Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-12-31 / 6. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 53. számához. 6. SZ. Budapest, 1893. évi deczember 31. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Goldzieher Vilmos dr.: A torus-lencsékről. — Grósz Albert dr.: Jelentés a nagyváradi szemkórház utolsó 10 évi működéséről. — Imre József dr.: A szempilla lágy fekélye. — Kádoss Jenő dr.: A trachomának pyoktaninum coeruleummal való orvoslása. — Kirág Arisztidül.: Gtlaukomás excavatiókról. — Neupauer Gusztáv dr.: Az olasz szemklinikákról. — Lippag Sándor dr., Hérics Imre dr.: Klinikai közlések. — Szemelvények. — Vegyesek. A torus-lencsékről1 Goldzieher Vilmos dr.-tól. Egy monographiával foglalkozva, mely a szemüvegek tanát tárgyalja és mely az Eulenburg-féle real-encyclopaedia 3-dik kiadásában a jövő év kezdetén fog megjelenni, az újabb időben oly melegen ajánlott torus-lencsék theoriáját is kellett tanulmányoznom.1 2 Midőn azon meggyőződést szereztem, hogy ezen új lencsenem tényleg nagy haladást képvisel az astigmatismus kijavítását illetőleg, vagyok oly bátor a tisztelt értekezletet ezen tárgyról értesíteni, annyival is inkább, mert a magyar irodalomban egy szó sem létezik a torus-lencsékről, másrészt mert a külföldi közlemények vagy nagyon rövidek, vagy pedig oly homályosak, hogy azokból alig lehet kellő felvilágosítást szerezni. De mindenek előtt a torus-lencsék történetét szándékozom néhány szóval érinteni, mivel így hatolhatunk be legjobban a tárgy mélyébe. 1818-ban egy Cassas nevű fiatal festőművész dolgozott Gros történelmi művész műtermében.3 Nagy fájdalmára azt tapasztalta, hogy mestere azon festményeken, melyeket neki bemutatott, mindig javítgatott a vízszintes contouiokban, a mennyiben azokat meghosszabbította. Végre a tanuló meggyőződött arról, hogy a hiba sem tehetségében, sem felfogásában nem rejlik, hanem látási zavaron alapul, mely hiba ellen hiába keresett a fiatal ember az akkori szemorvosoknál és látszerészeknél segítséget. A dolog annyira foglalkoztatta Cassas-t, hogy nagy utazásain, melyeket az európai fővárosokba tett, mindenütt keresett szemüvegeket furcsa hibájának kijavítására. Manapság minden orvos sejti, hogy Cassas cornealis astigmatismusban szenvedett és hogy szaru hártyájának függélyes meridiánja valószínűleg nagyobb görbülettel birt, mint a vízszintes, de akkor az astigmatismus neve, sőt fogalma is teljesen ismeretlen volt, daczára annak, hogy Thomas Youngi (1801) már leírta volt saját astigiuatismusát; de ezen genialis kutatási módszereken alapuló leírás csak curiosum gyanánt volt egy angol tudományos folyóiratban elrejtve és manapság is csak mint történelmi momentum szerepel az astigmatismus történetében. 1828-ben (tehát egy negyedszázaddal Young közleménye után) Airy, a londoni csillagvizsgáló igazgatója, szintén saját szemén nemcsak felfedezte és leírta az astigmatismus zavarait,5 6 * hanem mint első köszörültetett egy cylindrikus üveget a baj corrigálására, mely alkalommal Whewell, az inductiv philosophia Írója, az „astigmatismus“ műszót is ajánlotta; Cassas-nak azonban mindezen dolgokról tudomása nem volt és csak 1845-ben sikerült neki Rómában egy Suscipi nevű optikust találni, ki neki egy üveget készített, mely látási hibáját javítani képes volt; ezen üveg torus-felület szerint volt csiszolva.® Nem akarom az astigmatismus történetét e helyen előadni. Mindnyájan tudjuk, hogy az astigmatismus csak akkor válhatott általánosan ismertté, midőn Helmholtz tanítványaival 1 Előadta az élettani értekezleten f. é. november 22-dikén. 2 Valude: Verhandlungen des X. internationalen medic. Congr. Berlin, 1891. 145. 1. — Steiger Ad. Ueber torische Gläser. Zehender kiin. Monatbl. 1892. XXX. évf. 227. 1. — Prof. Pflüger, Tori und Doppelfocus-Gläser, ibidem 1893. XXXI. évf. 1. 