Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-08-26 / 4. szám

1894. 4. sz.

ORVOSI 11 E T I L A P -SZ E M E S Z E T

30

hurutot gerjeszt, úgy hogy mind a két folyamat egymást kölcsönösen fokozza.1

Az előadott boncztani s élettani viszonyok kétségkívül léteznek, tehát megfelelőleg jelentkeznek is.

E jelenségek általában gyanút ébresztenek, hogy a pterygium feltűnő előszeretetével a belső coi ncaszél iránt valamilyen okozati összefüggésben állanak. Csakhogy az erosióknak kimutatása nem sikerül egész biztonsággal. Ez nekem is feltűnt, mindazonáltal az általam véletlenül észlelt klinikai képeket e tekintetben nem tartottam mérvadóknak. Különben, ha az állítónak kell a bizonyítékokat kimutatni, mégis egy positiv lelet többet bizonyít, mint akárhány negativ. És végre egy röphártyát éveken át nem figyelhetünk meg.

Ámde a külső ártalmakról, melyek a szemet érhetik, 1891 óta ismereteink líjabb adatokkal szaporodtak. Widmark2 a szem különböző részeire, összegyűjtötten ibolyántúli sugarakat vetett, s ez által már néhány órán belül körülírt gyuladást támasztott a kötőhártyán, máskor ismét a corneán. A szcintokei kötőhártyán vérbőséget és chemosist volt képes előidézni. A corneán pedig hámveszteségek és szöveti zavarodások keletkeztek.3 A sclera szintén elnyelte a photochemikus fénysugarakat és izgalomba jött.4 A lencse íluorescált és hályogos lett.5 Widmark a levegőben levő poralakú testek különös befolyására is hivatkozik; ezeknek legtöbbje különösen a rövid lengésü fényhullámokat veti vissza“ és így érthetővé teszik, hogy miért izgatja a hófény oly erősen a szemeket. A hosszú lengésű (hő-) sugarak ellenben alig lobgerjesztők, valószínűleg azért, mert a meleget a nedvek gyorsan magukba szíjják, s így az a keringés útján hamar megoszlik. Widmark kísérletei egyéb irányokban is új perspektívát nyitnak.

Ezen adatokból a röphártya fejlődésének megismerésére új támpontot nyerünk, mely az idegen testeknek, Arit által megállapított befolyását eddig nem ismert világításban tárja elénk. Ä felhámnak mechanikus lehorzsolása helyett ugyanis csak a szemrésbe jutott idegen testeknek a napfény eloszlására vonatkozó befolyását kell figyelembe vennünk.

Midőn Widmark értekezéseit olvastam, azt gondoltam, hogy a röphártya keletkezésénél szereplő s a belső cornealis szélen felhalmozódott idegen testek, a fénysugarakat környezetükre visszavetnék és itt, a photochemikus hatás folytán a szaruhártya szövetének körülirt elváltozását okoznák, tehát, a Fuchs E. által hangsúlyozott histiolysist létesíthetnék.

A pkysikai lehetőséget általában meg kell engedni és így a Fuchs E. által talált eredmények s az Arlt-féle mechanikus theoria között az összekötő kapocs már is meg volna. De az összefüggés még a részletekben is bizonyítható.

Vegyünk a fény iránt érzékeny papirt, minőt a fényképészek a másolás műveletére használnak és szórjunk rá közömbös port. Ekkor azt tapasztaljuk, hogy a megvilágítás az alapnak csakis pormentes helyein kelt sötétebb színeződést. Ez azonban az egyes szemek körül mégis sötétebb, mint más helyeken. E tünemény határozottabb kifejezést nyert, ha bromezüstgclatine papírra lisztet, kormot, darát, konyhasót, porzót, zsírjuktól megfosztott mákszemeket, zsemlyemorzsát, kávéaljat, tört fekete pecsétviaszt szórtam, és ezt ferdén ráeső fénynek a gyenge megbarnulásig kitettem. A szemek helyei világos, elől éles, hátul elmosódott határú foltoknak tűntek fel. Az elülső éles szél sötétebb, a hátulsó elmosódott szél világosabb színezésű volt, mint az alapnak egyéb részei.7

(Folytatása következik.)

1 Mohr Mihály dr.-nak előadásaim után készült jegyzete szerint. 1881, 69. oldal.

2 Beiträge zur Ophthalmologie. Leipzig bei Veit & Comp. 1891, 502 oldal, XVIII. értekezés, svédből fordítva. 1881—1891.

3 Más helyen 382., 383., 414., 417., 426., 427., 469., 481., 483. old.

4 Más helyen 429., 430. old.

6 Más helyen 185., 488., 489. old.

0 Más helyen 420—421. old.

7 Elégséges, ha a szükséges vegyi rögzítést a legegyszerűbben viszsziik véghez. Igen finom pornak hatását nagyítónál észleljük. Hogy az egyes anyagok egyéb physikai tulajdonságai a hatásban finomabb különbségeket létesitenek-e, behatóbban volna szükséges kutatni. Ez által a pterygiumstatistikának némely adatait talán közelebbről lehetne megfojtom. Kötöhártyaváladékokat, mint borús közegeket, photochemikus tekintetben szintén meg kellene vizsgálni.

