Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-05-12 / 3. szám
24 1895. 3. sz. 0 R V 0 S IHETILAP — SZEMESZET Legutóbb a budapesti közkórházi orvostársulatban is szóba került a kérdés („Orvosi Hetilap“ 1895. 4. sz.), de a nézetek nagyon eltérők voltak, mert míg volt olyan felszólaló, ki a legmelegebben ajánlja, addig többen reservált álláspontot foglaltak el, sőt az eljárást el is Ítélték. Pedig ma már minden gyakorló orvost érdekli a dolog, mert épen a biztató felszólalások folytán a myopiások maguk sürgetik az operálást s nem egyszer juthat a nem specialista orvos is olyan helyzetbe, hogy betegének az operálás értékéről nyilatkozzék. Ha a vázlatosan ismertetett közléseken végig tekintünk, szembeötlik azon tartózkodás, melylyel a szemorvosok Fukala első ajánlatát fogadták. A második időszakban csupa dicsérettel vannak telve a felszólalások, míg a harmadik időszakot egyes kedvezőtlen kimenetelű esetek felemlítése, valamint óvatosságra való intés jellemzi. E jelenség az, melylyel orvosi tudományunk mostani fejlődésében minduntalan találkozunk. így volt ez a trachoma sublimat s operativ kezelésével, a kerek pupillás hályogoperálással az elülső csarnok kimosásával, a tuberculinnal s a Behring-serum therapiájával. Kezdetben az új ajánlatokkal szemben van némi skepsis, de a lázas sietség, hogy elégtelen számú esetekből nagy következtetéseket vonjanak, lelkesült kijelentésekre csábítják az orvosokat. A közönség sürgetése is hozzájárul a meggondolatlan dicséretek nyilvánítására. S hogy a csalódás ilyen körülmények között mindennapos, az- csak sajnos s természetes következés. Igaz, hogy ma már körülbelül 150 operádéról tudunk, de több mint nyolcz oldalról! Vájjon szabad volna-e 10—-15 észlelő nehány egymásután veszteség nélkül való hályogoperálásából azt következtetni, hogy a műtét már veszélytelen ? A kinek alkalma van nagyobb számú operálást végezni vagy figyelemmel kisérni, jól tudja, hogy milyen hamis a 20—30 esetből kiszámított százalék. Hányszor történik az meg, hogy 20—30 laporotomia zavartalanul gyógyul, de ebből józan észszel még nem mondhatjuk, hogy az illető Operateur vesztesége = 0! Az eddig közölt esetekből tehát korántsincs bebizonyítva a myopia operativ kezelésének veszélytelensége. Igaz, hogy előzetesen nagyfokú myopiában szenvedő szürke hályogosokat habozás nélkül — bár itt is áll a kedvezőtlenebb kilátás — megoperálunk, csakhogy itt a beteg az operálás által csak nyerhet, de nem veszíthet, mig az átlátszó lenese eltávolítása a meglevő s nem egyszer jelentékeny látást koczkáztatja. Ha pedig ez így van, akkor az indicatiók szűk körre való szorítása nagyon is indokolt. Az operativ eljárás teljes elejtését mi sem indokolná. Nemcsak a látásélesség emelkedése, a váratlan nagyfokú javulás a refractióban, hanem a beteg socialis viszonya is megkívánhatja, hogy adott esetben raegkoezkáztassuk. Olyan esetekben azonban, a hol az üveg jelentékeny látásjavulást eredményez, továbbá a hol a chorioideában kiterjedt elváltozások vannak, a hol a myopia 14—15 D.-n alul van, a műtét végrehajtása ez idő szerint nem indokolt. Tekintettel arra, hogy az operált esetek nincsenek még elég hosszú ideig észlelve, Pflüger ajánlatához képest jobb csak az egyik szemet operálni. Igaz, hogy így nem érünk el binocularis látást, sőt nem zárjuk ki a myopia továbbhaladását, de a kisebb hátrányt a nagyobb elkerülése kedvéért el kell fogadnunk. Hogy milyen esetben ajánlanám az operálást, azt a concret eset legjobban igazolja. 18 éves leány egyik szemén v = 3 vo, myopia 20'0 D. v = 5/i5, másikon v — 3/to, myopia Iti D. v = 5/-2o. Szemfenékben a határolt conuson kívül más elváltozás nincs. A jobb szem operálása az adott esetben megkisérelhetö. Éppen így egy másik esetben, a melyben 14 éves leány jobb szemén 18'0 D. myopia mellett a látás 4/;o, a balon s a szemfenék az előbbihez hasonló. De olyanoknak, kiknek myopiájuk 10—12 D., látásélességük pedig -Vt, s concav 8*0 D.-val is már s/i»; továbbá kiknek a sárga folt táján friss chorioretinitisük van; kiknek csak egy látó szemük van, kik már előrehaladott korban vaunak (s lencséjük teljesen tiszta!), nem ajánlanám az operálást. S így most is csak ismételhetem, hogy igaza van Ilippélnek, ki azt mondta: „bár a myopia operativ kezelése az eddigi közlések szerint biztató, kiterjedt kísérletekre s beható tanulmányra van még szükség!