Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-08-26 / 4. szám
ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1894. 4. sz. 29 izgalma öregkori sorvadásos állapottal egyértelmű. Ő úgy vélekedik, liogy e folyamat Arit elméletéből nem következtethető. Mert Arit szerint az nem egyéb, mint a kötőhártyának gyuladásos ellazulása és ez adja a lehetőséget a redőképződésre. A kötőhártyaredőnek odanövése azután káros kiilbehatások által előidézett fekélyes lehorzsolásoknak volna eredménye. Fuchs szerint eme mechanikus idegen testeket feltételező elmélet tarthatatlan, mert fekélyek egyáltalában nem láthatók. Valószínűnek tartja, hogy az egész folyamat histiolysiscn alapul. Jóllehet a szövettani magyarázatnak őszintén örvendek, s a szövetbomlás fogalmát illetőleg sem lehet kifogásom, mégsem látom be az Arlt-féle feltevés teljes mellőzésének szükségét, sőt ellenkezőleg azt alaposabban és általánosabban megindokolhatónak tartom, mint az eddig történhetett. Szaktársaim kegyes cngedelmével megkísérlem annak bizonyítását, hogy e kérdésben az ellenmondás megoldható. Mindenekelőtt azonban kérem, engedjék meg, hogy egyelőre még egészen a régi álláspontra állhassak és szerénytelenül saját magamat idézhessem. Kétségkívül ismerik az idevágó irodalmat; miután pedig saját nézetemet a magyar királyi orvosegyesületben 1877-ben csak szóval nyilvánítottam, azért a teljesség szempontjából azt ismételni vagyok kénytelen; akkor u. i. következőképen nyilatkoztam.1 A pterygium kóroktanát Arit és Mannhardt annyiban tisztázták, hogy megértjük, miért nő a kötőhártya a cornea felületére. Érthetővé válik, hogy ez csak lassan történik, még pedig kiválóan korosabb egyéneknél, kiknek kötőhártyájuk lazább, s kik ezenfelül mint kőművesek vagy mezei munkások, szenyrészecskékkel telített levegőben tartózkodnak. llogy azonban miért fejlődik a röphártya túlnyomólag belülről, legfölebb még néha kívülről is ; hogy miért van a fekélyképződés rendszerint a szaruhártya belső szélén ; hogy miért játszik a pinguecula közvetítő szerepet; s végre miért lesz a pterygium oly könnyen haladóvá: mindevvel még nincs felderítve. Előadó azt hiszi, hogy Arit felfogását tökéletesítheti, s egyúttal magyarázattal is szolgálhat, hogy miért támadnak a szemrésben erosiók és itt is inkább a szaruhártyának belső, mint külső szélén; hogy a sebfeltiletek milyen méchanismus folytán jönnek érintkezésbe és tapadásba; végre pedig miért történik a növekedés leginkább a pterygium fejének irányában. Ezeknek magyarázatát megtalálhatjuk a szemrésnek moz gásviszonyaiban, és a szemgolyó felületének görbülésében. Hunyorításnál a szemhéjak túlnyomóan függélyes irányban mozognak. A felső szemhéjszél jelentékenyebben stilyed, míg az alsó csak kevéssé emelkedik. Eme függőleges mozgás a felső szemhéj külső, az alsó szemhéj belső részénél nagyobb kitéréssel történik. Időbeli különbség annyiban vehető észre, hogy a záródás kívül előbb, míg belül későbben válik teljessé. Ezért a szemhéjszélek közé jutott mozgó anyagrészecskék nem csak felülről és alulról torlódnak össze, hanem még kívülről befelé is hajtódnak. Hogy az anyagrészecskék, jóllehet az alsó szemhéjszél ferdén előre ereszkedik, még sem szorulnak ki, annak oka a közönséges lnxnyorítás felületessége. E működés folytán a könyek a külső zugtól a belsőig haladnak. Váladékok is — mint ismeretes — itt száradnak ki. így tehát érthető, hogy valamennyi szenyrészecskének is, mely nyitott szemrésnél belejutott, ugyanezt az utat kell követnie. Ezen az úton azonban nem haladhatnak egyenletesen, mert mélyedésekben hosszasabban időznek, továbbá emelkedéseknél összetorlódnak, sima helyeken átsikamlanak és az egyenetlenségeken lassabban haladnak. Sima a szaruhártya felszíne, míg a conjunctiva felülete az ő edényeivel és redőivel egyenetlen. A kötőhártyának mediális része, bőséges edényeivel a tovasiklást inkább akadályozza, mint a halántéki rész (különösen hurutnál, és a félholdképű redő közelében), melyhez még a munkánál azaz tartósabb összetérítésnél a szaporodó redőzés is járul. Mélyedések a