Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-08-27 / 4. szám
42 SZEMÉSZET 1893. 4. sz. illető beteget periostitisre hajlandónak vélhettem, hogy az ok az orbitában van. Mert ezek a fissura orbit, superior területén vagy általában az orbita csúcsában fellépő s ott rendesen jóindulatúnak mutatkozó gyuladások igen változatos és szeszélyes természetűek. Láttam olyan eseteket, melyek egymás mellé téve, az egyszerű neuritis retrobulbaris képétől a totalis ophthalmoplegia és látóideg-sorvadás állapotáig a kórképek fokozatos sorát alkotják s azt mutatják, hogy meghűlés vagy más ok miatt kisebb fokú gyuladás támadván a nevezett helyen, e miatt a szemgödörbe jutó idegszálak olyan sorban és olyan módon betegedhetnek (bénulhatnak) meg, melyet az elhelyeződés ismerete alapján alig magyarázhatunk meg. Úgy látszik, hogy az orbita-csúcs csonthártyájának rheumás megbetegedései az által tűnnek ki, hogy hol itt, hol ott igen apró fészkekben lépnek fel s igy állanak elő részint a látó ideg fent említett bajai, magokban, hol egyik, hol mindkét oldalon, vagy összeköttetésben pl. izolált abducens bénulattal, a milyen esetet én kettőt észleltem s Deutschmann is közöl egyet,1 így keletkeznek bonyolultabb orbitalis bénulatok, a nélkül, hogy a periostitisnek más jelei is szoktak volna kifejlődni a nyomásra való érzékenységen kívül. A fájdalom foka igen különböző; de van olyan eset, mikor igen csekély terjedelmével a periostitisnek a legnagyobb fokú fejfájás jár együtt; e mellett pedig rendesen 2—3 hét alatt elmúlik a baj minden feltűnő tünemény jodkészítmények használatára. A fentebb közölt esetben a fájdalom semmi olyan jellemvonást nem mutatott, mely agyhártyai eredetét igazolta volna; sem az orrba való lesugárzás (a mely a szem minden heves izgatottságánál előfordulhat, ismert anatómiai okokból), sem a fejtetőre való felterjedés, mely az orbita gyuladásos bajai mellett egészen szokott jelenség, sem a rohamokban való súlyosbodás nem szolgáltatott útbaigazítást. Azt pedig, hogy a szemgödörbe benyúló ujj nyomása, meg a szemgolyó hátranyomása heves fájdalmakat okozott; eddig jóformán biztos jelül kellett tekintenem a fájdalom és így az egész baj szemgödörben fészkelésére nézve. És — kivált addig, míg pár hét el nem telt — azt is kelle mondanom, hogy ha az orbitalis periostitis tökéletes ophthalmoplegiát okozhat: miért ne okozhatná ezt úgy, hogy legelőbb az oculomotorius bénul meg s úgy tovább, a többi ideg is'? Minél több idő telt el, annál határozottabban kellett azt gondolnom, hogy véleményein helyes, mert annál kevésbé volt okom — nem ismerve még akkor Jaccoud idézett közlését — koponyabeli, más jelenségek által el nem árult okra gyanakodni. Egyetlen egy járt eszemben egy ideig: a sinus cavernosus thrombosisa, mert ez bénulatot is okoz, a szemgolyó benyomásának fájdalmasságát is megmagyarázta volna; de igen természetesen bizonyosnak kellett tartanom, hogy erről szó sincsen; ez a baj oly hamar okoz óriási szemkidülledést, utána oly hamar lép fel a meningitis, hogy reá gondolni sem lehetett. Nem szolgált tájékozásul a szem belsejének állapota sem. A látás tompultsága, a csekély visszeres pangás az ideghártyában és látóidegben s az ebből eredő elmosódottság szélein és zavarosság szövetében, ilyen fokban a periostitis által okozott neuritisnél is jelen vannak, a koponyabeli folyamatok által okozott neuritisek képéhez is hozzáillenek. A látóideg állapota különben az egész idő alatt nem változott. Nem kevésbé megmagyarázható volt szemgödörbeli baj által a további észlelet két adata: a trochlearis megbénulása és a felső szempilla megduzzadása is. De e tekintetben már feltűnő volt s a rheumás periostisis képétől eltérő, hogy a három hétnél (a beteg bevallása szerint is) már tovább tartott gyuladás, ha egyáltalában fokozódik s a visszerekbeli vérkeringést megnehezíti, ezt csak ily későn s ily lassan teszi. Mert vagy olyan periostitis lett volna ez, mint a milyen szokott rheumás alapon az orbita csúcsában fejlődni, s akkor nagy duzzadással vagy épen a mélyben fellépő genyedéssel nem