Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-05-12 / 3. szám
1895. 3. sz. ORVOSI HE TIL A P — SZEMESZET 23 hiányos és a szembogár felette könnyen a sebzúgokba csipődik, habár a sebzáródás sokat nyer, és a gyógyulás kitűnő menetelik Így teliát a sebvégeket a seb középrészétől csak lejebb tehetjük, hogy a hályogkitolás követelményeinek a lehető legjobban megfeleljünk. Lapos és alant elhelyezett ívmetszésekkel azonban boldogulás nem található, mert ilyeneknél a szemcsillag becsipődésének veszélye túlságosan nagy. Ennélfogva csak az olyan metszésnek lehetősége marad, melynek végei szögben letérnek. Az éli sebkészítésem pedig ennek épen megfelel. Ennélfogva e részben is indokolt. Közelebbről tanulmányozni a sebzáródás finomabb viszonyait még lehetne. A róluk már elmondottakat még a következőkkel szaporíthatom. Minthogy a kétoldalt felszálló sebrészeken a sebcsatorna rézsútos, ezért hamar zárul. Ez úton a seb középrészének helyes csatlakozása előkészítve van. Nemsokára a műtevés után az oldalsó részek a homorú sebszélt a felső domború szélhez emelik és támogatják. Hogy a hegzsugorodás évek múltán miként alakul, azt egyelőre csak gyanítani lehet. Az íves heg talán lelapul és pedig felfelé épúgy mint hátrafelé. De az oldalsó hegvonalak is rövidülhetnek. Ez által az ívnek végéi lehúzódhatnak. Sőt a hegvonalak jobbról és balról egymáshoz is közeledhetnek. Valószínű, hogy az iv zsugorodása és az oldalrészek töpörödése ellensúlyt tartanak. A műszerek használatáról még említenem kell, hogy az egész műtevés lebonyolódik a nélkül, hogy a szemet ujjainkkal érinteni kellene. A műszerek asepsise pedig hatalmunk körében van. Ezért bizalommal elvárhatjuk, hogy a fertőzést elkerüljük és hogy vészes gyuladások kimaradnak. Annyival inkább, minthogy üvegtest-kibugyanások gyérülésére a helyzet kiválóan kedvező. Az átidomított és újjászerkesztett műszerek befolyásától még jobb eredményeket, mint az első 162 esetben, várni bátorkodom. Az új műszerek ugyanis ezen műtevés feladatának elérésére alkalmasabbak, mint azok lehettek, melyeket más czélokra készítettek volt. Mert reájuk a szükséges mechanikus behatásnak nagyobb része hárulván, mint különben, a szöveteket a sértéstől jobban mentesítik. A műszerek fokozott működési képessége pedig csakis a gyógyulás javára szolgálhat. A nagyfokú rövidlátás operativ kezelésének kérdése. Az utolsó években különböző congressusok alkalmával a nagyfokú myopia operativ kezelése ismételve képezte vita tárgyát. A kérdés tényleg megérdemli a vele való foglalkozást, mert míg egyrészt egy eddig javíthatatlannak tartott állapot gyógyítását ígéri, addig másrészt az átlátszó lencsének eltávolítása a meglevő látás koezkázatával jár. Nem lesz teliát fölösleges, ha okulás czéljából a kérdés ez időszerinti stádiumát megvilágítjuk. Fukala, ki a myopia operálásának legbuzgóbb pártolója, maga elmondja a történeti előzményeket. Beer már 1810-ben hangsúlyozta az előnyt, melyet rövidlátóknak az átlátszó lencse eltávolítása nyújthat. 1839-ben Badius újólag ajánlotta, de az extractio helyett a discissiót. Weber az 50-es évek végén szintén beszélt e tárgyról, de Bonders már akkor ellene szólt és pedig az accomodatio feláldozása miatt. Ugyanígy nyilatkozott a fénytörés alkalmazkodásról szóló alapvető munkájában is. Nem csoda, ha ilyen körülmények között Arit, kinek Fukala említette volt ez eszmét, szintén ellenezte az operálást. Mautliner azonban nem hajolt meg Bonders véleménye előtt, hanem ellenkezőleg abban a nézetben volt, hogy ha léteznék veszélytelen lencseoperálás, úgy azt minden nagyfokú rövidlátónak ajánlaná. Ilyen előzmények után Fukala 1887-ben tényleg meg is csinálta az átlátszó lencse discissióját s 1889-ben a bécsi orvosegyesiiletben már 16 esetről referálhatott s kettőt be is mutatott. Vacher 1889-ben a franczia szemorvosok congressusán a lencse extractióját ajánlja. A szemorvosok 1892-ik évi heidelbergi gyűlésén volt az első nagyobb eszmecsere. Seliweigger és Pflüger tartottak előadást, mindketten pártolólag, míg a felszólalók nagyobb része (Landolt, \ Michel, Samelsohn, Valiidé, Meyer) tartózkodóan vagy elitélőleg nyilatkozott. Csak Thier és Wicherkiewicz dicsérték határozottan az eljárást. A következő évi heidelbergi gyűlésen maga Fukala tartott előadást. Kiemeli, hogy munkaképtelen emberek ez operatio segélyével újólag keresetképesekké válnak. Nemcsak a távolpont helyzete eredményezi ezt, hanem az is, hogy operálás után legtöbbször a látásélesség jelentékenyen emelkedik s a myopia nem növekedik többé. A nyereség, mit a lencse eltávolítása eredményez jelentékenyebb, mint azt várnék, mert a refractio változása 15—18 D.