Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-06-25 / 3. szám
38 SZEMÉSZET 1893. 3. sz. mérőjű, szabálytalan, fekete rés látható. A látó idegfőn üstszerű kivájulás, az edények mind az orri oldal felé vannak tolva. Egyéb lényeges változás a szem fenéken nem látható. A tensio kissé emelkedett. A látótér felfelé kis fokban, befelé erősebben szűkült. V = 1 '/2 méterről ujjakat olvas; + 11*0 D-val v = 5/50 ? A bal szem segédszervei épek; a conjunctiva bulbin néhány tágabb ér. A szarúhártyán hasonló homályok, mint a jobb szemen. Az irisnek nyoma sincs, a sugárnyulványok sem láthatók. A csarnok mély. A lencse közepén elszürkült, a kéregben küllős homályok, melyek a hátsó pólushoz húzódnak. A lencse el nem szürkült részein át tükörrel vörös reflex kapható T + 1. V = 0. Az eset közlésének indító okát a tensioemelkedésnek és a jobb látóidegfőn észlelt kivájulásnak iris hiánya mellett való keletkezése képezi. KÖNYVISMERTETÉS. Szemészeti Diagnostika. Irta Grósz Emil dr., tanársegéd. 94 1. Dobrowszky és Franke kiadásában. Az imént megjelent „Klinikai Diagnostika“ terjedelmes kézikönyv tudvalevőleg egyes füzetekből van összeállítva, melyek egyenként minden egyes orvosi szakmának speciális diagnostikáját tárgyalják. A szemészeti diagnostika most mint különlenyomat is előttünk fekszik. Valóban őszinte örömmel látjuk szemészeti irodalmunk lendületes fejlődését. Nemcsak a tudományos szemészeti közlemények száma nő, de a tanirodalom terén is egyre jelennek meg a hézagpótló munkák. Örömmel fogadjuk a „Szemészeti Diagnostikát“ is mint olyat, mely régóta érzett hiányt pótol. Hiányzott egy vezérfonál, mely arra tanítaná a fiatal orvost, mi úton-módon, mily sorrendben kell a szemvizsgálatnál eljárni, hogy a helyes diagnosishoz jusson. Hogy pedig mily fontos a diagnosis helyessége, arról minden gyakorló orvos bizonyára már nagyon gyakran meggyőződött. Hiszen a helyes diagnosis azon alap, a melyre a gyógyítás épületét kell építenünk. Ezért tehát megbecsülhetlen egy oly vezérfonál, mely az orvosnak megkönynyíti a helyes diagnosishoz való jutását. Ismeretes dolog, hogy gyakran találkozunk absolut glaucomában megvakult betegekkel, kiket orvosuk cataracta senilis diagnosissal küldött a kórházba. Az illető collega egyszerűen tévedett azért, mert a beteg szemeit nem rendszeresen, hanem csak felületesen vizsgálta. Azt hiszem, hogy ilyen és hasonló esetek nagyon is indokolják ezen művecske megjelenését. Előnye, hogy az összes szemészeti vizsgálati módszereket röviden és könnyen érthetően, jó magyarsággal adja elő. Előadását számos sikerült ábra még jobban megvilágítja. A mű feloszlik két részre, u. m.: 1. Látásvizsgálat és 2. objectiv vizsgálat. Az első részben a látásra vonatkozó öszszes vizsgálatok, a másodikban a közvetlen megtekintéssel való vizsgálat, valamint eszközeinkkel való vizsgálatok (focalis vizsgálat, szemtükrözés, tensio mérés stb.) vannak leírva. A szemtükrözés után az ép szemfenék, valamint annak kóros elváltozásai vannak leírva és jó ábrákkal megvilágítva. E művecske minden orvosnak ajánlható. —pr. SZEMELVÉNYEK. Az ideghártya és az üvegtest közzé történt vérzésekről. Haab O.-tól. — Ezen vérzések nemcsak klinikailag érdekesek, hanem egyszersmind felvilágosítást nyújtanak az üvegtest és az ideghártya közötti határ boncztani viszonyairól, s annyival inkább érdekelnek, mert ritkán észlelhetők. Liebreich és más észlelők az ideghártya és érhártya közzé történt vérzésekkel tévesztették össze, mely hibára Leber hívta fel a figyelmet. A vérzés okaiként hószámzavarokat, fiatal embereknél káprázást hoznak fel, míg egynéhány esetben a vérzés minden kimutatható ok nélkül keletkezett. Az észleletek mind megegyeznek abban, hogy a vérzés főleg a sárga folt szomszédságában fordul elő, s hogy a kiömlött vér 3—6 hónap lefolyása alatt teljesen felszívódik, a látás pedig ismét helyreáll. S éppen ez utóbbiból következtette Leber, hogy a vérzés helye csak az ideghártya előtt lehet s nem mögötte, mert különben ily szerencsés kimenetelről nem lehetne szó. A mi a vérzés