Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-02-25 / 1. szám
4 zavarban szenvedett s így jogosult a feltevés, bogy a szívbajnak szerepe lehetett a betegség létrejöttében. Négy évvel később a közölt esetek egyikében a megvakult szemen fáj - dalinak keletkeztek, s így enucleálás által alkalma nyílt az anatomikus vizsgálat megejtésére is. A leírás2 szerint az ideghártya teljesen levált volt, a subretinalis folyadékban cholestearin-jegeezek foglalnak helyet. A pigment epithelben colloid degeneratio, a retináról, melynek ésap- és pálczikarétege hiányzik, s melynek rost- s sejtrétegében idegelemek nem ismerhetők fel, hatalmas burjánzások indulnak ki, melyek gerendezetében kevés pigment és sejtelem látható. A kórképet, melyet Manz megállapított, ritkán ugyan, de mások előbb is láthatták, a mennyiben Becker3 és Hirschberg4 5 6 * e bajhoz többé-kevésbé hasonló elváltozást írtak le, míg Jäger5 6 * atlasában egy teljesen azonos kép foglal helyet. Jäger egyszerűen „kötőszövetképződés az üvegtestben“ névvel jelölte, a nélkül, hogy eredetére nézve nyilatkozott volna. Mióta Manz e betegségre fordította a szemorvosok figyelmét, több közlés jelent meg, de annyi bizonyos, hogy a kórkép rendkívül ritka, mert az igen nagy mértékben felszaporodott irodalomban is csak elvétve találunk casuistikus közléseket. A következőkben az eddig közölt esetek rövid átnézetét óhajtom nyújtani, a nélkül természetesen, hogy teljességéért kezeskedném. Első helyen Leber8 közlését kell említenem, melyben nem fogadja el a Manz által ajánlott elnevezést, mivel ama nézetben van, hogy az üvegtestbe benyúló képlet ismételt vérzésekből keletkezik. E felfogást meggyőzően támogatják Wecker7 10 II és Musselon, kik több esetben figyelemmel kisérhették az átalakulást, máskor meg az egyik szem üvegtestében látható kötőszövetképződés eredetét a másik szemben keletkező vérzések derítették ki. A Mans által leírt kórképpel való azonosságot a páratlan szépségű rajzok8 10 II legjobban igazolják. Schleich# is Leber álláspontján áll. Két esete egyikében 26 havi észlelés alatt lépésről lépésre követhette a kötőszövetnek megújuló vérzésekből való képződését. Minthogy mindkét esetében vérkeringési zavarok kíséretében keletkeztek az elváltozások, nem lehet tagadni ezek aetiologikus szerepét. Pröbsting10 is szívhypertrophiát s billentyűbántalmat talált hasonló betegség kíséretében. Van der Loan11 pedig kétszer syphilist, kétszer glyeosuriát, egy esetben a kóreredet egészen homályos. Martinét12 13 14, kinek betege Bright-kórban s diabetes mellitusban szenvedett, a bajt ugyancsak vérzésekből származtatja. A vérzéses eredet mellett szóknak Bauhölzer és Schnitze közlései is (Archiv für Augenheilkunde XXV). Goldsieher13 14 a budapesti kir. orvosegyesület 1892. november 5-dikén tartott ülésében egy asszonyról tesz említést, „kinél ismeretlen okból a retina belfeliiletén számos átlátszó, hyalinszerű tömegek és membranák fejlődtek“ s ez alapon retinitis proliferanst diagnostizált. Az anatómiai vizsgálat tudtommal egyetlen esetben történt meg az életben való diagnosis után (Mans), de ekkor is a szem már phthisikus volt s így minden valószínűség szerint a talált elváltozások egy része csak másodlagos volt. Akkor ugyan, a midőn Goldsieher az említett esetről referált, bemutatott volt egy készítményt, melyről mint retinitis proliferansról beszélt, de megemlítette, hogy ez ugyanazon szem, melyet 1879-ben11, mint a kötőszöveti csoportba tartozó s az úgy2 Anatomische Untersuchung eines mit Retinitis proliferans behafteten Auges. Archiv für Ophthalmologie. XXVI. 2. 3 Becker. Neubildung im Glaskörper. Bericht über die Augenklinik der Wiener Universität. 1867. 4 Hirschberg. Proretinale Bindegewebsneubildung. Klinische Beobachtungen aus der Augenheil-Anstalt. Wien, 1874. 5 Jäger. Ophthalmoscopischer Handatlas. XVIII. 84. 6 Graefe-Saeinisch. Handbuch der gesummten Augenheilkunde. V. 665. I De Wecker et Masseion. Ophthalmoscopic clinique. s U. o. 43., 44., 67. 9 Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XXVIII. 63. 10 Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XXVIII. 73. II Period, et ophth. prat. 5, 6. 12 Deutsche medizinische Wochenschrift. 1891. febr. 28. 13 A budapesti kir.-orvosegyesület évkönyve. 1892. 