A subconjunctivális injectiók a trachomas pannus

kezelésében.1

Ifj. Silclóssy Gyula dr. kórházi alorvostól.

Mélyen tisztelt vándorgyűlés! Mikor az 1894. évben Pécsett tartott orvosok és természettudósok vándorgyűlésére előadásomat „Subconjunctivális injectiók a trachomas pannus gyógykezelésében“ czímmel bejelentettem s megtartani jöttem, tettem azt a gyakorlat által beigazolt oly tapasztalattal, hogy a trachomas pannus kezelésére egy eddig nem ismert módon lehet befolyni, oly módon, mely hogy a trachomára befolyással van, már theoretikus okoskodás útján is plausibilisnek tetszik, s a melynek kivitele a gyakorlatban semmi nehézségbe sem ütköznék. Számítottam ugyan arra, hogy a pécsi közkórházban a módszer bemutatására alkalmas esetet találok és ebben tényleg nem is csalódtam. Dr. Ereth igazgató és dr. Schwarcz főorvos úr szívességéből egy hvpopionkeratitisnél és dr. Trixler járás-orvos úr szívességéből egy tracliomás pannusnál leszek bátor subconjunctivális iujectiót alkalmazni.

Engedjék meg, hogy röviden felemlítsem mindazt, a mi a subconjunctivális injectiók történetéből előttem ismeretes: a menynyiben pedig ezt egész teljességben nem tehetem, szabadjon a „Magyar orvosi Archívum“ 2 1894-dik évi folyamában megjelenő dolgozatomra utalni, melyből sokat kénytelen vagyok átvenni, s a mely helyhiány miatt csak a vándorgyűlés megtartása után jelenik meg.

A subconjunctivális befecskendezések első alkalmazója Rothmund3 müncheni tanár volt, a ki szarúhegek feltisztítása czéljából 1866-ban fecskendezett már a kötöhártya alá konyhasó-oldatot. Eljárását háromhetenként ismételte s így ellenőrizve részben Bonders 4 adatait, ki állatok szaró hártyá ján vitt végbe maczeráló kísérleteket, ltothmund különösebb eredményeket nem mutathatott fel. Eljárását el is felejtették, bár a közvetlen utána következő időben meginduló patholog-anatomiai kutatás egyszersmind világot vetett sok olyan kérdésre, mely a subconjunctivális térnek a szem belsejével való összefüggésével foglalkozik.5 Valamint nem karolták fel akkor sem, mikor az iris-zúgban levő adhaerentiákban, a Fontana-ür elzáródásában vélték a tensio-emelkedéseket feltalálni (Knies).

Gallenga 0 érdeme a módszer visszaállításában csak annyi hogy 1887-ben septicus mikroorganismusok culturáit fecskendezte be a conjunctiva alá, így hozván létre a szárún genyes fekélyeket. Ugyanő 1886-ban négy esetét közölte a gyógyult ophthalmiasympathicának, mely esetekben azonban előbb enucleatio végeztetett ; e közleménye 7 csak annyiban tartozik ide, hogy az elért eredményt az alkalmazott sublimat becseppentéseknek tulajdonítja.

Cr. Secondi a turini kir. orv. tud. akadémia közlönyében ismerteti eredményeit, melyeket sublimatoldatnak a conjunctiva alá való fecskendésével ért el a szarúhártya. infectiosus természetű megbetegedéseinél. Genyes fekélyek, tályogok, genygyülem a csarnokban képezték tanulmánya tárgyát, melyek közül nem zárta ki az iritissel complicált eseteket sem. Eredményei általán jók voltak.8

Az irányzat, mélyen fekvő szembajokat helyileg kezelni, vezette Abadiet arra a gondolatra, hogy ophthalmia sympathica gyógykezelésénél az üvegtestbe fecskendezzen be Pravaz-feeskendővel 1:1000-hez sublimatoldatot. Egy esetben (1. c. pag. 188) az egyik szem tönkrementé után a másik szembe fecskendezett be ilyen oldatot s a betegség megszűnt. (La maladie fut enrayée.) Ez eljárást az első szem enucleatiója helyett ajánlja, valamint azt

1 Felolvasta a magyar orvosok és tormészotvizsgálók Pécsett tartott vándorgyűlésén.

2 1894. Magyar orv. Arcb. ifj. Siklóssy Gyula: „A subconjunctivális injectiók alkalmazása a szemészetben“.

3 Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. 1866.

4 Donders. Imbibitions-Erscheinungen der Hornhaut u. Sclerotica. 1857 Arch. f. Augenh.

5 Leber. Die Circulationsverhiiltnissc des Auges. (Graofe-Sacmisch. Handbuch.)

9 Gallenga L. Atti della Reale Academia dés Medicina di Torino. 1887.

1 Oongresso ottalmologico tenuto in Genova 1886.

8 Pathogenic et nouveau traitóment de l’ophthahnie sympatique. Annales d’Ocul. 1890. mars-avril.