Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-11-25 / 5. szám
1894. 5. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZEI1 44 helye ilyenkor palaszürke. A conjunctiva a sclera felett el nem tolható s az ilyen marad állandóan hosszú időre a befecskendezés után. Ilyen odanövést talált Mellinger docens Baselben, kinek path, anatomikus sectiója alá került halálozás miatt egy esete s a hol állítólag a sclera és conjunctiva közt odanövések állottak fenn. A mennyiben ezt csak szóbeli közlésből tudom, nem is nyilatkozhatom a felől, hogy ez esetben ott microscopikus összenövések voltak-e kimutathatók vagy csak az, a mit Lagrange említ, vagy épen az, hogy a corneo scleralis határon a conjunctiva erősebb rostokkal függ össze az alatta levő szövettel egyrészt, másrészt a corneára mintegy ráfolytatódik: az én egyáltalán csak gyakorlati észlelésen alapuló meggyőződésem az, hogy a subconjunctivalis injectiók csak igen csekély számban (az én eseteimben 400-ra esik 2, később már nem jegyeztem) okoznak olyatén odanövést az episclerálioz, hogy a conjunctiva felette el nem tolható. A vizsgálat nagyon egyszerűen történik, ha a felületes conjunctivát annak kis edényével együtt eltolhatjuk a sclera felett: úgy biztos, hogy nincs odanövés. A ki az ily eltologatást klinikus diagnosis czéljából állandóan gyakorolja, azt ritkán fogja érzéke cserben hagyni annak megítélésében, van-e összenövés vagy nincsen. Tudományos társulatok. A szemorvosok VIII-dik, Edinbourghban tartott internationális congressusának tárgyalásai. 1894. augusztus 7-dikétől 11-dikéig. Az elnöki megnyitó beszédben Argyl Robertson meleg hangon emlékezett meg Bonders és Becher Ottó elhunytáról, valamint Helmholte-ról, ki akkor még betegágyán feküdt. A nagyszámú előadás közül a következők ismertetésére szorítkozunk. Knapp a szürke hályog operálásáról értekezett. Az utolsó években végzett 600 extractiója közül 8‘6°/o-ban végzett iridectomiát is. 660/o-ban utólagos discissiót is végzett. Ennek kárát csak egy esetben látta, a midőn a beteg hazautaztában glaucomát kapott s az orvos atropin-oldattal kezelte. 1500 discissio közül ez a második eset, mioticumokkal vagy iridectomiával ezeken is lehetett volna segíteni. A vitában Panas is veszélytelennek mondja az utóműtétet, ha azt asepticuson végezzük s nem túlságosan korán, hanem legalább 3—6 hóval ez első operálás után. Little 5 évi hályogmütéteiröl számol be. 428 extractio közül 106-ot végzett iridectomia nélkül. Ez utóbbiakra 4 balsiker és 10 iris prolapsus esik. Swanry a combinált methodus mellett foglal állást s nem is hajlandó ezt elhagyni, míg a jelenlegi 10°/0 iris prolapsus legalább kettőre nem csökken. Noyes az egyszerű methodust pártolja s csak abban az esetben végez iridectomiát, ha a) a pupilla merev, b) a tok tetemesen vastagodott, c) a tensio emelkedett. Műtét előtt s után atropin-oldatot használ. Snellen szerint minden egyes esetet individualizálni kell. A prolapsus elkerülésére aj nagy sebet kell készítenünk, &) tökéletes anaesthesiát létrehozni, c) nem szabad szemhéjterpesztöt alkalmazni, d) pilocarpin-cseppeket kell használnunk. Pristley Smith glaucománál néha hátsó scleralis punctióval helyettesíti az iridectomiát. A felszólalók legnagyobb része azt tartja, hogy ez eljárás az iridectomiát korántsem helyettesíti, hanem legfeljebb palliative hat, míg iridectomiára kedvezőbb viszonyok állnak elő. Panas a koponya sérülései után keletkező szemidegbénulásokról azt tartja, hogy azok az alap fracturája útján keletkeznek. Legtöbbször az abducens szenved ilyenkor. Mann azon változásokat demonstrálta, melyeket a világosság a látás centrumának sejtjein okoz. Abadie a chorioretinitisekröl beszél. Ezek is vezethetnek a látóideg sorvadására, ezért fontos, hogy megkülönböztessük az ilyen peripherikus eredetű atrophiát, az olyan szomorú prognosist nyújtó centrálistól. Ez utóbbiaknál a zöld szín felismerése igen korán hibássá lesz, úgyszintén megszültül a látótér is, míg a peripherikus eredetűnél ez nem következik be. Az eredetük rendesen luetikus. Gyógykezelésül sublimatnak vagy más higanykészítménynek subcutan fecskendését ajánlja. Subconjunctivalis sublimat-injectiókkal lehet az eredményt elősegíteni. Jodkálium szerinte határozottan ártalmas. Panas a jodkálium védelmére kél. Vian conjunctivitis diphtheritica eseteiben a petróleumot használta jó sikerrel. Leber a formolt ajánlja 10°/0 vizes hígításban a szemek keményítősére. 