Szemészet, 1895 (32. évfolyam, 1-6. szám)
1895-03-03 / 1-2. szám
"~ -L-- ••-•.- •• 'v;;; —'y- -r ~' .■•. . ,.^ -,. ORVOSI HE T1LAP-SZEMÉSZET 1895. 1—2. sz. A seb harántrésze homorú és meredek szélű. A homorulás foka sok tényezőtől függ. Ilyenek: a szaruközéptől való távolság; a burkok petyhüdtsége; a szövetek simulékonysága1; a szemgolyónak libegése; a késnek kcskenysége és kifogástalan köszörttltsége; a szaruhártyának a közép felé épéletileg elő forduló megvékonyulása is valószínűleg; az íuhártya-gyürünek engedékenysége; a szemgolyónak fokozott hosszúsága (myopia) és különben egyenlő körülmények között leginkább a kés lapjának a képződő alsó sebszélhez nyomása. Az ív a szaruhártyaszél hajlatánál mindig laposabb legyen, tehát ne rövidebb mint 8 mm. és ne is hosszabb mint 15 mm. sugárral bírjon. A 12 mm.-nyi legjobban megfelel. Mint a mellékelt ábra mutatja, az ezen méreteken belüli ingadozás a sebalakra vonatkozó czélellenes vagy nagyon szembeötlő különbségeket nem ad. Ha az ív közép részével nagyon lejutna, ezzel az a hátrány járna, hogy a sebvonal az oldaltos forduló helyeken is hirtelenebb módon megtörve alakulna és hogy a szélen lévő két csücsök e miatt rosszabbul illeszkednék. Ezzel pedig a sebgyógyulás biztosságban veszítene és a hajlamosság a seb felrepedésére fokozódnék. A lebenynek méretei a következők : az alap = 10i/2 mm.; az oldalsó emelkedés = 2 mm.; a behajtó megcsonkítás = 1 mm., még pedig egy 12 mm.-nyi sugárgörbüléssel biró körnek 81/2 mm.-nyi hosszú darabja; a homorú ív negatív csúcspontja a felső szembogárszéltől 1 mm.-nyire és a felső szarugyűrű alá 3 mm.-nyíre, vagyis a szarugyiirfl szélességének leszámításával 21/., mm.-nyire esik. Az oldali meghajlás helyein a zúgok, még pedig az őket képező hajlott vonalak helyett a megfelelő köríveknek húrjai szerint és így egyenes vonalakkal határoltaknak számítva, 115°—120° szögnyilással bírnak. Ezen méretekkel a sebnek mintája teljes. A meghatározott mértékektől kisebb eltérések kár okozása nélkül bízvást lehetők, de ha változtatásokra vetemednénk, a tényezőknek összejátszását figyelemben tartani kellene, A következők a meggondolni valók. Mindenekfelett a szembogárnak kerekségét biztosítani kell. Ezen feladat teljesítése az ív horpadt csúcsának a helyét, mely a szemcsillag szélétől se nagyon messze, se hozzá túlságosan közel nem lehet, már meghatározza. A sebzáródás viszont követeli, hogy a két oldalt! csücsök minél kevésbbé hegyesen alakuljon. Hogy ennek eleget tegyünk, az oldali sebrészeknek túlmagasra emelkedni nem szabad, nehogy a harántívet azon czélból, hogy ez mégis a szembogár széléhez közeledhessék, nagyon bemélyedten alakítani kelljen. A mit ha tennénk, az egyszersmind hegyesebben alakuló csücskök a sebzárodást rosszabbítanák. A hályog könnyű kifejtése a felszálló sebrészeknek elégséges hosszúságát követeli. De mivel ezek felső végét az előbb említett igények már megállapítják, csak alsó végük, tehát a lebenynek alapja jöhet tekintetbe, ezt pedig a sebzáródás érdekében nem sokkal lejebb és a lencse könnyű kijutása érdekében nem is sokkal feljebb helyezni lehet. Minthogy az ivhajldstól a szemcsillag kímélése, a csücsköktől a sebzáródás foka, az oldalti metszésektől a hályog kibontakozása leginkább függ, a három tényező tehát egymásba játszik és egymást feltételezi: ezért egyiken sem lehet változtatni a nélkül, hogy az összes hatás megmásuljon. Némi módosítás az alapon és vele összeftiggőleg némi változtatás a többi tényezőn azért mégis rendelkezésre áll. Ha a tátongást többnek kívánnák, a Beer lebenyének illetékét, és ha jobb sebzáródást követelnénk, viszont a Weber hajlott ívének illetékét túlsúlyba hozni kellene. Egyszersmind az alapot a szemcsillag szélének a felső lencseszélhez való viszonya szerint választani kellene. Általában ha az alapot feljebbre helyezzük, a lencsét kevésbbé buktatni kell, míg ha az alapot alábbra tesszük, viszont a szemcsillag kibukása jobban kikerülve van. Bőven tett tapasztalások szerint változtatások dolgában a következő határok között mozogni lehet. A harántív legmélyebb pontja a szaru hártya tetőpontja alá 2—31/., mm.