Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-08-27 / 4. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« 35. számához. 4. SZ.

Budapest, 1893. évi augusztus 27.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár.

Tartalom: Csapodi István dr : A Paquelin-égetö a szemészetben. — Imre József dr.: Ophthalmoplegia, mint a gümős agyburok-gyuladás előjele. — Grósz Emil dr.: A Wecker-íéle iridotomia duplexről. — Hoor Károly dr.: Megjegyzések a látótér megvizsgálásához. — Lippay Sándor dr.: Heges cornea befestése új módon. — Grósz Emil dr. Lövési sérülés. — Könyvismertetés. — Tudományos társulatok. — Szemelvények. — f Neupauer Gusztáv. — Vegyesek.

A Paquelin-égetö a, szemészetben.

Irta Csapodi István dr., egyetemi docens.1

Szinte anakronizmus, ha mai világban, a mikor minden téren az elektromosság kezd érvényesülni, olyan eljárásokhoz, olyan eszközökhöz is ragaszkodik az ember, a melyek az egyedül domináló iránynyal versengeni mernek. Csakhogy, azt hiszem, eléggé megmagyarázza ezt az emberi természet, melynélfogva akárki is tapasztalhatja önmagán, mások is láthatják ő benne, hogy az ember bizonyos veleszületett konzervatív makacssággal ragaszkodik ahhoz, a mit jónak, czélszerűnek látott s a minek használatában kivetőt nem talált. Ez a konzervatív hajlandóság őrzött meg némely régi gyógyító módokat, melyek manapság is csakúgy beválnak, mint abban az időben, a mikor hasznos voltukat először megállapították volt. Példaképpen elég az argentum nitricum-mal való ecsetelésre hivatkozom, mely a trachoma gyógyításának újabb és legújabb módszerei mellett is megállja helyét. Kétségtelen, hogy az okszerű therapiában az újabb módszerek is jogukhoz jutnak, a mennyire t. i. beválnak; de a már bevált eljárásoknak egyszerűen az újabb szerek és eszközök kedvéért való félrelökése sehogy sincs megokolva.

Igaz, az emberben ama konzervatív hajlandósággal még egy másik természet is küzd, az újítás vágya, mely vérmes reménynyel fogad minden új szert, minden új eszközt, minden új elbánást; de vajmi gyakran fölmerül csakhamar a jogos skepsis, vajmi gyakran kénytelen az ember a mellőzött régi módhoz visszatérni.

E gondolatok indítottak engem arra, hogy tudományos társalgásunk egyik estéjén az egyetemi szemklinikának azt a czélszerűnek bizonyult szerszámát mutassam be, a melynek megszerkesztésében nekem is volt részem.

Ismertettem ugyan már évekkel ezelőtt a Királyi Orvosegyesületben ; de annyival kevésbbé lesz fölösleges vele megint egy kicsit foglalkoznunk, mert ez a szemészeti czélokra formált Paquelin-féle thermokauter, minden lehetőséggel számot vető fölszerelésében, talán az egyetlen, mely a szemészetben alkalmazásban van. Az egyetemi szemklinika szerzett ugyan azóta igen czélszerű galvanokautert is, hogy eszköztárában ez is meglegyen, használja is helylyel-közzel, de egyszer sem jutott abba a kényszerült helyzetbe, bogy a thermokauterját félre kellett volna tennie. Csak olyan rendes használatban levő szerszáma a thermokauter, a hogy mások éppen úgy érthető konzervatív ragaszkodással csüngenek az ő czélszerűnek látott gal vanokauterj ukon.

Az egyetemi szemklinika Paquelin-égetőjének ismertetését továbbá azért is szükségesnek véltem, mert a szemészeti irodalomban általán nagyon kevés közleményre akadunk, a mely a thermokauter alkalmazásáról szól; ezekben a közleményekben is olyan kifogásokat olvashatni, hogy azért kellett a thermokauterról lemondani, mert nem lehetett elég finomat kapni a szemészeti operálás czéljaira.

