Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-06-24 / 3. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 25. számához. 3. SZ. Budapest, 189 Jf. évi junius 2Jf. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom : Grósz Emil dr.: A luxált cataraeta operálása. — Paunz Márk dr.: A glioma retinaerői. — Blaskovics Fridolin dr.: Klinikai közlések. — Irodalmi szemle. — Vegyesek. A luxált cataraeta operálása. Grósz Emil dr. tanársegédtől. Azon complicatiók között, melyek a szürke hályog eltávolítását lényegesen megnehezítik s a sikert koczkáztatják, első helyen áll a lencse luxálása. Egyetlen szemoperálás sem igényel az Operateur részéről annyi találékonyságot, oly biztos, nyugodt kezet, olyan kifogástalan asepsist, mint épen a helyéről elmozdult lencse eltávolítása. A sebkészítés helyének s alakjának, valamint a használt eszközök milyenségének az eset szerint kell változnia, a rendesen hekövetkező iivegtestveszteség pedig már önmagában is káros lehet, de még inkább az által, hogy az infectióra a legalkalmasabb talaj jut a sebbe. Ezért a szemorvoslás tudományának számos klassikus művelője azt ajánlotta, hogy a luxált lencsét, ha csak az elülső csarnokba nem jutott, mindaddig nem kell operálni, míg a szem békés marad. Ha pedig olyan szemen jelentkezik izgalom, és pedig glaucoma vagy iridochorioiditis, a melynek fényérzése nincs, az enucleatio az egyetlen mentség. Az asepsis védelme alatt azonban bátrabbak lettünk s ma már igen sokan hangoztatják azt az elvet, hogy a luxált lencsét mennél előbb el kell távolítani, azaz meg ‘ kell előzni azon következményeket, melyek nemcsak gyógyíthatatlanul tönkre teszik a megbetegedett szem látását, hanem Sympathikus úton a másikat is fenyegetik. A módra nézve azonban a vélemények szerfölött eltérők. Különösen a lencsének az üvegtest felé történő helyhagyása az, melynek kezelésére nézve nincs megegyezés, míg az elülső csarnokba jutó hályogot Arit tanácsára a legtöbben aláfelé készült lebenyes seben át eresztik, vagy szükség esetén kanalazzák ki. A pupillába bennszorult lencse eltávolítása is hasonló módon történik, míg az üvegtestben úszó vagy zonula Zinniivel csak igen rövid helyen összefüggő hályog eltávolítására számtalan methodnst ajánlottak. Arit a sclerán át hályogtűvel felnyársalja a lencsét, a cornea felé nyomja s aláfelé készült lebenyes seben át kikanalazza. így tett Noyes is egy esetében, melyről a szemorvosok 1884. évi heidelbergi gvtilésén referált. 0 a hason fekvő s narcotisált beteg luxált lencséjét előbb felnyársalta a sclerán át bevezetett tűvel, ezután a beteget hátára fektetve, befejezte a műtétet. A vitában maga Arit is részt vett s hangsúlyozta, hogy ő ez eljárást már többször alkalmazta s le is írta. Kuhnt ugyanez alkalommal egy eszközt ajánlott, melynek az a lényege, hogy a Ikeóer-féle kacsra egy előretolható s a felnyársalásra szánt tűt alkalmazott. A sebet úgy ő, mint Hock is felfelé készítik. Krüger nek esetében sikerült a lencsét a fej előrehajtása által az elülső csarnokba juttatni s a pupillát eserinnel megszűkítve, itt fogva tartani, honnan azután egyszerűen lebenyes seben át kieresztette. Critcliett előzetes fixálás nélkül kanalazza ki a luxált lencsét s ez még oly esetben is sikerült, midőn a teljesen elsülyedt lencsét nem is látta jól. Agnew 1886-ban egy új módszert ajánlott, melyet Amerikában többen (Webster, Pomeroy, Andrews) elfogadtak. Ez abban áll, hogy előzetesen a sclerán át egy eszközt vezetett be az üvegtestbe, mely 2 párhuzamosan álló 18 mm. hosszú s egymástól 3 mm.