Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-12-23 / 6. szám
1894. 6. sz. ORVOSI H E TILAP — S' Z E M E S Z E T ményt, mint az első közleményben olvasható, hanem azt mondhatjuk, hogy a sokféle gyógyszeres kezelésnek ellentálló és a benne szenvedő betegeknek oly sok kellemetlenséget okozó bántalom ellen a magában véve veszélytelen műtét annál is inkább megkisérlendő, mert, bár nem is kapunk minden esetben teljes gyógyulást, de javulást a legtöbb esetben elérhetünk és már ez által is sokat segítettünk a kellemetlen betegségben szenvedőn. Klinikai közlések. Grósz Emil űr., tanársegédtől. I. Coloboma palpebrae superioris congenitum. K. E. 4 hónapos leánygyermeket 1894. február 22-dikén vettük fel az egyetemi szemklinikára. Anyja elmondja, hogy a hiányt a felső pillán születése után azonnal észrevették. Magán a szemen nem láttak változást s csak később kezdett a szaruhártya homályosodni. Felvételkor a jobb szemet s annak segédszerveit épeknek találtuk, ellenben a bal felső szemhéj közepén 10 mm.-nyi széles s 7 mm. magas szabálytalan négyszögalakú hiány volt, melynek felső határán kis lenyúló csücsök van. A hiány szélei ívesek, a bőr éles határ nélkül megy át a kötőhártyába. A szemrés csukásakor épen a cornea marad fedetlen s ilyenkor a külső lebeny az alsó szemhéjra reábórul. A kötőhártya lmrutos, a szaruhártya borús, felszíne egyenetlen. Minthogy egyszerű nyúlajk-mütét segélyével nem sikerült a colobomát zárni, a külső zúg behasítása segélyével a külső lebenyt eltoltuk s a széleket felfrissítve egyesítettük. A feszülés csökkentésére a külső zugtól felfelé induló börmetszést ejtettünk. A fonalakat csak egy hét múlva távolítottak el s az egyesülés csekély csorba hátrahagyásával állandósult. Hogy ez esetben valóban velesziilött szemhéjréssel volt dolgunk, az kétséget sem szenved. Sokkal nehezebb annak eldöntése, hogyan keletkezik az ilyen hiány. Az egész irodalomban alig található 20 leírt eset s ezekben is más fejlődési hibákkal társult. Arra nézve a legtöbben megegyeznek, hogy nem származhatik a fejlődés megakadásából, mert, mint Mám is hangsúlyozza, a fejlődés egyetlen stádiumában sem áll a szemhéj 2 oldal-lebenyből. A colobomának tehát másodlagosnak kell lennie. Hogy mi az elsőleges ok arra Van Duyse igyekezik megfelelni, ki az amniosnak a szemet fedő köztakaróval való összenövéséből magyarázza a rést. Innen érthető, hogy a coloboma néha az amnios-köteg durványából származó s a limbuson székelő dermoid-daganattal társul. A résnek mielőbb való zárása már a cornea érdekében is okvetetlenül szükséges volt. II. Ophthalmoplegia totalis, papillitis oculi dextri. S. M. 22 éves leányt 1893. november 3-dikán vettük fel az egyetemi szemklinikára. Jelentkezése előtt 2 hóval nagyfokú fejfájásokban szenvedett, mely 5 hétig tartott. A fájdalmak sziintével észrevette, hogy a tárgyakat kettősen látja, jobb szeme kifelé kancsalit s nemsokára e szeme be is csukódott. Orvosi kezelésre állapota javult, a mennyiben szemét újra nyitni tudta, de egy hét óta nem tud jobb szemével jobbra nézni s látása is rohamosan romlik. Fejfájásai, melyek a jobb szemüregre korlátozódnak, megújultak. Felvételkor azt találtuk, hogy a jobb szemrés valamivel zártabb, a szem kifelé épen nem mozog, de a kitérések minden más irányban is korlátozottak. Pupilla közepesnél tágabb, fényre renyhébben mozog. A közegek tiszták, a látóidegfő nagy fokban duzzadt, szürkés-vörös, határai eltűntek, a tágabb kanyargós vivőerek s a szükebb veröerek meredeken buknak le az ideghártyára, helyenként pedig el is tűnnek, szomszédságukban számos csíkos vérzés. A papillától fel- és kifelé 2 papillányi festékrögöktöl részben borított fehér folt, mely fölött a retinalis erek szabadon húzódnak el. E szemen csak kézmozgást lát. Fényérzés és projects jó. Három grammos higanybedörzsöléseket kapott. Eleinte a látás még romlott s a fényérzés is kialudt, de 20 bedörzsölés után már 1 méterről való ujjak-olvasására emelkedett. A szem mozgásai is, állandó árammal való villamozás mellett, tetemesen javultak. Deczember 14-dikén 35 bedörzsölés után a látás 5/7», a szem mozgásaiban csak kifelé vehető észre némi elmaradás. A látóidegfő fehér lelapult, határai egyenetlenek, vivöerek tágabbak, verőerek szükebbek, az erek falzata megvastagodott. Az érhártyasorvadásos folt változatlan. Elbocsátása után jodkaliumot szedett hosszú ideig. 