Szemészet, 1894 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1894-04-29 / 2. szám
19 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1894. 2. sz. oldalon, mert különben binocularis látás nem jöhet létre. Ez azonban téves; közönségesen ugyanis azt hiszik, hogy közeli tárgyak szemlélésekor a látótengelyek majdnem párhuzamosan állanak egymáshoz és hogy a fénysugarak egyenes irányban haladnak a retinához. Optikai képek szerkesztésekor jogosan oly sugarakat használunk, melyek törés nélkül a szem fénytörö közegein át haladnak, de nem szabad szem elöl téveszteni, hogy ezek a csomóponton áthaladnak; ez pedig nem következik be, ha a sugarak egy mesterségesen készített peripherikus résen át haladnak ; másrészt a nevezett sugarak végpontja oly pontot jelez, hol a sugarak egész kúpja egyesül. Egy fénypontból a corneára egész fénykúp esik, mely a megtöretés után megfordított kúpban tova halad és a retina egyik pontjában végződik. Ezt kisérletképen utánozhatjuk, ha valamely fénypontot -j- 20 dioptriás lencsén át fehér papírlapra vetünk. Ha most a kúp alapjának bármely részét elhomályosítjuk, a kúp többi sugarai mégis fognak a retina egyik pontján képpé egyesülni. így ha egyéb körülmények nem jönnének szóba, teljesen mindegy, akárhol csináljuk az iridektomiát. A peripherikusan eső sugaraknál nem szabad a sphaerikus abberatiót figyelmen kívül hagyni. A lencse széli részeiben a sugarak megtöretése erősebb mint a centrumban. Ha az utóbbit elsötítjük, akkor a peripheriában megtört sugarak képét látjuk, mely azelőtt azért nem vált észrevehetővé, mert a centrumon áthaladó fénydúsabb sugarak képe azt elfedte. Ha a fentebb említett kísérleti berendezés mellett a lencsét egy papírlappal fokozatosan elsötítjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy a széli sugarak képe az ellenkező oldalon marad meg legtovább. Peripherikusan fekvő pupillán át tehát a sugarak a sárga folton túl egyesülnek képpé; binocularis látás létrejötte czéljából, ha a pupilla kifelé van, kell hogy a szem kifelé forduljon, be- j felé fekvő pupilla esetéit pedig befelé. Azért az előbbi esetben inkább strabismus divergens, utóbbi esetben strabismus convergens fog létrejönni. Miután pedig a convergentia erősebb igénybevétele fárasztó, ajánlatosabb az iridektomiát kifelé csinálni. A sphaerikus aberratio egy további ok, hogy a rést kifelé készítsük; mert ez esetben a sugarak a sárga folton egyesülnek. Lefelé készíteni a rést a sphaerikus aberratio miatt, ugyancsak nem tanácsos, mert magassági különbözeteket a látótengelyekben a szem nem jól tűr. Ugyanez okból, de még a felső szemhéj által történő eltakarás miatt is ellenjavalt az iridektomiát fölfelé készíteni. Eddig szándékosan el volt hanyagolva az optikai és a látótengely közti szöglet, mely bár kicsiny, de ugyancsak a mellett szól, hogy a rést kifelé csináljuk. Ezen szöglet következtében a fixált pont képe az optikai tengelytől kissé az orr felé esik; ezért látszólag előnyösebb volna az orr felé eső rés. De miután peripherikus sugarakról van szó, melyek erősebben megtöretnek, a fixált pont képe az ellenkező oldalon lesz, és közelebb esik a sárga folthoz, ha a rés kifelé van, mintha befelé volna. I Végül igen előnyös, hogy temporalis rés mellett a binocularis látótér kifelé megnagyobbodik, míg ezen előny nasalis résnél elesik. Igen természetes, hogy mindezek csak akkor érvényesek, ha hely tekintetében a belső és külső oldal közül az egyiket szabadon választhatjuk, mert optikai iridektomiánál a homályok helye határoz első tekintetben. (Archiv für Augenheilkunde. 