Szemészet, 1896 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1896-03-01 / 1. szám
1896. 1. sz. ORVOSI HETILAP S Z E M ESZE T. 3 mindkét szemével szokatlan módon pislogni kezdett. Szemeit egyébként teljesen egészségesnek érezte. A pislogás mind gyakoribbá vált, sőt egy-egy pillanatra a szemhéjak görcsösen el is záródtak, midőn azokat a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta kinyitni. így fokozódván betegsége, több orvoshoz folyamodott segítségért, kik mindenféle külső-belső szereléssel, villamozással kezelték baját, de eredmény nélkül. Baja javulás helyett folyton súlyosbodott s lassan annyira fokozódott, hogy mintegy év óta hazulról már el sem mer távozni, mert a pislogást csakhamar egy negyed sőt egy fél óráig is eltartó görcsös szemrészáródás követi, midőn kénytelen egy helyben bevárni a roham elmúltát, mert szemrését még kezei segélyével sem képes megnyitni s nem lát. A betegség súlyosságának feltüntetésére a beteg által elmondott s vele az utóbbi időben megtörtént esetet kívánom felemlíteni. A beteg, ki mint említőm, baja miatt nem szívesen ment el hazulról, üres idejében a házukhoz tartozó nagy kertben szokott sétálgatni, hol a járást jól tudta s ha baja reá is jött, nem szégyelte magát senkitől. Egy alkalommal szintén megszokott kerti sétáját végezte, midőn hirtelen a pislogás beállása jelentette a roham közeledtét, miért sietni kezdett, hogy egy nem messze levő pádhoz jusson s a roham elmúltát ott ülve bevárja. Minden sietsége daczára azonban útközben szemei bezáródtak, látása elveszett, de bizakodva a hely ismeretében, vakon igyekezett a padot elérni. Menet közben azonban az irányt elvesztette, egy fának ment neki, mibe homlokát oly erősen bele ütötte, hogy hányát esett. Erre megijedvén, tájékozását teljesen elvesztette, úgy hogy most félt felkelni, nehogy ismét valamibe megüsse magát. Jobbnak vélte fekvő helyzetben maradni s kimondása szerint körülbelül egy fél óráig maradt így, míg végtére a kezdethez hasonlóan pislogni kezdett s a roham véget érve a házba ment, hol véresre vert homlokát megmosogatta. A jó táplált, egészséges nő soha sem volt beteg. Szemei teljesen épek, egy mérsékelt kötőhártya-hurutot leszámítva. Hysteriának nyoma sincs, lues nem volt. A betegnél 10—15 perczenként (néha a beteg állítása szerint egy órai szünet is van) a teljesen nyugodt szemhéjak görcsösen kezdenek rángatódzni, melyek mindinkább fokozódnak oly annyira, hogy csakhamar a szem környékében levő izmok is részt vesznek, midőn a beteg sajátszerű arezfintorítgatást végez. A 20—30 másodperczig tartó pislogás után, a szemhéjak görcsösen összezáródnak, úgy hogy sem a beteg, de még más sem képes azt felnyitni. Az ily szemzáródás 2—3 percztől állítólag fél óráig is eltart. En a leghosszabb rohamot 12 perczig tartónak találtam. A roham elmúltával, különösen, ha az sokáig tartott, a beteg a szemhéjakban s a szemkörnyéken tompa fájást érzett, való szinűleg az izmok tartós görcsös összehúzódása által feltételezve. A záródás egész ideje alatt a szemhéjakon igen apró kis rángatódzást lehetett észlelni, de csak tüzetesebb vizsgálatkor, különben azon benyomást tette, mint a ki összes izomerejével erőszakosan csukva tartja szemét. A betegnél a szájüreg, fogak (Graefe lágy szájpadfekély), fül (Rampoldi a fülbe cocain cseppegtetéssel szüntette meg a görcsöt) orrüreg teljesen ép volt s leggondosabb kereséssel sem sikerült az egész testen úgynevezett „nyomópontokat“ felfedezni. Minthogy a beteg már évek óta észszerű kezelésben részesült eredmény nélkül, én a Schulek tanár úr által a blephoaro-spasmus idiopathikus alakjával előszeretettel ajánlott facialis ágak átmetszését, illetve kimetszését ajánlottam. A beteg mütevésre hajlandóságot mutatott, miért az egyik oldalon végre is hajtottam azou czélzattal csak egy oldalon, hogy feltüntethető legyen az operatio hatása, a nem operált oldallal