szaruhártyának belső és külső 1 Jelentés az 1877. évi deezember hó 1-én tartott ülésről az „Orvosi Hctilap“-nak 50-dik számában, 1877. deezember 16-dikán. szélén vannak. Hiszen ezek ama lapos bemélyedésnek, melyet a corneaszél a sclerával képez, a szemrésben található részletei. Egy a belső corneális szél mellett esetleg jelenlevő pinguecula hatalmas ellentálló akadályt képez. A szemrésbe jutó jelentéktelen, de mégis folyton megújuló idegen testecskék izgató hatásukat a vázolt boneztani és élettani viszonyok között fejtik ki. Eleinte még egyenletesen vannak eloszolva. Nemsokára azonban a védekező pislogás a könyárba és vele a külső zugtól a belsőig sodorja. A külzugnál levők előbb jönnek mozgásba, a belsőnél levők később, s így az utóbbiak hosszasabban időznek, mi ok arra, hogy a belső zugban az izgalom fokozottabb. A külső tájékot csakis közvetlenül odaszállott anyagrészecskék izgatják, míg a belsőnek nemcsak az itt lerakodott, hanem még a kívülről befelé hajtott anyagrészecskéket is magába kell fogadnia, úgy hogy a nagyobb számban elvonuló és itt megtelepedő szenyrészecskék is jobban izgatják, s épen e másik oknál fogva fokozottabb izgalmat kell elszenvednie. A belső zugban tehát az idegen anyagrészecskék tovább vannak és számosabbak, mint a külsőben. Miután az izgalom nemcsak ott, hol az elvonuló szenyrészecskék számosabbak, hanem ott is, hol azok egyenkint tovább időznek nagyobb, ennélfogva a külső és a belső corneális szél között e tekintetben lényeges különbség van. A külső corneális szélen levő mélyedésben, a szenyrészecskék csak rövid ideig tartózkodnak, mert a továbbmozgás a cornea sima felszinén történik, a melyen könnyen tovacsúsznak. A szaruhártya belső szélénél levő mélyedés azonban legtovább tartja azokat vissza, a honnan érdes és redős emelkedésre kell jutniok, a mi, ha esetleg jelenlevő pinguecula is útjukat állja, a különben laza anyagrészecskéknek sűrűbb felhalmozódására alkalmat ad. Ezek szerint a szaruhártya belső széle ama tájék, hol a legtöbb szenyrészccske legtovább torlódik. Minek következtében ez ama hely, hol fekélyedés támadhat, a mely viszont egy pinguecula közbenjárásával a pterygium keletkezésének előfeltételéül szolgál. Erre ama gyakran észlelt tünemény is bizonyság, hogy calomel por, az alsó szemhéj lehúzása nélkül a szemrésbe hintve, a pingueculán fennakad, és a belső corneális széltől csak lassan mozog tovább. A mily csekély e tényezőknek hatása egyenkint és rövid idő alatt mégis nagy jelentőségűvé összegeződik, ha éveken át tartó állandóságukat tekintetbe vesszük. Ha a fekély képződés már megvan, a szaru- és kötőhártyának felhámtól fosztott szomszédos helyei könnyen összetapadnak. A hurutosau duzzadt és (öreg embereknél már magától is) meglazult kötőhártya, minden összetérítésnél kiálló redőbe emelkedik és ennek fekélyes felülete a cornea felé hajlik. Másrészről a szaruhártya ezen redő irányában befelé fordul, úgy hogy a két fekélyes felület egymással szemben áll. 11a a röphártya is már megvan, akkor mind újból ennek feje az, mely a sima corneális felületen végigcsuszó szenyrészeeskéknek útját állja, ezeket maga előtt összetorlaszolja, és ez által úgy a saját meredeken lehágó szélén, valamint a szomszédos szaruhártyán is újból hámveszteségeket okoz. így történnek a további összenövések és a már egyszer meglevő röphártya haladóvá lesz. Ha tehát valaki azt hangsúlyozná, mintha a pterygium a szaruhártya fekélyesedésének gyógyulási folyamata lenne, úgy elfogadnia kell azt is, hogy a kötőhártya ráborul ásóban álló gyógyulási folyamat viszont újabb fekélyképződésre ad alkalmat. A vázolt viszonyok — úgy véli az előadó — az eltartó röphártya keletkezését érthetővé teszik. Tisztelt hallgatóság! 16 év előtt eddig haladtam mechanikus elméletemmel. Azóta újabb adatok is járultak hozzá. így a többek között, hogy a pterygium, mint a szemgolyónak mediális tájékán kiemelkedő sáncz a pislogást gátolja és általa rángatva könnyen lobosodik, a szomszédos kötőhártyát is izgalomba hozza, sőt továbbterjedő hurutot is létesít, tehát huruttól származik és
