Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-10-29 / 5. szám
1893. 5. sz. SZEMESZET 53 ki belőle. A csarnok szélein már keskeny csíkban a szaruhoz ért a szivárvány hártya, de a pupilla síkjában folyvást vér volt, mert hiszen, a mint ebből kiderült, nemcsak az első csarnokban, hanem a szem többi részében is mindenütt vérömlés foglalt helyet. A szem a vérbocsátás után meglágyult s ettől fogva lágy is maradt, a fájdalom is végleg elenyészett. Kéthárom napig még vörös volt a szemgolyó, azután elhalványodott, mozgása szabad, a szempillák szétnyílása tökéletes lett, de a csarnokban ott volt a vörösharna vértartalom s a szem puha volt. (Fényérzete már felvételkor sem volt.) Ilyen állapotban távozott a kórházból január 9-dikén a beteg. Két héttel később egyszer bemutatta magát. A szem környéke s a szemgödör rendes volt, fájdalma nem tért vissza, a szemgolyó majdnem egészen fehér, a szárú tiszta, a szűk csarnokban azonban elekor is ott volt a vékony vérréteg, főleg a pupillát fedve s a csarnok szélét szabadon hagyva, a szem golyó lágy volt s határozottan mutatta a sorvadás jeleit: kisebb s laposabb volt mint azelőtt. Úgy gondolom, hogy az elmondott kis történet egyes részei, ilyen kombinatióban, elég ritkán fordulnak elő s megérdemelnek egy kis megbeszélést. A betegség képe első tekintetre egy kezdődő genyes irido-chorioiditiséhez hasonlított, a melynél különösen erősen fejeződtek ki a szemgolyót környező sejtszövet gyuladásos vizenyőjének jelei; de semmi sem támogatta ezt a felvételt. A genyes érhártya-gyűladásra nem mutatkozott semmi ok és a baj olyan nagy hirtelenséggel fejlődött ki, hogy még metastatikus érhártya-gyuladásnak is sok lett volna, a mire azonban semmi ok nem volt. Ezért, egyelőre mellőzve a vérrel telt csarnokot, mely az egész kép lényegét eleinte a szemgolyóban kerestette, a szemgolyó környezetében, a szemgödör némely hirtelen fellépő bajai közt kellett válogatnom. Az orbita sejtszövetének általános heves gyuladása, vagy ennek kisebb területre szorítkozó s rendesen egészen jóindulatú alakja, a Tenon-tok gyuladása, a periostitis orbitae, továbbá a sinus cavernosus eldugulása juthatnak eszünkbe. Az orbita kötőszövetének gyuladása, ha sem sérülés, sem a környezetben fekélyes haj, sem oda folytatódó gyuladás (orbáncz) nincsen, ritka eset és ekkor is, ha magában áll elő, legtöbbször genyedséggel jár; a szemgödör tartalma fájdalmas, benne valahol kitapintható s legalább fájdalmasságáról felismerhető a gyuladás, később a genyedés körülírt fészke. Itt a fájdalmasság a szemgolyóra szorítkozott. A Tenonitis képe — a mint azt Schiess-Gemuseus, Linhart, Wecker, Mooren és mások leírják s magam is nem egyszer láttam — összes jelen ségeiben ártatlanabb vonásokból áll (halvány, áttiínő chemosis, szemhéjvizenyő csekélyebb foka, a bulbus érintetlensége, a lefolyás szelíd menete) és nem magyarázta volna meg az arezra leterjedő vizenyős bőrdaganatot. A szemgödör csonthártyagyuladása, nem is említve a lefolyás tanúskodását, kizárható volt a szemgödör csontfalának fájdalmatlansága miatt; de különben is a nagyon hirtelen való fellépés már maga ellene szólt. A sinus cavernosus thrombosisa hasonló jelenségeket mutat; de ebben az esetben csak a baj gyors kifejlődése miatt lehetett rágondolni; e majdnem mindig halálos eset (még ha elgondoljuk is a sinus thrombusának azon csatorná zódását, melynél fogva gyógyulással végződhetik a baj) nem foroghatott fen az én betegemnél, mert semmi legkisebb agyi tünemény nem mutatkozott s a protrusio, a szemhéjvizenyő, a chemosis meg sem közelítette a thrombosisnál előforduló és szomorúan ismeretes nagy fokot. Tulajdonkép ezen összehasonlítások alapján azt kell kimondanunk, hogy elbeszélt esetemben gyuladásos baj nem is volt a szemgödörben, melynek tartalma fájdalmas és ellenállóbb tapintatú nem volt, csak vizenyősen dagadt, környékével együtt. Vajon volt-e hát gyuladásos baj magában a szemgolyóban? A leirt jelenségeknek a bulbusra vonatkozó része (fájdalmasság önként és nyomásra, vérrel telt csarnok, fokozódott feszülés) nem illeszthető össze könnyen érthető kórképpé, s ha hozzá vesszük, hogy