24 óra elégséges e czélra. Landolt a kancsalság operálásáról szólt. Az izom elörevarrását tartja az igazi eljárásnak, nem pedig annak kátrahelyezését. Csak nagy ritkán folyamodik ez utóbbi módhoz. A felszólalók (Swanry, Panas, Uoosa, Gruening, Stevens) nem osztoznak az előadó nézetében s az antepositiót nem tekintik a tenotomia helyettesítőjéül, hanem csak mint annak kiegészítőjét gyakorolják a megfelelő esetekben. Chíbret a higanynak s a jodkáliumnak a szem syphilise ellen való alkalmazása értékéről szólott. Csak a higanynak tulajdonit gyógyító hatást. A jodkáliumot csak arra valónak tartja, hogy a higanynak a szervezetből való kiürítését eszközölje. Darier a higanykészítmények különböző alkalmazási módjairól tartott előadást. A liydrargirium cyanatum subcutan befecskendését nagyon ajánlja. E mellett a subconjunctivalis injectiókat is végezi és pedig a genyes gyuladások, továbbá a keratitis parenchymatosa, chorioiditisek és iritisek ellen. Hess állatkísérletei nem igazolják a Sublimat subconjunctivalis befecskendésének nagy dicséretét. Deutschmann, ki körülbelül 2000 injectiót végzett, ellenkezőleg nagyon meg van elégedve eredményeivel. A többi felszólalók véleménye is megoszlott ez eljárás hatékonysága felett. Valiidé az antipyrint sikerrel alkalmazza oly látóidegsorvadások eseteiben, melyek neuritis descendensből (meningitisek után) keletkeztek. Az alkalmazás subcután történik, másodnaponkint 1 grammnyi adagban tömény vizes oldatban. Meltardy az öregkori hályog mesterséges érleléséről számol be s az eljárást hasznosnak tartja. Noyes is pártolja az eljárást, de szemben előadóval az érleléshez nem tartja az iridectomiát szükségesnek. Théóbald a ductus nasolacrymalis stricturái esetében a Bowmann-féle vékony sondák helyett vastag sondákat alkalmaz. Stoelting hydrophthalmus cong. eseteiben az ismételt sclerotomiát ajánlja. A beteget úgy a műtét, mint az első kötésváltoztatások alkalmával (!) narcotizálja. Guttmann az iridectomiát pártolja, míg Dufour, a míg csak lehet, mioticumokkal kezeli a betegséget. Malgat a trachoma kezelésére az electrolysist ajánlja. A hatást úgy képzeli, hogy az részben vegyi, részben antiseptikus, részben mechanikus. Hangsúlyozza a hygienikus viszonyok szerepét e betegség elterjedésében. Chíbret ez alkalomból újólag felemlíti, hogy szerinte a faj nagy befolyást gyakorol. (Annales d’Oculistique. 1894. aoűt.) A német természetvizsgálók és orvosok Bécsben tartott gyűlésük tárgyalásaiból. Luchs a keratoplastikáról tartott előadást. 30 esetéről referál. 11 esetben enuncleált emberi szem corneáját használta az átültetésre. Többnyire odatapadtak ugyan, de átlátszóságukat nem tartották meg. Csak 3 esetben volt némi látásjavulás az eredmény. De igen jó sikerrel alkalmazta részleges, kitágult szaruhártyaheg eseteiben, a midőn ilyen módon lapos és szilárd szaruhártyát nyert. Wicherkiewice is több Ízben megkísértette a transplantatiót, de állandó eredményt nem tudott elérni. Reuss gyuladásos szembajoknak villamos kezeléséről szólt. Különösen az episcleritis ellen alkalmazta jó sikerrel és pedig az egyik electrodot magára a csomóra helyezi (e czélból platinából készítteti a véget) s 1 perczig áramoltatja át az 1—1'5 M. A. erejű áramot. Goldzieher episcleritis eseteiben előszeretettel alkalmazta a nátrium sozojodolicum kenőcsöt (0'25: 10), melyhez pilocarpin vagy atropin is tehető s mely kenőcs corneafekélyeknél is jó szolgálatot tesz. Az episcleritis csomós alakja eseteiben meleg fürdőktől izzasztással jó eredményeket látott.
