Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
52 SZEMÉSZET 1893. 5. sz. szoros, hogy minden gyakorló orvos figyelmét a szemre is fordítsa. Már ez is eléggé megokolná a szemészet beható tanítását. De talán még inkább szükségessé teszi azon körülmény, hogy számos szembaj van, melynek felismerése a látásnak egyszerű eszközökkel való megmentésére képesít, míg annak félreismerése gyógyíthatatlan vakságra vezet. (Blennorrhoea neonatorum, keratitis suppurativa, iritis plastica, Glaucoma.) Ha már most elismerve a szemészet tanulásának szükségét, azt kérdezik, lehetséges e azt a rendelkezésre álló idő alatt elsajátítani, erre határozott igennel kell válaszolnom. A mi tudományunk megtanulása bizonyára nem ütközik nagyobb nehézségbe, mint bármely más klinikus tárgyé. Sőt mivel az elváltozások egy szorosan körülirt kis területen, legmegbízhatóbb érzékszervünk: szemünk ellenőrzése alatt folynak le, a betegség megértése lényegesen könnyebb. A jelenségek egy részének felismerésére elég a szabad szemmel való megtekintés, míg a többiek könnyen kezelhető, mathematikai pontosságot biztosító optikai eszközök által válnak láthatóvá. Hiszen önök, kiknek meg kellett érteniök bonyolult idegbetegségek mysteriumait, könnyű szerrel felfoghatják azt, a mit szemeikkel jól láthatnak! Sőt még az operálások között is van olyan, melynek végrehajtására minden orvos vállalkozhat, ha a manualis ügyesség elsajátítására az egyetemen kínálkozó alkalmat felhasználta, bár készségesen elismerem, hogy nagyobb szemoperálások sikeres gyakorlására külön kiképzés szükséges. Az tehát kétségtelen, hogy meg lehet s meg is kell tanulniok a szemorvoslás tudományát, csak most az a kérdés, hogy mi szükséges a czél elérésére ? A két elengedhetetlen feltétel: bőséges beteganyag s rendszeres oktatás. Beteganyagot bőségesen fognak találni a klinikán. Évente 6000—7000 új beteg jelentkezik s még sokkalta több régi, kik már ismételve voltak nálunk, s 700—800 operálást láthatnak. Ebben tehát nincs hiány. A mi pedig a rendszert illeti, mindenben Schulek Vilmos tanár methodusát fogom követni. E rendszernek köszönhetjük, hogy Schulek tanár rövid 20 év alatt egy erőteljes magyar szemészi iskolát alkotott s az ö érdeme, ha ez évet jól fogják felhasználhatni. De hogy önök már most belássák, mennyi alkalmat nyújt e rendszer a tanulásra, néhány szóban meg akarom ismertetni a klinikai beosztást. Hetenkint háromszor, és pedig hétfőn, szerdán és pénteken 10 —*/212 óráig rendszeres e’méleti előadások lesznek, melyekben a szem betegségeit anatomikus sorrendben fogom tárgyalni, kedden és szombaton ugyanezen időben szemoperálásokat fogunk bemutatni a klinika I. emeleti kórtermeiben, 3/212—12 óráig pedig mind az öt napon át részben kórházi, részben ambulans betegek bemutatása itt e teremben. Hogy azonban önök maguk is részt vehessenek a betegek vizsgálásában s kezelésében, arra a betegbevezetés rendszere szolgál. Hetenkint 4 hallgató úr a kezelő s vizsgáló teremben alkalmat fog találni, hogy betegeket kellő felügyelet mellett vizsgálhassanak s könnyebb kezelési módokba, mint például ecsetelés, orvosságok behintése, becsöppentése stb, begyakorolhassák magukat. Feladatuk lesz egyszersmind, hogy a tanterembe bevezetett betegek előzetes vizsgálásáról nekem referáljanak. Végül még egyet. A szem maga olyan kicsiny, hiszen a szervezet '/2000 része, az elváltozások olyan finomak, hogy csak közvetlen közelből láthatók. Bár igyekezni fogok, hogy a mennyire lehetséges, az urak mindegyike a bemutatott betegek mindegyikét láthassa, mégis vannak olyan esetek, a melyek egy napon nagyon sokáig a beteg ártalma nélkül nem nézhetők. Ezért a legjobb helyek megválasztására minden héten más-más csoport lesz jogosítva. A csoportok betűkként összeállítva már is ki vannak Írva. íme ez Schulek tanár rendszere s ez a mi munkatervünk is. Én a magam részéről, a mennyire erőm s képességem engedi, mindent el fogok követni, hogy alkalmat nyerjenek a tanulásra, s ugyanezen igyekezetét kérem az önök részéről is. A közös munkára adjon erőt s kitartást a tudomány iránt való lelkesedés s a hazaszeretet. A szem-visszereh thrombosisa. Imre József dr.