-nyíre juthatna. A harántív hossza, mint egy körívdarabnak húrja, 7—91 -j mm. lehetne. Az oldali zúgók szögnyilása 110°—125°-ot tehetne. Az oldalmetszések hosszúsága 1/i mm.-ben változhatnék. A lebenynek alapja 1/2 mm.-rel feljebb vagy lejebb eshetnék. Ezen adatok azonban nem azt akarják mondani, hogy értékük erejéig akármilyen csoportosításban elfogadhatók lennének, hanem csak a határt megjelölni akarják, melyen túl felhasználhatót találni már nem lehet, ha valaki ezen műtevési minta szerint javításokat vagy egyes esetekhez illesztéseket tenni akarna. A lebenynek vájultas megcsonkítása a mellett, hogy a sebcsatorna meredeken alakul, olyan jelenség, melynek létrejövése megfejtést kíván. Én a metszést a következő pliysikális alapon végbemenőnek képzelem. Harántul és mérsékelten megfeszített kötél, ha egy helyen emeljük, szögben megtört vonalat mutat. A kötél a megfogott helyen kevésbbé emelhető, ha az a végéhez közel esik. Minél inkább a közép felé eső helyét fogom, annyival jobban emelhetem. A középen magán az emelés lehetősége a legnagyobb. Ezzel párhuzamban az emeléssel történő szögbehajlás is annyival hegyesebb, minél inkább a közép felé eső helyet fogtam. 11a ugyanilyen sorrendben a kötelet a megfogás helyett alája csúsztatott bottal emelem, a kötélnek oldalsó részein a bot a függőleges emelkedésen kívül még melleslegesen a közép felé menő oldali eltolódást is szenved, ha ugyanezt szándékkal nem akadályozom. A bot ugyanis magától a csekélyebb ellenállás iránya szerint, tehát rézsútosan fel és a középfelé siklik. Kés, melylyel nemcsak emelni, hanem be is metszeni akarnánk, ugyanazon útat venné, a nélkül, bogy az élnek meredek tartásával felhagyni kellene.1 A magasba emelkedéshez járuló oldali elmozdulás annyival jelentékenyebb, minél közelebb a kötél végéhez vagyunk, minél hosszabb vagy lazább a kötél, minél erőszakosabban nyomulunk előre és minél szándékosabban segítjük elő a kés lapjának eltolását (bár az él fordulását megakasztjuk). Ezen pliysikális folyamatból az alkalmazás az ellenállásra, melyet az átvezetett keskeny késnek a hajlott ív képezésénél leküzdeni kell, legegyszerűbben található, ha elképzeljük, hogy a szaruhártya szorosan egymás mellett fekvő kötelek rendszeréből áll, melyek a kés élének útját vágják. Ezekben a kés a szerint, a mint a két oldal felől a függőleges középvonalig halad, akadályra talál. Ez tehát akadály a szaruhártya illető helyének szélessége szerint. Ennek megfelelőleg felülről lefelé feszített köteleket kell képzelni, melyek az oldalakról a középvonal felé menő irányban kerülnek átmetszésre. Továbbá a kés hátulról előre és a felszínre haladásában még egy másik akadályra is talál. Ez pedig akadály a szaruhártya vastagsága szerint, finnek megfelelőleg viszont felülről lefelé feszített köteleket kell képzelni, melyek hátulról előfelé menő irányban kerülnek átmetszésre, még pedig ezekből is legelőbb a szaruhártya szélén és legutóbb a középvonal táján levők. Az elképzelt kötelek első sorozatát a mellékelt rajz érzékíti. A kés a-nál bevág; a be vonal szövetében oldali akadályra talál. Ez a be vonal .... 1 Egyéni különbségek a szaruhártyaszövet ellenállásában minden mütevönek gyakran és határozottan érzésébe jutnak, midőn a szaruhártyán szúró- vagy metszöeszközzel áthatol. 1 Sőt még az ellenkező oldalra is elfordítani lehetne, csakhogy a mozgási összetevők eredőjének kevesebb mint í)0°-ával, hogy bemetszés általában még lehető maradjon.
