Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)

1894-02-25 / 1. szám

1894. 1. sz.

ORVOSI HE T IL A P — S Z E M É S Z E T

centralis retinae, mely ez állapot legtypikusabb képét nyújtja, úgyszintén a nervus optikus hüvelyébe jutó vérömlés, mely összenyomja a központi verőeret; általános cbronikus anaemia, mint már említettem, nem szokott retinalis vérszegénységet okozni, legfeljebb nagyfokú vérvesztés, különösen ha amúgy is elgyengült egyént ér; végül még a cholera asphyctikus stádiumában láthatjuk az ereket lényegesen megszúktilni. Adott esetben embóliáról már azért sem lehet szó, mert a megvakulás nem hirtelen- következett be, de meg erőszakos felvétel volna, hogy mindkét szem artéria centrális retinaejébe jusson embolus, mikor ez ér anatomikus viszonya amúgy is kedvezőtlen erre, végül a szemfenék képe sem felel meg az embóliánál találni szokottnak.

Ezeken kivül elvétve az irodalomban még néhány más ide tartozó adatot is lehet találni, így Gräfe10 egy esetében a retinalis erek teljesen hiányoztak. Ez egy 10 éves fiú kancsal vak szemén volt s a retina veleszülött hiányából magyarázta. Hasonlókép magyarázta Mooren111 is a retinalis erek teljes hiányát egy 7 hónapos gyermeknél.

Egy további észlelés Gräfe Alfrédé.15 * 17 Egy 5'/2 éves gyermeket hoztak hozzá, ki egy éjjel alatt mindkét szemén megvakult. Az artéria centralis retinae törzse és ágai hajszál vékonyak, a vénák azonban aránylag tágak voltak. A pulsus 160, kicsiny. Iridectomia által mindkét szemén visszanyerte teljes látását.

Hasonló esetről emlékezik meg Iladdäus,18 de a vénák az ő esetében is tágultak voltak, míg Rothmund19 egy 18 és egy 13 éves leánynál, kik ugyancsak rövid idő alatt vesztették el látásukat mindkét szemükön, rendkívül vékony artériákat s vénákat talált. A látás ismételt punctio corneae után visszatért. Knapp20 szamárköhögés kíséretében látott ilyen ischaemiát. Michel6 a carotis thrombosisa következtében a megfelelő oldali retinán embóliához hasonló képet látott. A sectio kiderítette, hogy az artéria ophthalmica s ágai szabadok voltak. Schmall7 két 15 éves leánynál szívbillcntyű-bántalom mellett (egyiknél bicuspidalis és aortabillentyű-bántalom, a másiknál bicuspidalis billentyű elégtelensége) rendkívül szűkült artériákat s vénákat látott, de látászavar nem volt jeleni Végül még megemlítem, hogy Jackson21 epilepsia retinae név alatt azt az állapotot jelölte, a midőn a retinalis erek összehúzódása folytán múló látás-zavar keletkezik az epileptikus rohamok alatt vagy attól függetlenül is.

Az, hogy a retina anaemiája annak működését felfüggeszti, az jól megérthető, valamint az is, hogy a szem ténsiójának idejekorán való alászállítása (punctio corneae, iridectomia) a látás megjavulását eredményezte. Csak egy feltűnő észlelés van s ez az, hogy a cholera asphyctikus stádiumában, midőn az ideghártya erei fonálvékonyságúak, a látás csak nagy ritkán szenved.

igyekeztem, a mennyire az alkalom megvolt, az irodalmat gondosan átkutatni, de a most közölthöz hasonlót nem találtam. Még legközelebb állnának Schmall esetei, de a látás teljes volta s minden más következményes tünet teljes hiánya nagyon élesen elválasztják az általam észlelt szomorú betegségtől.

A mi az egyes tünetek magyarázatát illeti, véleményem a következő :

A veleszülött hypoplasia daczára a retinák functiója csak koronként volt zavart (elsötétül6sek), de midőn a polyarthritis után nyilván endocarditis közvetítésével billentyfibántalom fejlődött, akkor a retinák fokozott ischaemiája a látás rohamosabb múlására vezetett, mivel minden valószínűség szerint a még hiányosabb vérellátás az idegelemek degeneratióját okozta. (.Ziegler tényleg degeneratio adiposát talált vérvesztés után keletkezett amaurosis esetében). A látótér belül s felül való szűkülésének oka ugyanaz, mint glaucománál. A retina külső s alsó részlete fekszik ugyanis legtávolabb a látóidegfőtől s

15 Archiv für Ophth. 1854. I. 1.

18 Ophthalmiatrische Beobachtungen. 1867.

17 Archiv für Ophth. Vili. 1. 192.

Is Klinische MonatshUitter für Augenheilkunde. 1865. 285.