“ Végezzük tehát e kísérleteket kellő óvatossággal s önmérséklettel, tartózkodjunk meggondolatlan következtetésektől s akkor, ha az eljárás beválik, mitsem mulasztottunk, ha pedig károsnak bizonyul, sem lelkiismeretűnket nem terhelheti könnyelmű eljárásunk, sem tudományunkat nem compromittáltuk.1 G. E. A trachoma gyógykezelése electromassage-al. Dr. Fischhof Károly, gyakorló orvos Budapesten. A mióta a villamosság hatása a szövetek táplálkozási viszonyainak megmásítására ismeretes, alig van kóros állapot, a melynél ezt a hatást kísérlet tárgyává ne tették volna. Az eredmény igen különféle volt, a szerint, a mint a villanyosságnak tényleg volt befolyása a kóros állapot megváltoztatására (habár ennek mikéntje nem is ismeretes), vagy pedig nem volt semmi hatás, de a közönség félrevezetése vagy a törekvés a világot minden áron valami újjal meglepni, elért hatás kimutatását legalább a türelmes papíron szükségessé nem tették. A trachoma, mely nagy elterjedtségénél fogva mindenkinek könnyen hozzáférhető, már. számtalan kísérletezés tárgya volt és végtelen azon gyógyszerek és gyógymódok hosszú sora, melyek közül mindegyik az egyedül üdvös és biztosan ható. Hogy mindezen kitűnő eredmények daczára a trachoma hazánkban még egyre terjed és a meglevő roppant pusztításokat visz végbe, az szomorú, de való. Legalább a belügyminiszteri évi jelentések is e mellett tanúskodnak. Ennek a bajnak is kijutott az electromozásból a maga része, de míg az electrocauterrel sokan elég tűrhető eredményt értek el, addig az electrolysistől — egyesek kivételével — még alig látott számbavehetö eredményt valaki. Az eddig tett kísérletek közül jelentékenyebbek a következők : Trucheart C. W. (Conjunctivitis granulosa chronica treated by galvanization. The Medical Record. Dec. 16., pag. 569) galvanikus áramot alkalmazott chronikus conjunctivitis gyógyítására és elég jó eredményt ért el az által, hogy a 3—5. villanyozás után oly fokú lob keletkezett, mely alkalmas volt a pathologikus felrakodások felszívódását megindítani. Rodolli fémlemezt helyezett a granulás szemhéjra, melynek a szemgolyó felé álló lapja szigetelővel volt borítva. Véleménye szerint eljárásának chemiai hatása van electrocapillaris úton. Állításait azonban Codei vizsgálatai alapján megczáfolta. Lindsay Johnson mély bemetszéseket tesz a conjunctivába és ezekbe alkalmazza az electromos áramot; az áram ereje 30 miriamper. Az operálás után calomelt hint a conjunctivára, azután vaselines hydronaphthol-kenőcsöt ken reá. Nagy reactiónál jeges borogatást alkalmaz. A trachoma mixtum és papillarenál nagyon jó eredményt ért el; a follicularenál nem. Santopadre Ulisse (Contribuzione curavi tál une malattie oculari mediante la corrente elettrica indotta. 1873) 6 hónapon át fennállott trachoma-esetben indukált áramot alkalmazott és öt ülés után a beteg subjectiv panaszai megszűntek és egészségesnek érezvén magát, elmaradt a gyógykezeléstől. A tarkótájra alkalmazta a positiv sarkot, a negativet a kifordított szemhéjre. Magam is megkisértettém 15 esetben az indukált áram alkalmazását, egyesítve azt az átmeneti redő massageával. Ezen eljárás eredménye az volt, hogy míg a betegség egyes symptomái tényleg elmúltak, a beteg subjective jól érezte magát, addig a betegség lényege változatlan maradt; és ha az egyhavi kezelés alatt a betegség előbbre nem haladt is, de — egyes symptomák kivételével — nem is javult. 1 Fukala. Graefe’s Archiv für Ophthalmologie. XXXVI. II. 232. — Vaeher. Kecueil d’ophthalmologie. XIII. 678. — Bericht über die 22. und 23. Versammlung der Ophthalmologischen Gesellschaft. Heidelberg, 1892, 1893. — Bulletins et meraoires de la société franqaise d’ophthalmologie. XII. 1894. — VIII. internationaler ophthalmologischer Congress zu Edinburg. 1894. — XI. internationaler medizinischer Congress zu Rom. 1894. — Közkórházi orvostársulat ülése 1895. jan. 21. — Annales d’oculistique 1895. Février. — Beiträge zur Augenheilkunde. XVIII.
