Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-10-29 / 5. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« áá- számához. 5. SZ. Budapest, 1893. évi október 29.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár.

Tartalom: Grósz Emil dr.: A szemorvoslás viszonya az orvosi tudomány többi ágaihoz. — Imre József dr.: A szem-visszerek thrombosisa. — Blaskovics Fridolin dr.: A scopolamin hatása a pupillára és az accommodatiora. — Grósz Emil dr.: A Wecker-féle iridotomia duplexről. — Neupauer Gusztáv dr.: Az olasz szemklinikákról. — Könyvismertetés. — Szemelvények. — Vegyesek.

A szemorvoslás viszonya az orvosi tudomány többi ágaihoz.

Grósz Emil dr., tanársegédtől.1

Tisztelt urak! Schulek Vilmos tanár úr szabadságon létele alatt nekem jutott osztályrészül a megtisztelő feladat, hogy e félévben önöket a szemorvoslás tudományára oktassam.

Arra, hogy érdeklődésüket e tárgy iránt kellőleg megnyerjem, úgy hiszem, a legalkalmasabb mód az lesz, ha ez első órában arra utalok, milyen szoros viszonyban van a szemészet az orvosi tudomány többi ágaihoz. S ha sikerül ez összefüggésbe önöknek bepillantást nyújtanom, úgy reményiem, be fogják látni, hogy tárgyunk nem többé mellékes szak, hanem egyenrangú társa a belgyógyászatnak s sebészetnek, s az alapismeretek tudása minden orvosnak elengedhetetlenül szükséges.

Pedig nem régen múlt el az az idő, a mikor a szemészet még az orvosi tudományok mostoha gyermeke volt. A középkorban úgy látszik elfeledték az ókor nagy orvosainak a szemorvoslás terén kifejtett bámulatos működését, úgy hogy valóságos söpredék volt az, a mint Bartisch a XVI. század genialis szemésze mondja, a mely nemes tudományunkat bitorolta. Csak a XVIII. században mutatkozik Francziaországban új élet, a midőn Maitrejean, Petit és Daviel a régi franczia szemészi iskolát alkották. Csakhamar Közép-Európában is nagyobb lendületet nyert a szemorvoslás, a midőn Richter Göttingában, Beer pedig Bécsben alkotott iskolát. Különösen Beer az, kinek működése kiinduló pontját képezi azon virágzásnak, melyet tudományunk a XIX. század közepén elért. Mert valóban megérdemli a virágzás nevét azon idő, a midőn Helmholtz, Brücke, Kölliker, Bonders, Müller, Arit s különösen Graefe a legbámulatosabb gyorsasággal az orvosi tudományok legexactabbjává emelték a csak nemrég kicsinyeit szakot! A szem fénytörése mathematikai alapot nyert, a gyógyszerelés nemes egyszerűséget, az operálások pedig biztos technikát s páratlanul kedvező gyógyulási százalékot.

De még mindig kisértett az a felfogás, hogy a szemészet olyan különálló szak, melyet csak úgynevezett specialisták gyakorolhatnak, s melyre nincs is szüksége minden, általános gyakorlatot űző, orvosnak.

Hogy mennyire téves ez a hit, mi sem bizonyítja jobban, mint az a szoros kapocs, mely a szem betegségeit a test többi részeinek bántalmaihoz köti.

Hányszor nyilatkozik a legsúlyosabb alkati bántalom először a szemen, hányszor nyújt a baj székhelyére s milyenségére felvilágosítást éppen a szem, s hány alkalommal képezi kiinduló pontját az egész szervezetet fenyegető betegségnek ? Végül azt sem szabad felednünk, hogy a szemben a legbecsesebb érzékszervünket birjuk, s hogy a látás elveszítése reánk nézve a legsúlyosabb csapás.

Minthogy pedig a példa legjobban meggyőzheti önöket az imént mondottak igazságáról, engedjék meg, hogy mindenekelőtt néhány esettel illustráljam az összefüggést, mely a szem s a szervezet többi részének betegségei közt van.

