Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
58 SZEMÉSZET 1893. 5. sz. A Wecher-féle iridotomia duplexről. Grósz Emil dr. tanársegédtől. (Folytatás és vége.) A következőkben kivonatosan néhány kórleirást közlök, melyek legjobban igazolhatják, hogy milyen becses eljárásunk van az iridotomiában. 1. F. L. 72 éves férfi bal szemének hályogját 1870-ben operálták (Graefe methodusa szerint), az iridotomiát klinikánkon 1884. deczember 15-dikén végezték, tehát az első operálás után 14 évvel. A vaskos utóhályogot üvegtestveszteség nélkül vágták át. Eltávozáskor (a 3-dik hét végén) még izgatott volt a szem, de a v = + 1T0 D-val B/is. Újólag 1893. júliusban jelentkezett, a midőn —13'0 D-val ugyancsak 5i5-t látott. Annál becsesebb volt reá nézve e jó eredmény, mert jobb szeme amblyopias volt. 2. S. J. 14 éves férfi jobb szemének hályogját 1882. márcziusban operálták (linearis extractio), másodízben ugyanezen év április 16-dikán jelentkezett, a midőn a levált irisdarabot s utóhályogot Wecker-féle ollóval metszették át (csekély üvegtestveszteség). Eltávozáskor 6L visusa volt, ez azonban utóbb emelkedett, mert 3-dik jelentkezésekor (1893. julius 30-dikán) már 5/2« (+11-0 D-val). 3. Sz. F. 49 éves férfi hályogját 1883-ban operálták (Graefe methodusa szerint), a vaskos utóhályog eltávolitását még ugyanazon évben lineáris seben kísérelték meg, de minthogy az eredmény nem volt kielégítő (v = 5/6o) 1884. februáriusban iridotomiát végeztek (kevés üvegtestveszteség), mire mérsékelt izgalom keletkezett. Eltávozáskor (2-dik hét végén) az ejtett rés koromfekete s 1893. julius 29-dikén az orvosi vizsgálat megfelelő üveggel 6/3- visust derített ki, mely réssel Vis-1’6 emelhető. 4. L. S.-né 53 éves nő jobb szemének complikált hályogját 1880 ban operálták (Graefe methodusa szerint). Sebrepedés s ismételt utóvérzés hátráltatta a gyógyulást. 1882. szeptember 25-dikén csak V2 méterről olvasott ujjakat, minek oka részben cornealis hegben, de főleg a pupilla s coloboma elzárulásában rejlett. Iridotomiára a látás már 2 hét múlva 6/ao-ra emelkedett (üvegtestveszteség nem volt). A másik szem plithisikus volta még becsesebbé teszi az így elért eredményt. 5. D. D. 77 éves férfi jobb szemét 1881. augusztusban operálták, a midőn a Graefe-féle extractio alkalmával üvegtest buggyant ki. 1881. október 25-dikén a vaskos utóhályog eltávolítását kísérelték meg linearis seben át, de eltávozáskor csak Va méterről olvashatott ujjakat. Az 1882. október 21-dikén végrehajtott iridotomia (minimális Uvegtest veszteség) már 7-ed napra °/50-re emelte a látást. 6. K. J. 60 éves férfi jobb szemének hályogját 1882. szeptember havában operálták, a keletkezett iritis elzárta a pupillát, úgy hogy csak 1 méterről olvasott ujjakat. 1882. november 10-én másodízben jelentkezett; az iridotomia úgy történt, hogy a hártyában az első rés nem lándzsával készült, hanem a csípő olló hegyes szárával (üvegtestveszteség nincs). A 2 nap múlva bekövetkezett sebrepedés daczára 2 hét múlva B/15 látással távozott. 1893. julius 26-dikán azt válaszolta kérdésünkre, hogy szemével jól lát, ír és olvas (nyugalmazott tanító). 7. S. J 21 éves lérfi jobb szemét 1883. január 15-dikén sérülés érte. A keletkezett szürke hályogot 1883. márczius 17-dikén lineris seben át távolították el, 2 hét múlva a vaskos secundaria csak 5/60 visust engedett meg. Az ekkor végrehajtott iridotomia (üvegtestveszteség nélkül) 10 nappal később már 5/ao-ra emelte a látást. Ezúttal a csipöollóval körülvágott utóhályogdarabot csipövel el is távolították (iritoectomia). 8. P. J. 38 éves férfi jobb szemét 1880. február havában operálták. Másodízben 1883. február 13-dikán jelentkezett, a midőn csak kézmozgást vett észre, mert a cornea laposabb s borusabb voltán kívül a pupilla teljes elzártilása megakadályozta a látást. A csipöollóval körülvágott hártyát kihúzták csípővel (iritoectomia). Üvegtestveszteség nem volt. A jelentékeny beavatkozást csak mérsékelt izgalom követte, de a látás eltávozáskor csak 2 méterről való ujjak olvasásából állott. Harmadizben 1884. április 21-dikén jelentkezett. Ekkor a háromszögalakú pupillán át már 8/50-t látott. A vékony secundariát csipöollóval újólag átmetszették (üvegtestveszteség nélkül) s a visus eltávozáskor (a műtét után 5 nappal) már 5/30 volt. Ez esetben is az a körülmény emeli a látás értékét, hogy a másik szem teljesen hiányzott. 