szemben. Dr. Kabdebó János barátom szíves segítségével a műtétet oly módon hajtottam végre a bal oldalon, hogy a járomhid fölött, annak közepén a felső széltől rézsűt lehaladván az alsó szélig 3 cm. hosszú csontig hatoló metszést tettem. A sebszéleket horgokkal lehetőleg széthúztuk s az így keletkezett sebiireg egész aljáról a lágy részeket kimetszettem. Ennek czélja az volt, hogy a facialis ágak egyszerű átvágása után bekövetkezni szokott összenövését az idegszálaknak kikerüljem, azaz, hogy azokat resecáljam. Ezután még a csont fölött néhány metszést tettem, hogy a netán mélyen a csonthártyán húzódó apró szálakat is átvágjam. A sebsjcéleket két öltéssel egyesítettem s kötést alkalmaztam. A sebszélek négy nap alatt per primam egyesültek s helyét egy kis vonalas pirosas heg jelezte. Az eredmény feltűnő volt, a baloldali szemrésgörcs mintegy varázsütésre eltűnt, csakis némi kis pislogás mutatkozott akkor, ha a jobboldali görcs — mely talán kissé szintén mérséklődött — előállott. Mint igen tanulságos összehasonlítást s az operatio jóságát megitélui engedő esetet, ekkor mutattam azt be az „aradi orvos-gyógyszerész egyesületinek. Jobb oldalon nyolez nappal későbben végeztem a jelzetthez hasonlóan a műtétet, melynek hatása szintén kitűnő volt. Jelenleg egy éve múlt az operational^, beteg teljesen egészséges, jól érzi magát, csak nagy ritkán kis pislogás előállása emlékezteti a volt kellemetlen bajára, de szemhéjgörcs (tonicus), szemrészáródás azóta soha még nyomaiban sem mutatkozott. Megemlítem még a teljesség kedvéért, hogy a bal facialis ágak átmetszésekor kevés, de a jobb átvágásakor tetemesebb könykiömlés volt jelen. A könyképződés jelenleg rendes. Az uvea sarcomájáról 29 eset alapján, in. Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, szem klinikai tanársegédtől. Mivel csak ritkán nyílik alkalom arra, hogy az uvea sarcomájában szenvedő szemeket a korai stádiumban enucleáljuk, (27 klinikai esetünk közül 1 volt az I. s 9 a II. stádiumban), ezért ezek vizsgálatának különös érdeke van. A következőkben néhány olyan esetről szándékozom beszámolni, a melyekben az enucleálást a korai időszakban végezhettük. a) F. S.-né, 39 éves nőt (a táblázatban a 12-dik eset) 1885. évi szeptember hó 25-dikén vették fel a szemklinikára. Jelentkezése előtt hét hóval fájult volt meg a szeme, látása megromlott s akkor állítólag a csarnokban vért láttak. A vérzés felszívódása után már észrevették, hogy a szivárványhártyán daganat ül. A vérzések ismétlődtek s a daganat folyton nőtt. Felvételkor a bal szemen felül s belül az episcleralis erek igen tágak, kanyargósak. E helynek megfelelően a csarnokban kávébarna, az iris s cornea közötti tért teljesen kitöltő, a pupilla közepéig terjedő, itt gömbalakban végződő az iris lapjával szorosan összefüggő daganat foglal helyet. Az iris egyébiitt változatlan, közegek tiszták, szerafenék ép. Tensio alig emelkedett, visus -V20- Az enucleabis szeptember 20-dikán történt, a beteg már október 4-dikén eltávozott, de mint utólag értesültünk, metastasisban elhalt. Az 1894-ben feldolgozott szem átraetszetét a mellékelt rajz mutatja. A corpus ciliareval és irissel egybeforrt daganat a lencsét félretolva, az elülső csarnok zugát 4 mm.-re kiszélesítve, mint egy második lencsealakú képlet foglal helyet. Legnagyobb részt kevéssé festékezett orsóalakú sejtekből áll. (1. ábra.) b) L. I., 41 éves férfi (a táblázatban a 20-dik sz.) első ízben 1889. április hó 29-dikén jelentkezett az egyetemi szemklinikán. Akkor elmondta, hogy jobb szemének látása négy hó előtt hirtelen megromlott. Látása három méterről való ujjak olvasására szorítkozott s a belül-alúl jól látható libegő ideghártya leváláson kívül a macula liitaea tájékán 11/a papillányi hosszú és V1 papillányi széles kevéssé kiemelkedő sárgás csomó foglalt helyet, mely fölött a retinalis erek szabadon húzódtak el. Másod-1. ábra.