10 U. o. 1866. 106.

28 Archiv für Augenheilkunde. Y- 1- 203.

21 Mautimer. Lehrbuch der Ophthalmoskopie. 1868. 347.

így a leggyengébb véráramot kapja. Ezért jut itt legelőbb érvényre a retina ischaemiája 1

A vénáknak csak a papilla határáig való követhetésc a csekély vértartalomban leli magyarázatát. Ulrich heves vérhányás után látta e tüneteket s úgy magyarázta, hogy az erek nem képesek a papilla területén a belszemnyomásnak ellentállani. A véráram megszakított volta a hiányos vis a tergo-val függ össze. A vérzések értelmezésére elég az érfalzat elváltozására utalnom, mely épen úgy előfordul embólia artériáé centralis retinae későbbi stádiumában, mint nagy vérvesztések után. A bal szemfenék s papilla élénk vörös színét a collateralis kyperaemia fejti meg. Szemben a retinalis erekkel a chorioidealis erek igen bő anastomosist képeznek s épen a papilla területe az a hely, a hol a circulus arteriosus Zinnii a retinalis ereket a ciliaris erekkel összeköttetésbe hozza. Hogy ilyen nagyfokú ischaemia esetében az erek tágultak, s a hol az anatómiai elrendeződés megengedi, maximálisan megtelnek, arra a szervezet háztartásában egyebütt is igen sok analog példa van. Az episcleralis erek kitágulása is ez ok folytán jöhetett létre. A cataracta képződés a jobb szemen a megzavart táplálkozási viszonyokból is érthető.

Még hátra van a pupilla tágságának megfejtése. Retinalis anaemiák rendes kísérője a mydriasis. Berger azt hiszi, hogy görcsös természetű s a carotis interna anaemiájának következménye.

Épen az episcleralis erek teltsége s pupilla tagsága olyan kinézést adott a szemnek, mint a milyent glaucoma inflamatoriumnál szoktunk látni. Ezért kisértük olyan gondosan figyelemmel a szem tensióját, de ennek emelkedését sohasem tudtuk kimutatni, pedig itt a glancoménak főleg azon alakja (inflammatorius) jöhetett szóba, mely mindig kimutatható tensio emelkedéssel jár. Különben a mikor a glaucoma ilyen elváltozásokra vezet (pupilla-tágulás, episcleralis injectio) ez alatt a közegek sem tiszták 1 A glaucoma simplex tünetei közül pedig hiányzik a jellegző excavatio a papillán.

Végül a betegséggel szemben követett eljárásunkról legyen szabad még néhány szót szólanom. Hogy az idegrostok elfajulásával s sorvadásával szemben minden küzdelem sikertelen, azt felesleges indokolnom, s ezért a jobb szemen az iridectomiát inkább azért hajtottuk végre, hogy lássuk, milyen befolyással lesz a vérkeringési viszonyokra, s hogy tapasztalatainkat esetleg a másik szem javára értékesíthessük, semmint azért, hogy a látást visszaadjuk. S bár a bal szemen végzett iridectomia után egy időre a vérzések szüneteltek s a már jelentkezett vérzések gyorsabban felszívódtak, a degenerativ folyamatot, mint azt előre sejthettük, megállapítani nem volt képes. Hogy az iridectomia végrehajtására megvolt az indicatio, azt Gräfe, Knapp és Rothmund előbb közölt eseteiből, a midőn a hirtelen bekövetkezett ischaemia retináét s az ebből keletkezett amaurosist teljesen meggyógyította, az világos. Természetesen a prognosis adott esetben aránytalanul kedvezőtlenebb volt, mivel a retinalis anaemia lassan fejlődött s hosszú ideig állott fenn. Maga az eset, úgy hiszem, nemcsak mint rendkívüli ritkaság, s mint hiszem unicum is érdemel figyelmet, hanem sokkal inkább azért, mivel a szemtükri kép az arteriosus rendszer hypoplasiája diagnosisára ez eset értelmében döntő szerepet játszhat. Ennek valódi értékét természetesen a belgyógyászok fogják méltányolhatni.

Kötőszövetképződés az üvegtestben.

Grósz Emil clr. tanársegédtől.

Mám1 1876-ban retinitis proliferans név alatt egy ritka kórképet írt le, mely abban áll, hogy tükörrel az üvegtestben a retinából kiinduló fehér kötőszövet-kötegek foglalnak helyet, melyek egymással nyúlványok segélyével összefüggésben vannak, s melyek a szemfeneket nagy részben leplezik. Vérzések nyomai rendesen felismerhetők, néha pedig üvegtesti homályok, ideghártya-leválás, csillogó cholestearin-jegeczek társulnak a képhez. A leírt három beteg közül kettő vérkeringési

1 Retinitis proliferans. Archiv für Ophthalmologie. XXII. 3.