-t tesz. Indicatióiban a nagyfokú chorioretinitissei complikált eseteket kizárja, felnőtteket csak akkor operál, ha mvopiájuk 14—15 D.-nál nagyobb, gyermekeket már 10 D.-tól kezdve. 18 D.-tól felfelé mindkét szem operálását ajánlja, azon alul csak az egyikét. Az iridectomiát mellőzi s a discissio mellett foglal állást. Hippel szerint, bár az eddigi közlések biztatók, kiterjedt kísérletekre és beható tanulmányokra, van még szükség. Eseteiben, melyekben szintén iridectomia nélkül discindált s utólag punctio útján távolította el a lencsét, gyuladást nem észlelt. Thier a legmelegebben ajánlja. Siegrist Pílüger segédje, mestere tapasztalatairól számol he, melyek egészben véve a Fukala-éval megegyeznek. Minden esetben csak az egyik szemet operálták, még pedig a rosszabbul látót, nehogy esetleges utóbb jelentkező s még nem eléggé ismert complicatiók veszélyeztessék az eredményt. Valude egy esetről számol be, a melyben a sikeres operálás után pár hónappal retinaleválás jelentkezett. Bühlmann utal a complicatiókra, melyek a chorioidea részéről fenyegetik a szemet. A múlt évben Rómában tartott Xl-ik internationalis congressuson is szóba jött ti dolog. Pflüger 30 operálásról számol be. Eredményei nagyon biztatók. A vitában Van Millingen s Schmidt-Rimpler kedvezőtlenül nyilatkoztak, utóbbi hangsúlyozza, hogy a nyereséghez képest nagy a koezkázat. Az edinburghi internationalis szemorvos-congressuson Thier 38 esetéről referált. A látásélesség mindannyiszor emelkedett Fukala 40 éves korig operál, a discissiót most is jobbnak tartja, mint a direct extraetiót, mely a feszülés gyors csökkentése által vérzésre adhat alkalmat. Ugyanezen okból kifejezett chorioiditisnél tartózkodik az operativ beavatkozástól. Pflüger szemeiben ez utóbbi körülmény nem képez contraindicatiót. Schmidt-Rimpler szerint, ha egy szemen történik az operálás, a myopia továbbhaladásának nincs j gát vetve. Ezt egy esettel be is igazolja. A franczia szemorvosok 1894-ik évi congressusán Fukala és Vacher tartottak e tárgyról előadást. Előbbi újólag hangsúlyozza, hogy a legjobb mód előbb bátran discindálni a lencsetokot s utóbb a duzzadó részeket punctio által eltávolítani. Ilyen módon operálnak Schweigger (36 eset), Hippel (5 eset), Mooren (29), Horstmann (4), Pílüger (30), Schröder (10), Topolanski (4), Thier (32 eset). A lencse direct extractiója, idős egyének operálása s a chorioidea nagyfokú elváltozása az eredményt veszélyeztetik. A látás operálás után 2—5-ször akkora, sőt egy esetben meg 12-szereződött. A refractio körülbelül 16 Dioptriával gyengül. Azzal végzi előadását, hogy a theoretikus ellenvetéseket a praxis alaposan megczáfolta. Vacher 21 operált esetéről számol be. 0 a direct extracti ót végzi és pedig 14—15 Dioptriánál magasabb fokú myopia eseteiben, kiknek állapotán üveg nem segít eléggé. Az operatio után a myopia foka nem növekedett többé, sőt kis fokban csökkent is. Nem fél utólagos retinaleválástól, sőt azt hiszi, hogy úgy ez ellen mint a myopia növekedésével szemben a leghathatósabb eljárás az átlátszó lencse eltávolítása. Wecker e kedvező referátumokkal szemben szomorú végződésű esetekről tesz említést, melyekben retinaleválás s glaucoma követte a beavatkozást. Abadie is, bár pártolja az eljárást, a legnagyobb óvatosságra int. Martin a direct extractio ellen szól s a discissiót ajánlja; a chorioidealis elváltozásokat contraindicatiónak tartja. Chibret is nagy súlyt helyez az indieatiók szigorú megállapítására, mert az operatiót veszélyesnek tartja. Az angol szemorvosok véleménye sokkal kedvezőtlenebb. Spencer Watson a f. é. január hó 31-dikén tartott gyűlésükön nagyon tartózkodóan nyilatkozott; Marshall, de különösen Lang határozottan elitélték. Annál jobban dicséri azonban Vossius, ki ez eljárás értékét a glaueomaellenes iridectomiaéhoz hasonlítja.