jár; vagy esetleg gümős periostitis lehetett volna, s ez esetben, hogy nem volt 1 Akute retrobulbäre Neuritis rheumatischen Ursprungs. Beiträge zur Augenheilk. VI. 1892. semmi jele a genyedésnek, a szemgödörbeli gyuladásos dagadtságnak? Sőt ilyen esetben, ha épen a szemgödör csúcsában voína gümős gyuladás, nagyobb kidíilledésnek s bizonyára abducens bénulatnak is kellett volna jelen lenni. Nem kevéssé zavarta a baj fészkének és mivoltának felismerését az is, hogy mint legtöbb esetében az orbitalis eredetű szemizom-bénulatoknak, a beteg elbeszélése szerint, határozottan meghűlés történt. E mozzanatot s a beteg (sőt általában a betegek) erre vonatkozó állítását nem becsülöm kelletén túl; de a meghűlés ténye, vagyis az a körülmény, hogy a beteg testének hideg levegővel érintkezését érezte, e behatás után fázott s hogy ettől kiinduló rossz érzéseit az előállott baj tetőzte be és hogy így a beteg, legalább érzései szerint, a hideg behatása és a betegség megjelenése között meg tudja állapítani az összeköttetést, ezt ignorálni nem szabad. Ez esetben sem lehetett. A bizonytalanság fátyolát esetemről a legutolsó jelenet: a gyors lefolyású agyhártyagyuladás nyilvánvaló megjelenése rántotta le. Hogy a szemgödör csúcsában nem, hanem mögötte volt azon ok, mely a szemen látható összes jelenségek okául szolgált, utólag bebizonyosodott. És ha így tudva a dolgot, keressük azt a helyet, hol egy kis terjedelmű, agyhártyagyuladás által okozott lerakodás a koponya alapján mindezeket előidézhesse, azt hiszem nem igen lehet más magyarázat, mint az, hogy a sinus cavernosus felületén volt ez a kórfészek, mely részint nyomás, részint talán a gyuladás átterjedése által megbénította a III. és IV. agyi ideget, melyek a sinus falában, illetőleg az alatt, de közvetlen közelében fekszenek és szabadon hagyta a VI. ideget, mely mélyebben az öböl gerendázata és vérrel telt üregei által védve, az agyhártyától távolabb esik. Szemorvosi tekintetben tanulságossá teszi ezt az esetet az, hogy az orbitalis periostitis képének csalókaságát tünteti fel minden olyan esetben, mikor a koponya-üregben jelen levő, a szemgödörhöz közel eső gyuladásos bajra is van okunk gyanakodni; a csonthártya-gyuladás legelső (s rheumás bajnál egyedül való) jelei: a szemgödör oldalainak, főleg felső oldalának érzékenysége, a szem körüli fejfájás, kopogtatásra való fájdalmasság, a szemgolyó benyomásának fájóssága, a vele járó bénulások stb. mind megvannak akkor is, ha a szemgödör háta mögött, a sinus cavernorus felett van a baj. Ennek pedig legalább is prognostikus fontossága van. Tehát giimőkórságban szenvedő vagy erre nézve gyanús egyéneknél makacs fejfájás és agyi idegek bénulása mindig arra a gondolatra indítson bennünket, hogy vájjon nincs-e körülírt agyburokgyuladása az illetőnek, mely a halálos elterjedést megelőzőleg heteken át csak e két jelenséget okozza. A szemorvos pedig, ha ily esetben periostitis orbitae jelei mutatkoznak, gondoljon arra is, hogy a szemgödör mögött fekvő része az agyhártyáknak, ha gyuladásba esik, még a nyomásra való érzékenységet is előidézheti. Az ilyen esetekben nincsen döntő fontossága a szemtükörrel látott változásoknak; de valamint ezek igen fontos, sőt néha egyedüli eszközei a diagnózisnak a hosszas lefolyású meningitisekben 1 úgy a fentebb leírt, orbitalis eredetűnek látszó tünemények is kisegíthetik az orvost a baj helyét és mivoltát illető zavarából. A Weedier-féle iridotomia duplexről. Grósz Emil dr. tanársegédtől. Épen húsz éve, hogy Wecker a már feledésbe ment iridotomiának elmésen szerkesztett csipő-ollója segélyével új alakot adott és ez által a szemoperálások sorában ismét kiváló helyet biztosított számára. Wecker maga az iridotomia történetét röviden a következőkép mondja el. Az eszme, hogy az irisben a pupilla elzáródása esetén nyílást lehet készíteni, a Thomas Woolhous-é. Első Ízben azonban csak tanítványa Cheselden végezte 1728-ban egy sarló alakú discissios tűhöz sokban hasonló eszközzel (1. ábra), melyet a selerán át veze-1 Gowers. Medical ophthalmoscopy. Third. Edition. 177. 1.