9. W. F. 65 éves férfi szemein 1869-ben iridectomiát végeztek, 1881-ben pedig a keletkezett szürke hályogokat távolították el. Újólag 1885. február havában jelentkezett, a midőn a jobb szemen a hegbe nőtt s felhúzódott iris teljesen elzárja a pupillát. Az iridotomia (üvegtestveszteség nincs) a látást már a 3-dik hét elején 5/30 javította. A másik szémen fényérzés nincs. 10. M. G. 61 éves férfi jobb szemének hályogját 1885-ben operálták. A klinikán 1887. május 9-én jelentkezett s ekkor l méterről olvasott ujjakat. Iridotomia által (üvegtestveszteség nélkül) sikerült a leszakadt irisben s vaskos secundariában rést nyitni s a műtét után 12-dik napon 5/70 visussal távozott. 11. Sch. F. 55 éves férfi bal szemét 1887-ben sérülés érte, 1888. szeptember 17-dikén jelentkezett a klinikán. Az iris belenőtt volt a cornealis hegbe s a lencse hiányzott volt. 2 méterről olvasott ujjakat. Előbb iridectomiát végeztünk, de midőn ez elég telennek bizonyult, iridotomiát (üvegtestveszteség nincs) s 'Vso visussal távozott. 1893. julius 29-dikén írt levelében tudatja, hogy üveggel e szemen most is jól lát. 12. K. J.-né 54 éves nő jobb szemének hályogját 1887. május 6-dikán operáltuk, a keletkezett iritis elzárta a pupillát s colobomát, úgy hogy 1888. áprilisában a látás csak szem előtt való ujjak olvasásából állott. Az iridotomia (kevés üvegtest veszett el) a látást a műtét után 18-ad napra 8/70-re emelte. 13. Sz. A. 45 éves nő szemein a pupillaszél hátsó lenövései miatt 1881-ben iridectomiát végeztek. 1887-ben a keletkezett szürke hályogot a bal szemen megoperálták. Újólag való jelentkezésekor (1889. november 20 dikán) a bal pupilla egészen a felső skleralis heghez felhúzódott, az atrophiás iris legyezőszerüen szétterülve csak 1 méterről való ujjak olvasását engedi meg. Az iridotomia (igen kevés üvegtestveszteség) 8/70-re emelte a látást. 14. M. J. 66 éves férfi bal szemének hályogját 1887-ben operálták, látása 1889-dik óta újólag romlott, úgy hogy 1890. április 18-án más csak 4 méterről tudott ujjakat olvasni. A pupillát elzáró secundariát csipöollóval szétvágva a műtét után 11-ed napra a látás 5/50-re emelkedett. 15. K. M. 53 éves férfi jobb szemének hályogját 1890-ben operálták, a keletkezett iritis hónapokig tartott s a pupillát teljesen elzárta. Az iridotomia (üvegtestveszteség nélkül) a látást 5/io're emelte. 16. B. L.-né bal szemét 1892. májusban operálták, a pupillát utóhályog zárja el, az iris a sebbe nőtt. Az iridotomia (üvegtestveszteség nélkül) a látást 5/50-röl 6/20-ra emelte. 17. U. J.-né 45 éves nő jobb szemén 1875-ben, a balon 1887-ben iridectomiát végeztek chronikus iritis s hátsó letapadások miatt. 1891. szeptember havában újabb iridectomia vált szükségessé. 1891. november hóban pedig bal szemének szürke hályogját operáltuk, míg az atrophiának induló jobb szemen újabb iridectomiát végeztünk. A kiújuló iritis azonban újólag elzárta a pupilla ter-tt letét, úgy hogy 1892. február havában a még jó fényérzésü bal szemen iridotomia vált szükségessé s bár e szem feszülése is lényegesen csökkent volt (T — 2) a látás két hét múlva már 5/3() volt. Kérdésünkre 1893. szeptember 9-diki kelettel azt a választ kaptuk, hogy ez úttal a látás megmaradt. A közölt esetek több irányban tanulságosak. Mindenekelőtt feltűnő, hogy üvegtestveszteség az esetek túlnyomó számában nem következett be, mint azt a helyzetből várni lehetne. Ebben tagadhatatlanul része vau a technikának is, mert mennél szabályosabb a lándzsavezetés, mennél kevésbbé nyomjuk annak lapját az elülső vagy hátsó sebajakhoz, annál kisebb az üvegtest e'őesésének valószínűsége. Az is figyelemre méltó, hogy milyen csekély izgalom követte a beavatkozást, pedig az operálások nagy része olyan időre esik, a mikor még nem volt annyira hatalmunkban mint ma a műtéteknek aseptjkus végrehajtása; végül nem szabad azt sem felednünk az ered mények megítélésében, hogy a vizsgálat a legtöbb esetben a műtetet követő 2. vagy 3-dik hétben történt, a mikor az esetleges vérzés a végleges látási eredményt lényegesen kisebbnek tüntette fel. Természetesen vannak olyan esetek is, a