-tól, H.-M.-Vásárhelyen. Az alább közlendő eset egy ritkább megbetegedésnek is szokatlan képét mutatja be és ezért a közlésre méltónak gondoltam, jóllehet a beteg, a mi patienseink rendes szokása szerint, nem tartotta méltónak a szemkórházat s annak orvosát arra, hogy érdeklődésemet későbbi megjelenésével kielégítse. K. Jánosué, 31 éves, erőteljes, jól táplált és jó színű, magát tökéletesen ép szervezetűnek tartó asszony, 1892. deczember 27-dikén jött hozzám; előadása szerint azelőtt 4 nappal még teljesen egészséges volt, s minden fájdalom vagy rosszérzet nélkül feküdt le 22-dikén este. Éjjel nagy fájdalomra ébredt fel, mely bal halántékában, szemgödrében és a bal fejtetőn dühöngött; attól kezdve nem aludt s reggel már bal szemével, mely addig egészen jó volt, nem látott semmit. Minthogy tanyán, a várostól nagy távolságra lakott, nem is ment mindjárt orvoshoz; másnap egy hozzá közelebb eső község orvosa rendelt neki fájdalma ellen belső szert és valami szemvizet. De a fájdalom ettől kezdve folyvást gyötörte, a látás bal szemén állandóan hiányzott s így 27-dikén reggel engem keresett meg, én pedig őt felvettem a szemkórházba, következő állapotban. A beteg bal homlokának és halántékának, főleg pedig arczának bőre vizenyős; a vizenyő leterjed a bal szájzúg magasságáig. A szempillák bőre lazán vizenyős; a szemrés akarattal nem nyitható, csak egészen keveset, a szemgolyó mérsékelten előre van tolva, a conj. bulbi vörös, nagy fokban chemotikus, feszes, a szemgolyó activ mozgásai igen csekélyek minden irányban, de a passiv mozgásnak semipi akadálya nincsen, a bulbus egész környezete puha, ruganyos, a szemgödör szélei rendesek, az orbitában ellenálló részlet vagy fájdalmasabb hely nincsen; egyedül a szemgolyó fájdalmas nyomásra. A feszülés = T -J- 1. A szaruhártya egy kissé meghomályosodott s fényét vesztette ; az első csarnok tökéletesen ki van töltve vérrel. A szervezet egyébként is megvizsgáltatván, kiderült, hogy a láztalan és csak a fájdalmak által gyötört nőnek egészen jól compenzált billentyű-elégtelensége van a bal visszeres nyíláson. Másként (máj, vese, belek, méh stb.), minden rendben találtatott s azt sem lehetett kideríteni, hogy a szív baja mikor kezdődött; csak annyit tud a beteg, hogy nehány hónap óta súlyosabb testi munkák közben rövid lélegzete volt, hogy izületi csúza vagy más súlyos betegsége lett volna, nem emlékezik. A beteg állapota már első tekintetre is igen súlyosnak, de egyszersmind bonyolultnak tűnt fel. A fájdalom, vizenyős kötőhártya, szembeli vérzés (mely ekkor csupán csarnokbelinek volt gondolható) valamely igen heves irido-chorioiditisnek felvételére kényszerített s ezért a halántékra tett négy nadálylyal, sűrűn adott natrium salicylicummal és nyomó kötéssel küzdöttem a baj ellen két napig. Ez idő múltával kissé alább hagyott a fájdalom és a chemosis, de változatlan maradt a szemgolyó keménysége, a csarnokbeli vér s a bőr vizenyőssége a szempillákon és a szem körül. További három napig — mindig kevésbbé találván igazoltuak valamely rheumás szemgolyóbeli baj jelenlétét — salicylos natr. helyett napjában 2—3 antifebrinporral küzdöttem a fájdalmak ellen s megkísértettem száraz meleg borogatásokat, melyeket a beteg határozottan rosszúl fogadott; ez idő alatt kinyitható lett a szemrés, eltűnt a chemosis, apadt a bőrvizenyősség, de majdnem egyenlő fokon megmaradt a szem keménysége s változatlanul telve volt vérrel a csarnok. A szem mozgása napról napra javult s a kórházba jövetel után mintegy egy héttel elég jól ment, sőt ekkorra elenyészett a szem előretolatása is. A felvétel utáni 6-dik napon a teljesen változatlan menynyiségű vér kibocsátására punctiót végeztem. A szem ekkor is fájdalmas és a már lelohadt kötőhártya még sötétvörös volt. A szúrás eredménye az lett, hogy a híg, sötétbarna vér bámulatos mennyiségben ürült ki, kétszer, majd háromszor annyi, mint a mennyi, a csarnokban megférhet, s a vér nem fogyott