26. Band.) Kir ay Aristid dr. VEGYESEK. _ — A vakság elhárítására vonatkozó törvényekről as Amerikai Egyesült-Államokban tartott előadást Luden Howe, buffaloi orvos, az „American Medical Association“ 44-dik évi gyűlésén. Az előadó már 1887-ben figyelmeztetett azon körülményre, hogy az Egyesült-Államokban a vakok száma aránytalanul nő a népesedéssel szemben. Ennek oka jórészt a blennorrhoea neonatorum. Azóta New- York, Maine és Rhode Island államok megfelelő törvényeket léptettek életbe. Hasonló törvények alkotása más államokban is kívánatos. 1880-ban mutatták ki először rendszeres statistikában a testi fogyatkozásokkal bírók számát. Az eredmény megdöbbentő volt. 1890-ben a vakok száma 1880-nal szemben 3 20% növekedést mutatott. Míg ugyanis 1880-ban 48,929 vakot találtak, addig azok száma 1890-ben 50,411. A szaporodás aránylag kevés, de megjegyzendő, hogy 1890-ben a statistika nem volt oly pontos, mint 1880-ban. Bár a vakság jórészt a blennorrhoea neonatorum által okoztatik, mégsem lehet teljes pontossággal megállapítani, hogy mily mértékben. A legtöbben 9'5—10%-ra becsülik az ily módon megvakultak számát. Túlzás nélkül 5000-re teheti) az Egyesült-Államokban a blennorhoea neonatorum folytán megvakultak száma. Ha a vakok intézeteinek lakóit vesszük a statistika alapjául, úgy a százalékos szám megkétszereződik, a mint azt nemcsak az Amerikai Egyesült-Államok, hanem Európa intézetei is bizonyítják. így találták ezt Fuchs, Magnus és mások. Közép - számítással a gyermekkorban blennorrhoea neonatorum folytán megvakultak száma 18'5—19%-ra tehető. Az előadó figyelmeztet, hogy mily kedvező a prognosis, ha a baj korán, lehetőleg az első hétben kerül szakszerű kezelés alá s mily súlyosak a következmények elhanyagolás esetén. Ezért szükséges, hogy az ily módon megbetegedett gyermekek lehetőleg korán jelentessenek be Orvosnál. Nem ritkán hozzák a csecsemőt már átfnródott szaruhártyával a szemorvoshoz, mivel az anya, néha a kezelő orvos is, azt hitte, hogy a gyermek csak „meghűlt“ ! Kérdés tehát, mily eszközökkel lehet e bajon segíteni. A közönség oktatása mitsem ér. A dajkák és ápolók figyelmeztetése sem jár nagyobb eredménynyel. Az egyedüli czélhoz vezető út ezen személyek szigorú büntetése. Ezt csak törvények alkotásával lehet elérni. Ezen szempontok vezérelték azokat, a kik ezen tárgygyal lelkiismeretesen foglalkoztak. Elsőnek New-York állam léptetett életbe ily irányú törvényt 1890-ben. A törvény rövid, de szabatos. Ha a bába vagy dajka a gyermek két első élethetén belül észreveszi, hogy a gyermek egyik vagy mindkét szeme vörös vagy gyuladt, úgy köteles azt hat órán belül írásban bejelenteni. Ezen törvény áthágását 100 dollárig terjedhető pénzbírsággal vagy hat hónapig terjedhető börtönnel avagy mindkettővel büntetik. Ezen törvény alapján New-Yorkban néhány dajkát törvényszék elé állítottak. De a vádlottak ezen kifejezésben „észreveszi“, jó kibúvót találtak. Ezért a megfelelő törvényszakasz szövegét módosították, azonkívül a büntetést is súlyosbították. Maine államban 1891-ben hasonló törvényeket léptettek életbe. Ezt követte Rhode Island 1893-ban. Az előadó fölveti a kérdést, hogy mily előnynyel jár, ha a bábát vagy dajkát kötelezik, hogy a gyermeket bejelentse az orvosnak, holott