-nyíre helyezett hegyes hályogtűből áll. Ennek segélyével a hátrasülyedt lencsét előre tolta s úgy fixálta, hogy a tűk végeit az ellenkező oldalon kiszúrta. Ezután lebenyes sebet készítve, kikanalazta a hályogot, a tűket, pedig visszahúzta. Eszközének „Bident“ nevet adott. Knapp ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy felesleges e bizonyára nem közömbös manipulatiót végezni. 0 felfelé lebenyes sebet készít s a szemhéjterpesztőt eltávolítva, ujjaival s a szemhéjak közvetítésével gyakorolt váltogató nyomogatással a lencsét a sebajkak közé juttatja, honnan kanál segélyével kiemelhető. így jár el Stedmann Bull is. A kérdéssel a franczia szemészek is ismételve foglalkoztak. így a franczia szemorvosok 1888-ik évi congressusán Galezowski előadást tartott e tárgyról, melyben a következő tételeket állította fel: 1. Az luxált lencse operálása mennél előbb szükséges. 2. Az eltávolítás felfelé készített kis lebenyű seben át történjék, melynek íve a limbustól 2 mm.-nyire befelé a corneában feküdjék. 3. Az irist az üvegtest visszatartása kedvéért is meg kell kímélni. 4. A kiemelésre nagy és öblös kanalat használjunk. Egy évvel később Despagnet tartott a párisi szemorvosok egyesületében egy esete kapcsán előadást. Agnew eljárását nem pártolja. Esetében, melynek operálására különben több szemorvos nem vállalkozott, előzetesen praeparativ iridectomiát végzett, s a lencsét később aláfelé készült lebenyes seben át kanalazás útján távolította el. Szerinte a fődolog az, hogy nagy sebet készítsünk s széles kanalat használjunk. Hangsúlyozza, hogy az operálást mennél előbb kell végrehajtani. Trousseau is osztozik e felfogásban, valamint abban is, hogy a lencse fixálása fölösleges. Eljárása a következő : szemhéjterpesztő s fixáló csípő alkalmazása nélkül felfelé, a cornea alig V3-ára terjedő lebenyes sebet készít, iridectomiát végez s Taylor-féle kacscsal kiemeli a lencsét. 13 esete közül 8-szor iivegtestvesztesége nem volt. Az iridectomiát azért ajánlja, hogy az iris ne zúzódjék, hogy utólag ne prolabáljon s hogy a lencse jobban legyen látható. Gillet de Grandmont is pártolja a korai beavatkozást, de Trousseauval szemben a Dcspagnet felfogásában osztozik, azaz nagy seb készítését ajánlja. Már e futólagos áttekintésből is kiviláglik, mennyire változik az eljárás az Operateur egyénisége szerint. Legyen tehát szabad nekem is beszámolnom, hogy az elmúlt 1893/94-ik tanévben milyen eljárást követtünk az ez idő szerint vezetésem alatt álló budapesti egyetemi szemklinikán. Összesen 7 esetben nyílt alkalom luxált cataraeta eltávolítására. Nem számítom ide azon eseteket, a midőn a lencse sérülés következtében a conjunctiva alá jutott, honnan a selerális seb behegedése után egyszerű reámetszés által is eltávolítható; valamint azon eseteket sem, a midőn a hályog műtét közben hagyta el helyét, vagy bizonyult luxáltnak, minthogy ezek eltávolítása nem tervszerűen történik. Az esetek a következők: 1. G. J.-né, 47 éves nő bal szemén már 10 éves kora óta nem lát, három hét előtt azonban ő maga azt vette észre, hogy a hályog előbbre jött. Sérülés nem érte a szemet, fájdalma nem volt. Az egyetemi szemklinikára 1894. márczius 12-dikén vettük fel. A jobb szem teljesen ép, látás 6k. A bal szemen élénk ciliaris injectio mellett az elülső csarnokban azt 2/s-ig kitöltő sárgásfehér, átlátszatlan, meszesnek látszó, a szem lencséjéhez teljesen hasonló alakú képlet foglal helyet. A csarnokvíz különben tiszta, az iris bágyadt, pupilla szűk. Fényérzés nincs. Az operálást márczius 13-dikán végeztem és pedig előzetes bő pilocarpinozás által a pupillát minimumra megszükítve, cocain- I anaesthesia mellett a limbusban a cornea felső harmadát leválasztó
