Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
1893. 5. sz. 61 SZEMÉSZET igen nagy s szokatlan különbség nincs, — de annál inkább lehetséges ezt ellenőrző mérések által eszközölni, midőn sikerül biztosan meghatározni az 1 vagy 2 szögletpercznek megfelelő változást is. Egyszerű szemtükörrel erről szó sem lehet. Sőt ez által lehetséges oly jelenségeket megállapítani, melyek csak az erek szűkülése avagy tágulásakor fordulnak elő, s utóbb majd még a mérés is feleslegessé válik. Ilyen jelekre addig gondolni sem lehetett, míg az alap nem volt biztosan meghatározható. A retina vérerei tágsága rendes körülmények között nem ingadozik, de ha pl. a jugularisokban emelkedik a vérnyomás a légzés visszatartása által, a retinalis vénák is kitágulnak. A következő fejezet néhány szernek a retinalis erekre való hatásával foglalkozik. A mydriaticumok (atropin, homatropin) becseppentése által a retina erein változást nem lehet előidézni. Ez igen fontos, mert a mérésekhez tág pupilla szükséges. Cocain hatás alatt azonban az erek nem mutatták a szokott változásokat a légzés visszatartásakor, e szer mydriatikus hatása tehát nem alkalmas vizsgálat megejtésére. Az amylnitrit belégzése tágítja az artériákat, a pilocarpin injectio után pedig — az izzadás s nyálfolyás ideje alatt — ellenkezőleg szűkülnek. A godnak inkább tágító hatása van, bár nem mindig. Natrium santonicumnaJc és strychninnek az erekre nincs hatásuk, de mint idegserkentök jó eredményt adhatnak. Natrium nitrosum közepes adagja tágítja az ereket. A megmért esetek kivonatos kórleirásai következnek ezután. Azon esetekben, a melyekben nagy számú méréseket eszközölt, táblázatokat mellékel a könnyebb áttekinthetés kedvéért. Az esetek egy része ép szemekre vonatkozik, a többiek a következők: Scotoma centralis monocularis chloroticus egyénnél, tumor cavernosus, scotoma scintillans, diabetes insipidus mellett fennálló amblyopia, hemianopia temporalis, paralysis n. trochlearis, chorioretinitis chronica; a többi amblyopia s ezek között három scotoma paracentrale. Szerző helyesen emeli ki, hogy a méréseknek — legalább egyelőre — a legfontosabb terét az amblyopiák képezik. A scotoma paracentrale eseteiben tényleg azt az eredményt adták a mérések, hogy a látás élessége emelkedésével lépést tartva, az artériák megtágultak. A betegség tetőpontján ellenben az artériák szükek s a vénák a tágak. Ezt a viszonyt nagyfokú izzadmányképzödéssel járó neuroretinitiseknél már fel is ismerték s azt nyomási tünetnek tekintették, de chronicus neuritis retrobulbaris eseteiben e magyarázatot nem fogadja el s azon nézetének ad kifejezést, hogy a véredényeknek activ összehúzódása van jelen. Ezt pedig okozhatja vagy a betegség indító oka maga, vagy pedig a véredények által ellátott szövet functiójának pangása. Erre más szervekben is megvan az analógia. A szerek kedvező hatása is úgy magyarázható, hogy a vérforgás emelése által emelik a retina működését is, vagy a functio serkentése által (nervinák) élénkítik a vérforgást. Igen érdekesek fejtegetései az amblyopiák aetiologiáját illetőleg. Nem hajlandó az alkoholnak az eddig elfogadott fontosságot tulajdonítani. Joggal figyelmeztet arra a körülményre, hogy ugyanakkor midőn már nagyfokú az amblyopia, a chronicus alkoholizmusnak semmi más jele sincs. Azt sem lehet állítani, hogy talán különös praedispositiója van a nervus opticusnak, hiszen a valódi chronikus alkoholismus eseteinek csak igen kis részében lehet scotoma paracentralet találni. Végül számos scotoma centrale fordul elő olyan egyéneknél is, kik nem dohányoznak s nem isznak szeszes italt. Ez amblyopiák aetiologiája tehát szerinte még nagyon homályos. Az erek pontos megmérhetösége igen fontos jelt adott kezünkbe a prognosis megállapítására s a gyógykezelésnek helyes irányba való vezetésére. Azt, hogy az artériák szűk volta, kedvezőtlen jel, ismeretes volt, de a felismerése e megszükttlésnek csak a szélső határokban volt lehetséges, ez Szilágyi eszköze által már kis változásokban is sikerül. A sajtóhibákat a könyv végén corrigálja s e helyreigazítások számbavétele a könyv megértésére okvetetlenül szükséges. Sőt egy hiba még igy is maradt, melynek javítása illetékes részről igy hangzik: a VIII-ik képletnél az « (forgatási szöglet) szöglet helyett u (kettözési szöglet) nak kell lennie és igy a képlet helyesen