Különben az is eléggé megokolja tárgyamat, hogy maga a tüzes égetés is mindössze huszadik esztendejét töltötte be a szemészetben, a mióta 1873-ban egyrészt Martinache az izzó vas-szondát, másrészt Samelsohn a galvanokautert ajánlották ; de miként Kleden még 1885-ben az Archiv für Augenheilkundeban megjelent értekezésében is kénytelen megjegyezni, a nélkül,

1 Előadta az 1893. évi május 29-diki szemészeti értekezeten.

; hogy a tüzes égetés tágabb körben elismerést szerezhetett volna, akár, mert a régiek gyógyító szerszámától idegenkedtek, akár azért,- mert az alkalmazott tüzes kötőtűk és kancsalsági horgok jóval durvább eszközök, hogy sem minutiosus operáló mód czéljára beváltak volna.

Kleden közleménye annyiban is érdekel bennünket, hogy pálczát tör a thermokauter szemészeti alkalmazása fölött. Kifogásolja benne, hogy komplikált készülék, hogy nem elég finom az égető csúcsa, mely még hozzá sugárzó fehér izzásba is jut s a milliméternyi pontosságot követelő munkára alkalmatlan. 0 tehát a galvanokautert ajánlja.

Sattler az 1879-diki heidelbergi gyűlésen röviden csak azt jegyzi meg, hogy, a thermokauterra is gondolt, de nem kapott elég finomat. 0 tehát inkább tüzes vasat basznál, de nem kötőtűt, a mely hamar kihűl, hanem olyan vasat, melynek vége kissé vaskosabb, a meleget jobban megtartja. Tehát Sattler önmagával keveredik ellenmondásba, mikor azt kifogásolja a thermokauteron, hogy nem eléggé finom, a mit pedig a tüzes vastól megkövetel. Majd az 1883-diki heidelbergi ülésen azt jelenti, hogy próbálta ugyan a thermokautert, de egy év óta galvanokauterral cserélte föl.

Eversbiisch az első, a ki 1886-ban a Klinische Monatshlätter-ben megjelent közleményében tüzetesen foglalkozik a tbermokauterral. Ő előbb egyenes végű Paquelin égetőt használt, de ugyanolyan okokból, mint Nieden, galvanokauterral cserélte föl. Mikor azonban ismételve megesett vele, hogy a galvanokauter minden gondosságuk mellett is, éppen az alkalmazás pillanatában tagadta meg a szolgálatot, megint csak a thermokauterra tért vissza, kivált mióta kokainozza a szemet. Szerkesztett azonban olyan égető véget, mely a tehető kifogások számbavételével készült. Az égető véget ívesen meghajtotta és olyan finomra készítette, hogy finomsága fölér a galvanokauteréval. A sugárzó fehér izzás elhárítására tömören hagyatta az égető vég hegyét, úgy hogy az égető vég ürege nem terjedvén a csúcsig, ez nem is melegszik vörös izzáson túl, sőt a fujtatás mérséklésével az izzást még jobban is csökkentheti avagy ismét fokozhatja. Az égető vég nyaka is olyan vékony, hogy nincs meg az a kellemetlen erős fénye, mint a régi konikus égető végnek. A készülékről továbbá azt jegyzi meg, hogy éppen nem komplikáltabb, mint a villámos égető, sőt megbízhatóságánál fogva a galvanokauternak fölötte áll. Hogy segéd nélkül is alkalmazhassa, a fújtató készülékbe nagy Wulff-palaczkot iktat be s az égető nyelére záró készüléket csináltatott, úgy hogy operálás előtt végzi el a fujtatást, s az operálás alatt nincs segédre szüksége.

Azóta még Katzaurov orosz közleménye ajánlja a thermokautert (kivonatosan a Michel-féle Jahresberichte 1887. évfolyamában), trichiasis, könnytömlő blennorrhoeája ellen, de kivált totális staphylomák lapos elhegesztésére. Nem szól az eszköze formájáról, de jobbnak tartja, mint a galvanokautert, mert megbízhatóbb és vastagfalú staphylomák égetése közben sem görbül úgy el, mint az izzó platina-kacs.

Az egyetemi szemklinika thermokauterját a szemklinika újjáépítése alkotta meg. Mikor 1884-ben az új klinikai épület megnyílt, eszköztárát méltóan föl akartuk szerelni. A fölszerelésből a tüzes égetőt sem lehetett kihagyni. A régi intézetben megtüzesített nagyobb gombostűfejet, kötőtűt, kancsalsági horgot, a Sattleréhez hasonló sütővasat avagy féloldali hajló finomabb fogorvosi vésőt használtunk. Az új égető készülékre nézve Schulek professzorral abban állapodtunk meg, hogy miért ne lehetne valami czélszerüeu szerkesztett Paquelin-féle thermo-