Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-11-25 / 5. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« 4-7. számához. 0. SZ.

Budapest, 1894- évi november 25.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár.

Tartalom: Helmholtz f. — Schulek Vilmos tnr.: Az erythropsia (a téves vöröslátás) élettani meghatározása. — Schulek Vilmos tnr.: A pterygium növéséről. — Ifj. Siklóssy Gyula dr.: A subconjunctivális injectiók a trachomas pannus kezelésében. — Tudományos társulatok. — Irodalmi szemle. — Vegyesek.

A csapás, mely az egész tudományos világot Helmholtz

halálával érte, első sorban bennünket: szemészeket sújt. Mert, ha igaz is, bogy Helmholtz páratlan sokoldalúságával a természettudományok legtöbb ágát reformálta, mégis a mi tudományunk az, melyet gyökerestől újjá alkotott. Méltán mondta Graefe, hogy a szemtükör feltalálásával új világ nyílt meg előttünk s joggal nevezi Hirschberg a physiologikus opti- j Icáját a mi bibliánknak!

Élete, tudományos kutatásai, irodalmi működése, sikerei, bizonyságai az emberi szellem hatalmának s örökös útmutatóul szolgálnak megdönthetetlen igazságok felismerésére.

Philosophus, mathematikus, physiologus és pliysikus volt ő egy személyben! Ilyen feladat teljesítésére az emberi szellem csak kivételesen képes s ha valaki, úgy Helmholtz érdemli meg a szellemóriás („tbc intellectual gigant“) nevet, a mint őt Maxwell nevezte.

Helmholtz 1821. augusztus 31-én Potsdamban született. Apja az ottani gymnasiumban a görög nyelv tanára volt. Kis- j korában sokat betegeskedett, ezért játékait építőkövek és képeskönyvek képezték. Már a gymnasiumban feltűnt hajlama a mathematika iránt. 17 éves korában a berlini egyetemre j iratkozott s 1838-ban a Frigyes Vilmos katonaorvosi intézet növendéke lett. 1842-ben avatták doctorrá s még ez évben a Charitéhan másodsebészi állást kapott. Utóbb Potsdamban egy huszárezrednél teljesítette a katonaorvosi szolgálatot. Már doctori értekezése exact kutatás eredményeit tartalmazza. „De fabriea systematis nervosi evertebratorum“ czímet visel a dolgozat, melyben az idegrostoknak a dúczsejtelckel való összefüggését mutatta ki. A physika iránt való hajlama csakhamai kiderült, a midőn az akkortájt alakult berlini physilcai tár- j saság ülésein tevékeny részt vett. Itt tartotta meg 1847. július 23-án előadását az erő megmaradásáról. Mayer hasonirányú dolgozatait nem ismerve, ő volt az, ki ez alaptörvényt mathematikai alapon bizonyította.

Még élénk emlékezetemben élnek Jendrassilc érdekes s mély philosophiára valló fejtegetései az erő s anyag állandóságának törvényeiről. Oly meggyőző az alap, melyen Helmholtz a kérdést eldöntötte, hogy azt el sem tudtam volna képzelni máskép s mégis az új tant heves ellenzéssel fogadták. Jókora időbe került, míg Müller vitalistikus tkeoriája megdőlt. A mathematikai exaetság azonban nem tűrt ellentmondást s Magnus készségesen felajánlotta laboratóriumát a fiatal katonaorvosnak, ki addig csekély fizetéséből szerezte meg a kísérleti anyagot s eszközöket.

Humboldt közbenjárására már 1848-ban felmentették a katonai szolgálat alól s ugyanakkor a művészeti akadémiához az anatómia tanárává s az anatómiai muzeum assistensévé nevezték ki. 1849-ben Königsbergben a physiologia és általános kórtan tanára lett. De itt is alig töltött 5 évet. Másnak ennyi idő épen csak a berendezkedésre elég, míg ő egymásután közölte az egész világot bámulatba ejtő dolgozatait.