14 Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XVII. 45. nevezett cylindromával rokonságban álló daganatot írt le. Az akkori közlésből kiderül, hogy a szemet mástól kapta vizsgálatra s mitsem tud az életben talált leletről.15 Természetesen ilyen körülmények között ezen eset nem értékesíthető a retinitis proliferans kórképének s lényegének tisztázására. Az utolsó időben nekem is volt alkalmam egy ilyen esetet észlelni, melynek rövid leírását a következőkben adom: M. M., 24 éves férfit 1893. szeptember 30-dikán vettük fel az egyetemi szemklinikára. Bal szemére 2 év óta mitsem sem lát, jobb szemén 2 bét előtt hirtelen romlott meg a látása. Jelentkekezésekor jobb szemén 1 méterről olvasott ujjakat jó fényérzés s projectio mellett. Bal szemén csak fénysejtése volt '/2 méterről. Mindkét szem segédszervei épek. A jobb szem pupillája középtág, fényre jól reagál, a töröközegek elülső részei elváltozást nem mutatnak, az üvegtest középső részében alul csillogó tüszúrásnyi, egész mákszemnyi foltokkal fedett hártyák. Á papilla tájékától számos vérzéssel tarkított ágas-bogas szürkés-fehér hártya indul ki, mely á szemfeneket 1—2 ér kivételével teljesen leplezi. Az áttekintés csak fordított képben sikerül, de egyenes képben is jól meg lebet győződni az egyes részletek különböző niveauban való fekvéséről. A bal szem pupillája zegzugos, széle több helyen az elhomályosodott lencsére nőtt, a lencse egész tömegében elszürkült, átlátszatlan. Előbb 2 gin.-os higany-bedörzsöléseket, utóbb pilocarpininjectiókat s belsőleg jodkaliumot kapott. A klinikáról deczember 18-dikán távozott, a midőn 2'0 1): myopiája javítása mellett látása a rendesnek: V7„-rül annak 1j-i-ára emelkedett. Az üvegtestbe benyúló hártya megkisebbedett, összezsugorodott, úgy hogy a papilla s környéke is jól látható, erein elváltozás nincs. A vérzések nagyrészt eltűntek, részben pedig pigment rögökké változtak át. A jobb szemtükri képe teljesen megegyezett azon rajzokkal, melyeket Manz, Wecker, Leber, Schleich s Jäger közöltek volt, úgy hogy a diagnosis kétséget sem szenvedhet. A bal szemen valószínűleg hasonló elváltozások lehettek mint a jobbon, s talán a retina másodlagos leválása vezethetett cataracta-képzödésre, iritisre s a látás teljes elvesztésére. A mi a baj eredetét illeti, tekintve annak gyors keletkezését s a vérzések látható nyomait, adott esetben is valószínűnek kell tartanunk, hogy a kötöszövetképzödés ismételt bő vérzésekben leli magyarázatát. Minthogy constitutionalis betegség nem volt kimutatható, a vérkeringési szervek is épeknek mutatkoztak, valószínű, hogy a fiatal egyénen minden kimutatható ok nélkül is keletkező üvegtesti vérzések képezték kiindulását a bajnak. A magam részéről sem fogadhatom el ez idő szerint Manz felfogását a baj gyuladásos természetét illetőleg, s igy a retinitis proliferans elnevezést sem tartom jogosultnak, hanem legalább egyelőre helyesebbnek tartom a Jäger s Leber által is használt megjelölést.111 15 A szemről 1879-ben szóról szóra így nyilatkozott: „Die etwa noch aufzuwerfende Frage, ob wir es mit einem eigentlichen Tumor oder mit dem Produete einer diffusen, chronischen Retinalentzündung zu thun haben, lässt sich unschwer beantworten. Der Mangel aller Gefässe, die excessive Grösse und Anordnung, das charakteristische Aussehen der zelligen Gebilde, ferner Uebergang zu hyaliner Metamorphose beweisen, dass wir cs hier mit keiner Entzündungsform, sondern mit einem eigenartigen Neoplasma des Auges zu thun haben, zu welchem mit höchster Wahrscheinlichkeit jene Zellen das Material geliefert haben, die dem Stiitzgewebe der Retina eigenthümlich sind, aus welchem auch die innere Grenzmembran der Netzhaut hervorgeht. „Die Geschwulst gehört demnach in die Reihe der Bindegewebstumoren ; wollte man vergleiched auf ihre Structur, ihr biologisches Verhalten eingehen, so fände man nur einige Verwandtschaft mit den sogenannten Cylindromen.“ lieber eine von der Membrana limitans interna retinae ausgehende Geschwulstform. — Dr. Willi. Goldzieher. — Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XVII. évf. 50. oldal, 2-dik bekezdés. 10 A budapesti kir. orvosegyesület f. hó 10-dikén tartott ülésén Goldzieher Vilmos egyetemi magántanár úr egy beteget mutatott be, kinek üvegtestében luetikus alapon fejlődött kötőszövetképződés volt látható. Ez alkalommal nyilvánított felfogásáról, minthogy annak kifejtését máskorra halasztotta, nem akarok újólag kiterjeszkedni, csak egyszerűen utalni akarok az 1879-ben közölt anatómiai készítmény fennebb közölt leírására, melyről Goldzieher most azt állította, hogy abbán egy szóval sem zárta ki annak gyuladásos természetét, s így „nagy tévedésnek“ jelentette ki, midőn azt állítottam, hogy annak idején daganatról (neoplasma) beszélt. .Mennyire, alaptalan volt e kijelentés, mutatja a szóról szóra közölt részlet. G, E. 0 R V 0 S I H E T TEA P — S Z E M E S Z. E T