1894. január 3-dikán és április 13-dikán is a szem mozgásai kifogástalanok, a szemfenék peripherikus eredetű látóidegsorvadás képét mutatja. A jobb szem Valamennyi mozgató idegének bénulásával s s pangásos papillával volt tehát dolgunk. Az a körülmény, hogy a bántalom más agyidegek kímélésével egyoldali szemidegekre szorítkozott, az orbitába localizálta annak székhelyét. A fájdalmak, de még inkább a baj visszafejlődése gyuladásos eredetre vallanak. Bár sem luesre, sem tuberculosisra nem volt gyanú, azt kell felvennünk, hogy az orbita mélyében a foramen opticum és fissura orbitalis superior táján lefolyt periostitissel volt dolgunk. Leszámítva a valószínűen régibb keletű érhártya sorvadásos foltot, a többi tünetek közvetlen okozati összefüggésbe hozhatók e gyuladással, mely különben ilyen alakban igen ritka. 111. Embolia arteriae centralis retinae. Az utolsó években ezen különben a ritkábban előforduló betegségekhez tartozó elváltozást három Ízben volt alkalmunk megfigyelni. 1. H. D.-né 47 éves nő kefélés közben minden előzmény nélkül hirtelen megvakult bal szemén. Jelentkezésekor, 3 nappal később, csak excentricusan volt fényérzés e szemen. Külsőleg az orvosa által adott atropin-oldat következtében beállott mydriasison kívül más elváltozás nincs. A tükri vizsgálat kiderítette, hogy a retina verőerei teljesen vértelenek, s mint elágazó fehér zsinegek ismerhetők fel, csak a szemfenék belső felső részében van igen keskeny véroszlop is. A vivöerek kanyargósak. Az ideghártya-, főleg a sárga folt körül elszürkült, utóbbi, mint vérpiros tolt ismerhető fel. A másik szem ép, látása teljes. Szervezetének vizsgálata kiderítette, hogy a bal szív kissé hypertrophiás, billentyiibántalom tünetei hiányzanak. Vizeletben kóros alkotórész nincs. A következő napok alatt a retinában számos vérzés keletkezett, s. utóbb látóidegsorvadás képe mutatkozott. 2. E. I. 43 éves férfi minden előzmény nélkül teljesen megvakult bal szemén. Jelentkezésekor, 4 nappal utóbb, e szemén csak 1 méterről volt fényérzése. Külsőleg elváltozás nincs. A látóidegfö határai elmosódottak, az ideghártya elszürkült, a sárga folt vidékén piros folt. A veröerek rendkívül szűkültek, míg a vivőerek kanyargósak. Szervezetének vizsgálata kiállott syphilist és paralysis progressiva tüneteit derítette ki. 3. L. L. 26 éves férfi jobb szemén borotválás közben hirtelen megvakult. Egy nappal később V* méterről volt fényérzése. A látóidegfő határai teljesen elmosódottak, az ideghártya intensiven elszürkült, az artériák nagyon szükek, az egyenetlenül tág vénákban megszakadt véroszloppal undulatio látható. Szervezetének vizsgálata insufíicientia bicuspidalis tüneteit derítette ki. A következő napokban a vérkeringés a vénákban helyreállt s számos vérzés keletkezett. Utóbb ezek felszívódtak s a szemfenék látóidegsorvadás képét mutatta számos retinában székelő csillogó zsírosán elfajult folttal. 52 IRODALMI SZEMLE. Acut infectiosus szembántalmak kezelése subconjnnctivális sublimátinjektiókkal. Deutschmann 11. Zossenheim dr.-nak ezt megelőző czikkéből, mely számos sublimatinjectiók hatásáról ad számot, 1). azt következteti, hogy a Darier-féle suhlimatinjectiók nagy vívmánya a szemészeti therapiának. Állítását 6 eset bővebb tárgyalásával illustrálja, melyekben acut infectio szerepel. Mind a
