Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
1893. 5. sz. SZEMÉSZET 57 felfüggeszti. A maximális hatás 8 óráig, az egész hatás 1 napon át tart. A visszafejlődés mindhárom oldatnál egyenletes. Ha összehasonlítást teszünk egy és ugyanazon oldat hatásai között a pupillára és az accommodatiora, kitűnik, hogy a mydriatikus hatás az erősebb és tartósabb. Ugyanis mindegyik oldatnál feltűnő, hogy előbb kezd a pupilla tágulni, semmint a közelpont távolodni s többszörié hamarabb éri el a mydriasis maximumát, melyen jóval tovább marad meg. A visszafejlődésnél is egy nappal a mydriasis teljes megszűnte előtt a közelpont már normális távolságát érte el. Hogy a scopolamin hatását jobban megítélhessük, alábbi táblázatot állítottam össze, melyben a hatás kezdete, növekedése, tetőpontja és visszafejlődése párhuzamba van állítva az atropin, duboisin és homatropin hatásának időbeli lefolyásával. E három utóbbi szernél a táblázatban feltüntetett értékeket Schäfer Hermann dr.-nak kísérleteiből1 merítettem. Ezen kísérleteket összehasonlító módon eszközölte s a felsorolt mydriaticumok mindegyikénél V2°/o‘os oldatot alkalmazott. Ezek mellé a '/2%'os scopolaminon kívül az 1 °/00 és 2°/oo oldatokkal elért eredményeket is sorolom, hogy ezeket egymás között összehasonlítva jobb áttekintést nyerhessünk. Mydiaticumok Mydriasis kezdete A mydriasis ad maximum való kifejlődése A maximalis hatás időtartama Az egész hatás lefolyásának időtartama V/o atropin 14 perez£6 perez 26 óra 3—7 nap V,% duboisin 8 „19 „24 „2-6 „ ‘/a°/0 homatropin9 *33 „3 , 1 * 72°/o scopolamin6 25 „22 „ 5 n 2°/oo scopolamin 8 *29 „12-18 „ 4^ w l°/oo scopolamin 8 „30 *8-14 „ 4 „ Mydriaticumok A küzelpont távolodásának kezdete Az alkalmazkodás bénulásának kifejlődése Az alkalmazkodás bénulásának időtartama Az egész hatás lefolyásának időtartama V27o atropin 23 perez 27*—272 óra 18 óra 2—47. nap 1/2°/0 duboisin 10 „ IV. >. 12 „2-4 „ V,°/o homatropin 9 . 17.-2 »3 „ 1 „ 7,7o scopolamin 7 „ 27. „8 „ 4 „ 2°/co scopolamin 9 „ 3 n 4 „ 3* „ l°/oo scopolamin 9 . 3 „3 „ 3 » Ezen táblázatból a 1l»°0-os scopolamin-oldatot véve tilapul, kitűnik, hogy a mydriatikus hatás beállta leggyorsabb a scopolaminnál, de a hatás maximumát a duboisin hamarabb éri el. A tetőpont időtartamára nézve a scopolamin a duboisint majdnem eléri, az egész hatás időbeli lefolyása csak az atropinnál talán valamivel hosszabb. A scopolamin tehát gyorsabban tágítja a pupillát, mint a felsorolt szerek legfontosbika: az atropin, de a hatás tartamára nézve annak valamivel mögötte áll. A mi az accommodatio felfüggesztését illeti: a hatás első nyoma a scopolaminnál áll be legelőbb, de körülbelül ép oly hosszú időt igényel, mint az atropin, hogy az alkalmazkodás izmát teljesen bénítsa. A hatás a maximumon csak a homatropinnál marad rövidebb ideig meg, a visszafejlődés ideje a duboisin hatása idejével körülbelül azonos. Az atropinnal hasonlítva össze a scopolamiut, látható, hogy utóbbi többszörte gyorsabban hat, mint az atropin, de viszont az alkalmazkodás teljes felfüggesztését az atropin sokkal hosszabb ideig eszközli, mint a scopolamin. Tekintetbe véve, hogy Rählmann szerint a 2°/00 scopolamin a legalkalmasabb a therapiában, s ez a feltüntetett oldatnál csak rövidebb ideig képes hatni, továbbá tekintve, hogy ennek megfelelően az atropinnál az l°/0-os oldat a használatos, mely viszont a feltüntetett értékeknél nagyobbakat ad 1 Vergleichende Untersuchungen über die Wirksamkeit des Atropin, Duboisin und Homatropin auf das Auge. Von Df. Hermann Schäfer. Archiv für Augenheilkunde. X. kötet; 186. oldal. — végeredményben a használatban az atropin mégis csalt tartósabb mydriaticum, mint a scopolamin. — A scopolaminnak ezen hatásain kívül, a róla állított egyik legkiválóbb sajátságot, t. i. hogy a tensiót nem emelné, szintén megfigyelésem tárgyává tettem. Néhány esetben ugyanis cataractás, de különben ép szembe 10 perczenként ő°/oo scopolamint csepegtettem