Ez időre esik a szemtükör feltalálása is. A füzetben, mely 1851-ben Berlinben a Förster-féle kiadóvállalatnál „Beschreibung eines Augenspiegels zur Untersuchung der Netzhaut im lebenden Auge“ czim alatt jelent meg mai napig is teljesen

érvényben lévő alapon fejti meg, a pupilla feketeségének s vöröslésének okát s ebből kiindulva mathematikai pontossággal megállapítja a feltételeket, melyek a szemfenékbe való betekintést lehetővé teszik. Magának a tükörnek eonstructiója már csak technikai kérdés maradt s ezt is ő maga oldotta meg azon kitartás segélyével, melyet neki a felállított tétel helyességébe helyezett bizalma kölcsönzött.

0 maga New-Yorkban Knapp hallgatói előtt páratlan szerénységgel adta elő a szemtükör feltalálásának történetét. Előadásra való készülés közben, a midőn Brüche ismert kísérletének berendezését tanulmányozta, azt a kérdést állította fel magának, hogy mely optikai képtől származnak a pupilla vöröslését okozó sugarak. A kérdés megfejtése a kezébe adta a szemtükör tervét is. 8 napig tartott, míg az eszköz használható alakot nyert, még pedig olyan sikerrel, hogy Bonders a csakhamar tökéletesített tükrök között egyet sem talált, mely Helmholtz tükrével mérkőzhetett volna. Mint orvosnak jól esik az a tudat, hogy e sikerben része volt azon körülménynek, hogy egy ilyen vizsgáló módszer rendkívüli gyakorlati fontosságát már azért is ismerte, mert maga is orvos volt s nem lehetetlen, hogy e körülménynek része volt a probléma megfejtésében.

Ugyancsak Königsbergben sikerült az ingernek az idegben való tovahaladási sebességét meghatároznia. A milyen forrongást okozott a szemtükör feltalálása az orvosok között, épen olyan meglepetést eredményezett ez utóbbi kérdés megoldása a physiologusok körében. Hiszen még pár évvel annak előtle kortársai lehetetlennek nyilvánították a mérés kivihetőségét.

1852-ben „Ueber die Theorie der zusammengesetzten Farben“ ezím alatt közölt dolgozatában újabb jelét adta sokoldalúságának.

Hogy ilyen körülmények között hírneve meg volt alapítva, az könnyen érthető. 1855-ben már Bonnban találjuk, Imi az anatómia és physiologia tanszékét töltötte be. Itt azonban alig három évig maradt s 1858—1871 Heidelberg ben, mint a physiologia tanára működött. Ez időre esik physiologikus optikájának közrebocsátása. Mint előszavában mondja, rendet és összefüggést óhajtott e téren létrehozni. Alapul az empiristikus theoriát választotta s feladatául tűzte ki magának, hogy minden egyes fontosabb kérdést saját észlelései s lcisérletei alapján fejtsen meg. S e nagy feladatot bámulatos sikerrel oldotta meg. A könyv, minden műve közül legjobban tanúskodik rendkívüli munkabírása, szellemének kiapadhatatlan teremtőereje s szigorú önbirálata mellett. A dioptrikát teljesen újjá alkotta, a színlátás tlieoriáját kiépítette, a szemmozgások mechanismusát megállapította, a binocularis látás és a nézőterek tanát kidolgozta. A könyv számos megbecsülhetetlen eszköz leírását is tartalmazza (ophthalmometer, szemtükrök) s magában foglalja az egész tan történeti fejlődését is.

1885-ben, midőn már az első kiadás teljesen elfogyott, elhatározta annak átdolgozását. Mint az előrajzban maga is mondja, a munka teljes átdolgozása abban az értelemben, a mint azt első ízben tette, lehetetlennek látszott előtte, viszont pusztán lenyomatni az első kiadást azért nem akarta, mivel számba kellett vennie az azóta megjelent dolgozatokat is. Ezért középútat választott s csak azt vette fel, a mi előtte lényegesnek látszott s arra utalt, hogy König a munka befejeztével az irodalmi adatokat összegezni fogja. A második kiadás a 8-dilc füzetig haladt.