sok úgynevezett doktor (!) majdnem oly tudatlan, mint maga a dajka. Az előadó maga adja a helyes feleletet. A dajkának felelősségének tudatával kell bírnia és tudnia kell, hogy azon vörösség és váladékképződés nem oly csekélység, melylyel törődni nem kell. A szülők megértik, hogy a baj elég komoly, ha külön törvények szükségesek annak elhárítására s nagyobb gonddal választják meg az orvost. A mi az orvost illeti, ha elfogadja az esetet, tudnia kell vele bánni. A szülők joggal ö reá hárítják a felelősséget, és ha reá bizonyul tudatlansága, nemcsak a törvényszabta büntetést mérik ki reá, hanem például szolgál másoknak is. (Journal of the American Medical Association.) Paunz Márk dr. — Deyl dr. prágai egyetemi magántanárt ugyanazon egyetemre a szemészet rendkívüli tanárává nevezték ki. — Hirschberg érdekesen írja le az indiai hályogoperálásokról szerzett tapasztalatait. Elmondja, hogy bár az indiai orvostudomány mindenféle babonától hemzseg, az általános szabályok mintaszerűek. Ilyenek például a következők: az orvos betegeit gyermekének tekintse; a legtökéletesebb műszer: a kéz; az orvos egyszersmind sebész is legyen, a ki az orvosi tudománynak csak egyik ágában járatos, olyan madárhoz hasonló, melynek egy szárnya van. A hályog lenyomása minden valószínűség szerint indiai eredetű. Az ó-görögök mitsem tudtak felőle, Celsus írja le első Ízben, (íalen s Paullus Áegina is említik, az arabok a középkorban részletesen ismertetik az eljárást, s Európában alig kétszáz éve, hogy a hályogoperálások a knruzslók kezéből az orvosokéba jutott. Hirschberg Jaipurban minden áron meg akart ismerkedni egy olyan bensziilött kuruzslóval, ki még űzi a hályogeltolás mesterségét. Ez csak sok utánjárással sikerült, eszközeit azonban nem mutatta meg. így az eredmények után kutatott. S őszintén meg kell vallania, hogy igen sok szép sikerrel operált hályogost látott s szólított meg az utczán, kik látásukat kuruzslóknak köszönhetik, sőt átlag még szebb eretlméuyűek ezek, mint az angol kórházban végzett extractiók. Hogy a reclinatio Indiában jobb sikert ad, mint nálunk, hol tudvalevőleg ezelőtt 50% volt a balsiker, szemben a mai methodusok 0'5—1% veszteségével, annak oka abban rejlik, hogy a forró éghajlat alatt a hályogok korábbi életévekben érnek meg, s így a reclinatio nem olyan veszedelmes, mint az öreg korban. Ebből korántsem vonja azt a következtetést, hogy jogosult a hályogeltolás, de el kell ismernie, hogy Indiában évszázadok sőt évezredek óta számtalan embernek adták vissza a látást ilyen módon. (A vidéken én is láttam néhány reclinálás által szép sikerrel megoperált hályogost, de sok szerencsétlenül jártat is. CI. E.) — Helmholtz Amerikában mint Knapp vendége, utóbbi hallgatóinak elmondta a szemtükör feltalálásának történetét. Ismert szerénységével kiemelte az előzményeket, melyek alapján a szemtükör construálása lehetővé vált. (Brücke.) Az ő érdeme, mint mondja, abban áll, hogy megfejtette a kérdést, mikép lehet a szemfenék képét láthatóvá tenni, inig előzői fél úton maradtak. Ebben az a tanulság rejlik, hogy a jelenségek yi/.sgálásában mindig végig kell követni a következtetések sorozatát. így követte ő is a fénysugarak útját a fényforrástól a vizsgált egyén szemébe s innen a vizsgálóéba, s a kérdés meg volt fejtve! Budapest, 1894. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. Felelős vezető: Mülle r Ágoston.) Dorottya-utcza 14. sz.)