igy szol: fw = 2 tang. . I) = tang, u D. Az eszköz még nem kapható, de bírjuk a szerző ígéretét, hogy a mint a gyári előállítás megtörtént, azonnal tudatni fogja s ekkor a mérések eszközlését haladéktalanul meg fogjuk kisérteni, akkor még visszatérünk reá, addig is azonban meg akartuk ismertetni olvasóinkkal Szilágyi tnr. ezen évekre terjedő és nagy fáradsággal összegyűjtött exact tudományos czél után törekvő, de e mellett remélhetőleg praktikusan is értékesíthető buvárlatait. Fel kell emlitenünk végre a mű nyomdai külső kiállítását is mely Ízléses voltánál fogva dicséretére válik a kolozsvári könyvpiacznak. G. E. SZEMELVÉNYEK. — Kaehlmann E. Scopolaminum hydrobromicum új mydriaticumról és alkalmazásáról a szemészeti gyakorlatban. A scopolamin a Scopolia atropoídes gyökeréből nwrt alkaloid, melynek vizes oldata pupillatágító hatással bir. Kobermek állatokon végzett kísérletei szerint belsőleg véve a scopolamin, ellentétben az atropinnal, az agyra hüdítöleg, a pulsusra lassítólag hat. Az 1%'0S atropin-oldatnak megfelelő scopolamin-oldat mydriasist okoz és antiphlogistice hat, de hosszas használat úján sem okoz kellemetlen melléktüneteket; a maximalis adagon túl alkalmazva, előállhat ugyan szárazság érzete a torokban, de ideges nyugtalanság, kipirult arcz stb. sohasem. Kezdődő atropin-mérgezésnél a scopolamin nemcsak helyileg pótolja jól az atropint, hanem a mérgezési tüneteket is megszünteti; jól hat pericorneális belöveltségnél, keratitis pannosánál s különösen a bulbus mfellsö részén lefolyó gennyes gyuladásoknál. Minthogy tensiót a scopolamin nem be folyásolja, glaukomás szemeken keletkező iritis ellen nélkiilözhetlen szer. 1/5 °/0-°s oldata ép úgy hat, mint az 1 °/0-°s atropin, csakhogy valamivel rövidebb időre terjedöleg. Ily oldatból pro die 6—7 csepp adható. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XXXI. évf. Február.) — A kötőhártya follicularis betegségeinek kezeléséről. (Dr. Schnellertől. Danzig.) Szerző 1875-től 1892. augusztus végéig 1751 trachomaesetet és 1284 catarrhus follicularist kezelt; tehát összesen 3035 follicularis megbetegedést. Ezek közt 313 régi trachoma volt. Tapasztalta, hogy a trachoma és a catarrhus follicularis közt jóformán csak quantitativ a különbség; még az egyes eseteknél fellelhető mikroorganismusokról sem bizonyos, hogy melyik a pathogen. A két bántalomnak egymástól való practikus megkülönböztetésére a kritériumokat a következőkben foglalja össze: a hol mindkét átmeneti redön, vagy a kötöhártya nagy részén három sornál több sűrűn egymás mellett álló olyan folliculusokat találunk, melyek vagy mindnyájan, vagy nagy részben 1 '/2 mm. átmérőjííek és a kötöhártya ezek közt elég feltűnően infiltrált — trachomát vegyünk fel; a hol kisebbek a folliculusok és csekélyebb az infiltratio — catarrhus follicularist. A cat. follic. könnyebb eseteinél elegendőnek tartja a szemnek külső ártalmaktól való megóvását és a tiszta, szabad levegőn való tartózkodást. Jelentősebb hurutnál borogatást alkalmaz napjában többször. Erre legjobb a sublimat-oldat OT°/o0 vagy a jodtrichlorid 0'2°/oo'barl- Erősebb catarrhusnál ezen szereket kettőzött concentratióban becseppegteti; később plumbum aceticumot használ '/4—l°/o oldatban; ez utóbbit valamennyi adstringens elé helyezi, mert kevéssé izgat és a folliculusokat kisebbíti. Kerül min den behatóbb, főleg operativ eljárást, igy a Keining-félét is. Ha az átmeneti redök és limbus kidagadnak, minden izgató szerelés ellenjavait ; ilyenkor a borogatásokat hosszabb ideig végeztessük, a beteget tartsuk szobában, adstringest csak az említett képletek lelohadása után alkalmazzunk. Ez az eljárás alkalmazandó acut trachománál is, akár az első kitörés, akár visszaesés alkalmával. Jeges borogatások elvétve elég jól hatnak, de csak 2—3 napig; legjobb a gyorsan váltogatott állott vagy langyos borogatás. Itt is a sublimat és jodtrichlorid oldatot ajánlja. Acut trachomát, ha az az első három nap alatt kerül kezelés alá, igen gyakran sikeresen lehet megszüntetni, ha a borogatások mellett naponkint többször O'20/00 subl. vagy 0-4°/00 jodtrichlorid kimosásokat végezünk ; ha ez nem is válik be ennyire, még akkor is desinficiáltuk a kötöhártyazsákot és az infectio tovaterjedését elodáztuk. Mélyebb scarificalás sokszor jó hatású; de kefével, dörzsöléssel való felvérezés izgalmat