Ha visszaemlékeznek, hogy az ideghártya s látóideg közvetlenül az agyhólyagból fejlődnek, de még inkább, ha egy

1 Az egyetemi tanévet megnyitó előadás, melyet mint Schulek Vilmos tanár helyettese tartott.

pillantást vetnek e vázlatos rajzra,1 mely a szemnek az agygyal való anatomikus összefüggését akarja ábrázolni, nem fognak csodálkozni azon, hogy a szem olyan gyakran vesz részt az idegrendszer betegségeiben. Hiszen szemtükörrel nem csak az erek véroszlopát, hanem a látóideg végződését is megtekinthetjük.

Ezért van az, hogy a látóidegfő pangásos gyuladásából (papillitis) már akkor következtethetünk valamely agydaganat jelenlétére, a midőn a beteg csak fejfájásokról panaszkodik. Máskor meg a szemtükri képnek a látás milyenségével való egybevetéséből sikerül a daganat legpontosabb localizálása.

A meningitis basilaris első jelei közé tartoznak a szemidegek bénulásai. Paralysis progressivára jellemző a pupilla reactiójának hiánya (Argyl Robertson), azok egyenlőtlensége s szabálytalan alakja (Salgó); sclerosis multiplexre pedig a szemek rezgése (nystagmus). — Tabes dorsalis legállandóbb tünetei közé tartoznak a látóideg szürke sorvadása (atrophia grisea), a szem mozgásának rendellenességei (abducens, oculomotorius bénulás) s a pupilla nagy fokban szűk volta (miosis). A hysteria kényes diagnosisát a féloldali amblyopia, ingadozó, concentrikus látötérszükülettel biztosítja.

De nemcsak a központi idegrendszer betegségeivel ily szoros az összefüggés, hanem a szervezet minden egyes részének bántalma is okozhat a szemen elváltozást. A nephritis interstitialis jelenvoltára nem egyszer az ideghártya jellegző gyuladása (retinitis albuminurica) figyelmeztet. A női ivarszervek betegségei súlyos üvegtesti vérzésekkel járhatnak ; a dohány és szesz mértékletlen élvezése a látóideg szem mögött fekvő részletének gyuladására (neuritis retrobulbaris) vezet. A diabetes a lencse elszürkülését (cataracta) s az ideghártya jellemző vérzéses gyuladását okozza, s ugyancsak a retinán észlelhető legjobban a leukämia; a rachitis nem egyszer a lencse részleges elszürkülósének (cataracta perinuclearis) a közvetett oka, a Basedow-kórt meg már messziről felismerhetővé teszi az exophtalmus. — A fertőző betegségek a szemen észlelhető elváltozások egész seregével járnak. A kanyaró (morbilli) legelső tünetei közé tartozik a kötőhártya hurutja; a szamárköhögést (tussis convulsiva) nem egyszer árulják el a kötőhártya vérzései ; a diphtheria jelenvoltára pedig még hetek múltán is biztosan következtethetünk az alkalmazkodás bénulásából; cholerában a szemek szokatlanul mélyen beesetteknek látszanak; a miliar tuberculosis diagnosisát szemben a typhuséval néha az érhártyában (chorioidea) felismerhető tuberculumok döntik el, máskor meg a szivárványhártyában székelnek a gümők.

A scrophulosis rendes kísérője a szemhéjszélek gyuladása s a szemteke phlyctaenái.

De talán valamennyi betegség közül a syphilis okoz leggyakrabban elváltozást a szemen. Még maga az ulcus durum is előfordulhat a szemhéj szélen, plaqueokat is lehet néha a kötőhártyán találni, a szivárványhártya-gyuladásnak pedig legnagyobb százaléka (némelyek szerint 75°/ü) luetikus eredetű s egy részében (20%) papulák is láthatók. Minden önként keletkező szemizom bénulás gyanús luesre, de leginkább a pupilla szűkítő s alkalmazkodási izom bénulása (ophthalmoplegia interna). A keratitis interstitialis diffusa leggyakrabban mint a lues hereditaria tarda tünete szerepel.

De talán már sok is a példából, pedig csak a legszembetűnőbbeket említettem ! A viszony tehát, mint látjuk, elég

1 Magnus. Augeniirztliche Unterrichtstafeln. Kern’s Verlag. 1892. Breslau.