkozni szokott, nem voltak; tekintetbe véve, hogy a betegség a jelen állapotban leírt nagyságot hónapok alatt érte el, mi retrobulbaris gyuladásnál megint szokatlan, mert a lobfolyamat nagy szétoszlással végződik, vagy hamar genyedésbe megy s akkor magától is áttörik. Mindezeket tekintve, a jelen esetben az orbita gvuladásos (periostitis-phlegmone stb.) folyamatát kizártnak vehettük. Vérzést, tenonitist, sinus cavernosus trombosisát mint okokat, melyek a leírt kórképhez hasonlókat szülhetnek, teljesen kizártnak tekinthetjük, mert az exophthalmus nem egyenesen előre irányult s igen nagy volt, hiányzottak agytiinetek, a regio mastoidea nem volt vizenyősen beszűrődve, a baj egyoldali volt stb. stb., mind oly cardinalis symptomák, melyek az elkülönítést könnyűvé teszik. Gondolatmenetiínkbcn a logikus egymásutánt megtartva, orbitalis tumorra kellett gondolnunk, mely az izomtölcséren lcivül az orbitalis üreg külső-felső részében székelt. Itt azonban hiányzott egy igen fontos és a diagnosisra döntő befolyást gyakorló azon tünet, hogy a szemteke közvetítésével végzett retrobulbaris kitapintás nem mutatott ott kemény, ellenálló dolgot, hanem igen is puha s némileg comprimálható megnagyobbodás positiv benyomását tette. Tehát legalább is tömör összeállású daganatra nem gondolhattunk. Dermoidysta, angiomára sem gyanakodhattunk, részint a gyermek kora, a baj fejlődésmenete, részint a szemhéjak teleangiektasiákat nyomokban sem mutató voltuk miatt. Mindezen elmondottakhoz, még egy lényeges s a jeleu állapot leírásánál szándékosan kihagyott tünetet kívánok itt felemlíteni. A szemteke erős ki- és lefelé (orrheg felé) diilledése által, közte s felső-külső orbitalis szél között egy nagy, vizenyős conjunctiva s conjunctiva alatti szövet által kitöltött terület keletkezett, mely fölött mélyre tapintva, puha, összenyomható, sima felületű s némi kis hu lámzást mutató képletet lehetett kiérezni, mely fekvésénél fogva épen előidézhette a bulbus említett irányú protrusióját. Visszaemlékezve 1890-ben jól észlelt esetemre, mit a jelen kórképpel összehasonlítva, oly sok egyező tünetet talál tam a kettő között, hogy ezt s az elmondottakat összevetve Vas Sándor dr. barátom előtt azon gyanúmnak adtam kifejezést, miszerint egy retrobulbaris echinococcussal van dolgunk. Vas dr. ösztönzésére egy próbapunctiót végeztem Pravazféle fecskendővel, midőn az ellenállás nélkül tövig beszúrt tűn keresztül a fecskendő igen gyorsan megtelt tiszta folyadékkal, mit azonban a körülményeknél fogva megvizsgálás alá nem vehettünk. Ezen lelet még jobban megerősített a diagnosis helyességében. Dolgaim oly módon alakultak, hogy aznap, midőn a beteg nálam jelentkezett, több hétre elutaztam, miért a beteget Vas Sándor dr. úrnak az operatio mikéntjének együttes megbeszélése után átadtam. Vas dr., a nála megszokott ügyességgel s szakavatottsággál, a műtétet másnap végre is hajtotta s nagy örömömre arról értesített, hogy a bajt csakugyan retrobulbaris echinococcus tömlő okozta. Ily módon a magyar i orvosi irodalomban előjövő echinococcus retrobulbaris második j esetét Vas Sándor dr. operálta, később említendő igen szép ; sikerrel. Most különben átadom a szót neki az operatio s az utókezelésre vonatkozólag. „Mély bemetszést tettem a nagyon oedemás felső szemhéjban, annak külső felében és pedig azért a szemhéjon át, mert a nagyon duzzadt s így nem igen mozdítható szemhéj miatt az átmeneti redöhöz nem juthattam. A bemetszést mindaddig