e jelenségek önként, nagy hirtelenséggel állottak elő, hogy a vér nemcsak a csarnokban volt, | hanem a szemgolyó hátsó részeiben is, hogy tehát vagy a sugártestből, vagy a szőllő-hártyának talán mind a három részletéből származott: több, kérdéses körülmény merül fel előttünk. Kétségtelen, hogy pusztán vérzéssel van dolgunk s hogy ezt nem előzte meg a beteg által érezhető szemgolyóbeli változás, tehát: vagy gyuladásos eredetű a nagy vérzés, s akkor rögtön a gyuladás kezdetén állott elő, vagy nem is gyuladásos természetű, hanem más valamely okból önállóan keletkezett, a szervezet egyetlen egy, kimutatható kór változásának, a kéthegyű billentyű elégtelenségének (tehát a szív betegségének) hatása alatt. A szembeli spontan (nem sérülésből származó) vérzések követhetik az érhártya, sugártest és szivárványhártya bajait, a mikor a legtöbb esetben nem nagy fokúak, és a betegség első tüneményeit tudtommal sohasem alkotják; ide sorolhatjuk a vérzéses glaukomát is, melynél a baj legelső szakában is jelenhetnek meg a szemfenékben vérzések, de a leirt esethez épen nem hasonló jelenségek között. Mindazon üvegtestbeli vérzések, melyek szemfenéki bajokat kisérnek, látásbeli zavarok által tűnnek fel s nem járnak együtt külső izgalmakkal ; lehetnek lassanként tömegesek is, de nem töltik meg a szemgolyó belsejét egy csapásra. És mindazon gyuladásos bajok a szemben, melyek a leírtakhoz hasonló külső jelenséségeket okozhatnak, képtelenek arra, hogy estétől reggelig már egy panophthalmitis-szerű képet hozzanak létre, genyedés nélkül múlva el 17 nap alatt. Hogy gyuladásos baj akkora vérzést, megkeményedést és fájdalmakat okozzon s azután a csarnok megcsapolása után azonnal megszűnjék a fájás és keménység és soha többé vissza ne térjen — ezt nem tartom lehetőnek. A nem gyuladásos természetű szembeli vérzések épen nem nagyon ritkák s én ezek okai közt keresem az én kóresetem okát is. Egy olyan eset, minő az tivegtestnek vérrel megtelése a vena centralis retinae eldugulása miatt (egy ilyen s épen szívbajjal egybe kapcsolt esetet magam is közöltem e lapokon nem régen) s a most közölt történet, egymástól milyen lényeges mozzanatban különböznek ? Felfogásom szerint a különbség csak fokozatbeli. Ha az ideghártya központi vénájának thrombosisa megtöltheti vérrel az egész üvegtestet, akkor több vagy nagyobb vena-törzsöknek eldugulása vérzést okozhat az érhártyából, sugártestből sőt szivárványhártyából is, egyszerűen mechanikai módon minden gyuladás közbejötté nélkül. Betegemnél a szervi szívbaj maga mutatja, hogy ily thrombosisra hajlandóság van jelen; ha feltesszük, hogy ama nevezetes éjjelen, (erős hidegben, mikor véreloszlásbeli zavarokra úgyis sokszor van ok), a vena ophthalmica egyik vagy mindkét ága eldugult, az összes tüneményeket könnyen megtudjuk magyarázni, épen úgy a hogy sinus-thrombosis alkalmával mindezen tüneményeket kifejlődni látjuk és megértjük. Természetesen egészen más lefolyásának kell lenni az olyan thrombophlebitisnek, melyet septikus anyag felvétele okoz, mikor a genyedés kimaradhatatlan (orbáncz, orrbeli fekélyek stb. esetében), mint olyankor, ha a vena eldugulását az erek elváltozása okozza, infectió nélkül. Be kell vallanom, hogy a mennyire saját folyóirataimban az utolsó másfél évtized kasuistikáját s a legfőbb kézikönyvekben az e tárgyra vonatkozó nézeteket vizsgálhattam, egyetlen olyan esetet sem találtam, hol a vena ophtalmica eldugulását ily nagy szembeli vérzés követte volna. De azért úgy gondolom, hogy az is megmagyarázható, még pedig az által, hogy ez esetben szokatlanul nagyfokú volt a keringés szakadozottsága. Ha Adamück vizsgálatai szerint 1 a vena varicosa-k lekötése a szemgolyót megkeményíti, s ha Ulrich vizsgálatai szerint 2 csak két ily vena lekötése már fokozza a szem feszülését és igen vérmessé teszi az irist: akkor a két szemvisszér közül annak eldugulása, a melyikbe az uvea vénái nyílnak, okvetlenül okoz keményedést, s ha az ütőerekbe szabadon mehet a véráram, vérzést is. Mindezek alapján azt kell gondolnom, hogy a most közölt 1 Annales d’Oculistique, tome 58-e. 2 Archiv für Augenheilk. XX. 290. 1.