1. 3 Javai: Histoire et bibliographic de l’Astigmatisme, Annales d’ocul. 1866. LV. köt. 3. és 4. füzet. 4 Philosophical Transactions for. 1801. I. p. 43. 5 Edinb. Journal of Sc. XIV, p. 322. 6 Az üvegek convex-sphaerikusok voltak a mellső oldalon, a hátsón azonban eoncav-torikus felületük volt. (Javai szerint citálva. 1. e.) együtt ophthalmometere segélyével a cornea görbületi viszonyait tanulmányozta és Bonders az astigmatismus gyakorlati felismerését és corrigálását tanította volt. A mi az astigmatismus javítását illeti, az Airy által először használt cylinderüvegekhez folyamodtak, valószínűleg azért, mert az olyan lencsék készítése semmiféle nehézséggel nem járt; a római optikus által egyszer használt torus-lencse teljesen feledésbe ment. Csak 1877-ben ajánlotta újra egy párisi optikus (Poullain)1 és 1885-ben az amerikai szemészeti congressuson Harlan dr.2 tartott erről egy előadást. Ezen alkalommal Javai is megismerkedett a torus-lencsével és annak előnyeit saját szemén kipróbálta. Ennek nyomán Valude8 a berlini congressuson (1890) magasztalta a torust, utána Pflüger,4 berni szemésztanár törekedett a torust meleg ajánlata által közhasználat tárgyává tenni. És most lesz szerencsém tárgyalni a toruslencsék tulajdonságait, valamint az azok és a cylinder-lencsék közt fennálló különbséget. * * * A torus oly forgási felület, mely akkor keletkezik, ha egy körív a saját síkjában fekvő egyenes körül forog. Ily módon egy tekercsalakú felület jön létre, mely az oszlopok bázisain látható tekercsekhez hasonlít. A torus felületén már egyszerű megtekintésnél kétféle görbületet bírunk megkülönböztetni : az aequatorialis és a meridionalis görbületet. A forgásmód megtekintése is azt tanítja, hogy ezen két görbület két oly körvonal, mely egymásra merőlegesen áll; a meridiona- I lis görbület radiusa nem más, mint a rotáló körvonal radiusa ; az aequatorialis görbület radiusát a körív távolsága a forgási tengelytől adja meg. E két radiushoz tartozó körök függélye- i sen állnak egymásra és a torusfelület főmeridiánjainak tekint- J hetők, miután ezek képviselik a torus felületén előforduló görbületek maximumát és minimumát. Felteszszük, hogy a forgó kör radiusa kisebb mint a forgási tengelytől való távolság; mellékesen megjegyezzük, hogy a gömb sem más, mint a torus egy specialis esete, a mennyiben a gömbfelület úgy jön létre, ha egy kör saját átmérője körül forog. Minthogy a szarúhártya astigmatismusa abban áll, hogy két egymásra merőleges főmeridián különböző görbülettel bir s az egyik a görbület maximumát, a másik a görbület minimumát képviseli, azonnal belátjuk, hogy a torus-felület bir mindazon feltételekkel, melyek a cornealis astigmatismus corrigáj lására szükségesek. —A hengerüvegeket is csak azért használhat- I juk, mert a hengeres görbület maximuma és minimuma egymásra merőlegesen áll, minthogy a hengertengelyhez párhuzamosan álló metszet egyenes vonal, tehát görbülete egyenlő a zérussal, radiusa pedig végtelen, míg a tengelyre merőlegesen álló ; metszet véges radiussal bir. Az által, hogy a cornea elé egy hengeres lencsét teszünk, corrigáljuk azon a két cornealis főmeridián közt levő dioptrikus különbséget és pedig azért, mert a cylinder-üveg egyik főmeridiánja5 épenséggel nem befolyásolja, a rá merőlegesen álló főmeridián pedig befolyásolja a megfelelő cornealis meridián törőképességét. Ily módon szüntethetjük meg az egyszerű astigmatismust, azaz azon astigma-1 Association frangaise pour l’avancement des sciences. 1877. 2 Transactions of the Americ. ophthalmological society. 1885. p. 9G. 3 4 1. c. 8 A cylinder, valamint a torus-lencsék görbületi maximumát és minimumát a cornealis meridiánok analógiája szerint szintén „főmeridiánok “-nak nevezzük, a mi szokatlan ugyan, de véleményünk szerint a magyarázatot megkönnyíti.