hatszor egymás után, s a tensiót tapintás által a másik szemmel összehasonlítottam. Sikerült egy esetben, bár igen kisfoki!. de biztosan észrevehető tensió-emelkedést létesítenem. Ezen észlelet ugyan még nem zárja ki, hogy a scopolamin tensio-emelkedéssel járó esetekben jól nem lesz használható, mivelhogy oly töménységű oldatban és oly gyorsan egymásután alkalmazva e szer klinice használva nem lesz, de minden esetre elég ezen észlelés arra, hogy a scopolamin alkalmazásánál a legnagyobb elővigyázat vétessék ily esetekben igénybe. Ilyen eredmények után felmerül a kérdés, hogy oly kikiinő szerrel szemben, mint az atropin, van-e okunk a scopolamintól valamit várhatni ? Mindenesetre van. Egy részt mert az atropinnak vannak egyes hátrányai, melyek jogosulttá teszik a kutatást egy jobb szer után, másrészt mert az a körülmény, hogy az ajánlott dosisban a scopolamin hatása rövidebb ideig tart mint az atropiné, nem zárja ki, hogy a scopolamin ép oly jól vagy jobban hat egyes gyuladásos vagy másnemű szembetegségnél, és pedig annál kevésbbé, minthogy hatása elég hosszú ideig tartó, hogy többszörvégezve napjában becseppentést a pupillát ad maximum kitágítva tetszés szerinti időig fenn lehet tartani. E részben hiányoznak még a kellő számú tapasztalatok, de czélom nem is volt az, hogy végleges eredményre jussak a scopolamin használhatóságára vonatkozólag. Az én feladatom csak abban állott, hogy a scopolamin hatását ép szemre tanulmányozzam, hogy ennek alapján a therapeutikus hatás vizsgálatainál némi directivát nyerhessünk. A scopolamin therapeutikus értékére vonatkozólag klinikánkon a megfigyelések most folynak, melyek eredményét Grósz Emil dr., tanársegéd úr szándékozik legközelebb közleni. A mi végre a scopolamin általános hatását illeti, Belljarminow említi, hogy 1 : 120 töménységű oldat alkalmazásánál gyakran kellemetlen mellékhatások állottak elő, néha már egyszeri becseppentés után is. Ezek szárazság érzete a szájban, szomjúság, étvágyhiány, szédülés és az arcz halványsága, sőt a járás is zavarva lett. Bdljarminoiv is elismeri azonban, mit Rählmann annyira kiemel, hogy 2 : 1000 töménységben a scopolamint igen jól tűrik a betegek. Megjegyzem itten, hogy a tensio-emelkedés vizsgálatánál, hol pedig nagyfokú adagolás történt, egy esetben sem észleltem agyi vagy más általános tüneteket. Ily irányú vizsgálatokat állatokon Rottenbiller Ödön dr. végez a budapesti gyógyszertani intézetben, s azok eredményét közelebb szándékozik közzé tenni. Ha a tensio-emelkedéses esetekben a scopolamin nem válnék be, hátra van még azon kiemelt sajátsága, hogy atropin-eonjuuctivitisnél jól használható, s hogy atropinismusnál az atropint nemcsak antiphlogistikus tulajdonságainál fogva pótolja, hanem — ellentétes hatással bírván a szervezetre — a mérgezési tüneteket is csökkenti. Ha csak ez az egy tulajdonsága is válnék be a scopolaminnak, elégséges lenne, hogy állandó becset nyerjen. Hiszen tudjuk, hogy a duboisin is okoz elvétve az atropin conjunctivitishez hasonló tüneteket, talán mert azzal isomer, a hyo-cin pedig oly mérges, hogy ezért lesz mellőzve, végre a cocain mint mydriaticum klinikai használatra alig jöhet számba. Ily körülmények között nem volna megvetendő, ha a scopolamin e részben beválnék. Összegezve a scopolaminnak physiologikus hatásait, tekintettel annak therapeutikus használhatóságára, a kimutatott sajátságok a következők : 1. A scopolamin a pupillát erélyesen képes tágítani, s bár a használatos töménységű oldatjhatása a maximumon nem sokáig áll fenn, mégis elég hosszú ideig arra, hogy többszörös becseppentés mellett állandó és teljes mydriasist tartson fenn. 2. Az accomodatio teljes megszüntetését csak rövid időre kiterjedően eszközli, bár hatása e mellett elég hosszú ideig tartja fenn magát. 3. A scopolamin igen nagy mennyiségben alkalmazva, az intraocularis nyomást igen kis fokban, de mégis emelni képes, bár ily quantitásban therapeutice alkalmazásba nem jut.