vezettem a mélybe, míg a cysta falához nem jutottam, mit a sebbe vezetett ujjammal jól éreztem. Midőn a hólyaghoz közelebb akartam jutni, a cysta falát megszúrtam, mire bennéke kibugyant s a tömlő összeesvén, a sebür fenekére sülyedt, honnan könnyű szerrel egy tömegben kihúztam, mert a környezettől teljesen isolálva volt. Ekkor a keletkezett nagy űrt ujjammal kitapintottam, hogy meggyőződjem vájjon nincs-e még egy hólyag jelen. Ekkor tapasztaltam, hogy a parasita az orbita felső-külső falának periosteuma s a bulbus hátsó részének külső oldala között ütötte fel tanyáját; az orbita megfelelő falát szép simán ki lehetett tapintani. A mély sebiireget vastag drainnal láttam el és a szemet rendes kötés alá helyeztem. A műtét első és közvetlen effeetusa az lett, hogy a fiú fájdalmai mintegy varázsütésre megszűntek. A műtétre következő éjjel már igen jól aludt; fájdalmai többé vissza nem tértek. Az oedema csak igen lassan fejlődött vissza, valamint az exophthalmus is.“ Én az esetet a műtét után 5 hétre láttam ismét, midőn a felső szemhéjon a sebzés helyét egy finom vonalas hegedés jelezte Az exophthalmus tetemesen visszafejlődött, a lágy részek lelohadtak, csakis az alsó átmeneti redő kolbászalakja volt meg. Belsőleg jodkalit szedettem s a retrobulbaris, még kis exophthalmust okozó vastagodást a szemű-kével való massalással iparkodtam megszüntetni. Ezen eljárásnak 3 hét után oly szép eredménye lett, hogy a gyermeket teljes, jó kinézéssel, exophthalmus nélkül bocsáthattám haza. Befejezésül még a szemfeuék változásairól kívánok néhány szóval megemlékezni. A műtét után a látás kezdett lassan visszakérik ni s ma már tetemes javulást mutat, a mennyiben ■r|/2o't tesz ki. A papilla lelohadt, csakis belső részén mutat még egy igen csekély duzzadást, hol a piszkos vörös színt gyenge rózsaszín váltotta fel. A papilla hatásai jól láthatók, különösen a külső részen. A papilla külső fele azonban elfehéredett, de lelapulést nem mutat. A vénák mérsékelten tágak, az artériák rendesek. A retina borúsága tetemesen csökkent s kezdi visszanyerni a normális csillogó színt. A pupilla közép tág, minden tekintetben jól reagál. A papilla külső felén mutatkozó atrophia daczára én az 5/20 visust állandónak tartom, mert az ok megszűntével a látóidegrostokra nehezedő lobos nyomás is a szemfenéki kép említett tanúsága szerint megszűnt. A rectus externus működése ma is tökéleti n, mit úgyhiszem az izomlefutás mentén végighúzódó retrobulbaris hegesedés okoz, egyéb irányokban a szem mozgása kifogástalan. A kivett tömlőből készített górcsövi metszeten félreismerhctlenül ki lehetett venni az echinococcusra jellegző parallel finom rétegzetségét a cuticulának. A gyermek kutyákkal nagy előszeretettel játszott, mely szeretetében annyira ment, hogy csókolni szokta szájukat. Ezen egy kimutatható tényező van, mely az echinococcus keletkezését jelen esetben némileg megvilágítja. Blepliaro-spasmns idiopathikus operált esete. Isselcutz László dr.-tól Aradon. Sokkal inkább ismeretesek a blepharo-spasmus gyógykezelésének különféle ajánlatai, mintsem azok felsorolásával foglalkozzam. Tudvalevő azon nehézség is, melylyel rendesen szembe állunk akkor, ha a nem tüneti bajt, leküzdeni akarjuk. Ez magyarázza meg, hogy miért oly sokféle a gyógykezelésre vonatkozó ajánlat, melyek nagy részének dicsérője, de viszont kárhoztatója is akad. K. J., 54 éves izraelita nő, battonyai lakos elmondja, hogy mintegy négy év óta minden kimutatható ok nélkül