kiindulási pontját illeti, nem valószínű, hogy az a sárga folt volna, mert itt a véredények kicsinyek; hanem fel kell venni, hogy a vérzés a sárga folttól bizonyos távolságban levő helytől indul ki és csak bizonyos boncztani viszonyok következménye, hogy a vér a sárga folt tájékát is elborítja. Haab hat esetet észlelt. Két esetben hószáinzavarok szerepeltek a vérzés alkalmi okául; ezzel ellentétben egy harmadik esetben terhesség volt jelen. Káprázásra is vezethette vissza a vérzés keletkezését, de kiemeli, hogy ezt csak kivételesen fogadhatja el a vérzés okául, mert ő 20 esetben észlelt káprázást napbanézés következtében, a nélkül, hogy vérzés támadt volna, s a káprázást hajlandó inkább előmozdítóként, sem mint aetiologiai momentumnak tekinteni. Érdekes, hogy ez esetben vérszegénység is volt jelen, továbbá vasalás közben létrejött csekélyfokú szénélegmérgezés, mely utóbbi, mint Becker kiemelte, alkalmas arra, hogy az ideghártyában vérbőséget idézzen elő; végül jelen volt még albuminuria is és ennek következtében a vér minőségének elváltozása. Egy másik esetben artériosklerosist észlelt a vóredények syphilitikus megbetegedése következtében. A vérzés létrejöttét megmagyarázta a véredények törékeny volta, mi mellett az itt is jelenlevő albuminuriáuak és a glaukomának is jutott szerep. Arteriitis syphilitica kíséretében létrejött thrombus egy esetben szintén okozott vérzést, mert a vérzésnek más oka nem volt kideríthető. Nem valószínű, hogy a sárga folt tájékának boncztani szerkezete praedisponálna az ottani vérzésekre, mert észleltek oly eseteket is, hol a vérzés helye távol esik a sárga folttól. A retinalis és üvegtestbeli vérzések gyakori kisérő tünetek. A prognosis jó; a therapia az oki momentumot vegye figyelembe, így jó eredmény várható fiataloknál izzasztó szerek alkalmazásától és felszívó szereléstől. Több körülmény mutat arra, hogy a vérzés az üvegtest és a retina közzé hatol. A retina szövete ugyanis a vérzés által nem lesz bántalmazva s a látás a vér felszívódása után ismét helyreáll. Ez nem volna lehetséges, ha a vér a retina rétegei közzé nyomulna. E mellett szól a szemtükri lelet is, a véredények ugyanis a vérzés határán hirteleniil eltűnnek, mi arra mutat, hogy a vér előttük foglal helyet. Még világosabb a dolog, ha a vér a papillának egy részét is elfedi. Ha a beteg fejét oldalra hajlítja, a vér más-más retinarészeket fed el és ennek megfelelőleg a beteg is másfelé projiciálja a vörös fényt, mely a retina előtt levő vértől ered, ha erre fénysugarak esnek. Végül pedig Anderson hullaszemen talált ily vérzést, mely csakugyan az Uvegtest és retina között foglalt helyet. A vérzés létrejöttére nézve eddigelé teljes és kielégítő magyarázatot hozni még nem sikerült. A fent említettekből azon következtetés vonható, hogy az ideghártya és az Uvegtest közti érintkezés normalis szemben oly szoros, hogy az ideghártya elülső felületére történő vérzéseknél a vér csak kis terjedelemben terjedhet szét, s egy harmadik szemcsarnokról, az üvegtest és az ideghártya között, szó nem lehet. A kiömlő vér mennyisége függ a vérnyomás nagyságától, másrészt a két felület összetapadásától, mely a vér tovaterjedésének gátat vet. Ezt bizonyítja azon körülmény, hogy a vér, daczára annak hogy folyékony marad, mégsem sttlyed lefelé, és az, hogy a haemorrhagia élesen elhatárolt. Felvehetjük továbbá, hogy úgy az üvegtest, mint a retina felületén összeálló hártya van, mely a vér tovaterjedésének ellentállani képes; s nem is volna érthető, mért marad a vér oly hosszú ideig folyékony állapotban, ha hártyák körül nem veszik ; s mért nem hatol be az Uvegtestbe és az ideghártyába. A haemorrhagia az üvegtest felé a membrana hyaloidea, a retina felé a membrana limitans externa által el van határolva. Eldöntetlen marad még, mért nem terjed a vér az area Martegiani és a canalis hyaloideusba. (Deutschmann Beitr. zur Augenheilk. Y.) Kiray Arisztid dr. Budapest. 1893. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája (felelős vezető Müller Ágoston), Dorottya-utcza 14. sz.
