Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-06-25 / 3. szám
1893. 3. sz. SZEMÉSZET 37 mink s csak most hozhattuk ki a csípővel újból megragadva, — az idegen testet. Végre a lencse törmelékeket és vasoxyd szemcséket simítottuk ki. Néhányszor váltott jeges borogatás után kötést alkalmaztunk. Aznap este: a szem kevéssé izgatott, csarnok helyreállt, coloboma keskeny, mindkét szára szabad. Atropint kapott, bekötöttük. 16-dikán: csarnok mély, pupilla tág, belső alsó negyedében kevés secundaria. 17-dikén: a szem békés; atropin-kötés, felkelt. 19-dikén kötés elmaradt. 24-dilcén eltávozott : a szem teljesen békés, fájdalmatlan; a cornea felső külső területén, a limbustól vagy 2 mm.-re 7—8 mm. hosszú, keskeny, halványszürke hegvonal; ennek megfelelően az irisben keskeny, szabad szárú coloboma; csarnok mély, pupilla tág, belső alsó negyedében igen kevés vékonv secundaria. + 12- D v = %0. II. Oedema chronicum palpebrarum superiorum. Kiray Arisztid dr., szemklinikái gyakornoktól. W. G. 22 éves férfiú három évvel ezelőtt orbánczban szenvedett, mely gyakrabban ismétlődött; azóta mindkét felső szemhéja annyira megdagadt, hogy csak nagy erőfeszítéssel tudta szemeit kinyitni. Ez, valamint azon körülmény, hogy a megdagadt szemhéjak eltorzították arczát, nagy kellemetlenséget okozott neki. Több Ízben fordult orvoshoz, kik baját hosszabb időn át gyógykezelték, meleg borogatásokat, később jodtincturával való bekenést, majd a szemhéjak massálását rendelvén neki; mindez azonban nem vezetett gyógyuláshoz. Miután baja őt kenyérkeresetében is megakadályozta s arczának eltorzítása miatt sötét pápaszemet kényszerült viselni, bajának alapos orvoslása végett szemklinikánkhoz fordult, a hol f. évi márczius 5-dikén felvettük. Mindkét felső szemhéj igen megnagyobbodott, bőre sima, rózsaszínű, tésztás tapintatú, az ujjbenyomatokat megtartja. A szemrés zárt s nézni csak úgy tud, hogy fejét hátra siilyeszti s homlokát erősen ránczba szedi; ily módon a szemrés belső fele orsóalakúlag 3 mm.-nyíre nyílik, külső fele zárva marad. A szemhéji kötőhártyák hurutosak, a szemteke ép. Zárt szemrésnél a szemhéjakon át, aránylag csekély fokú fénykülönbözeteket jól tud észrevenni. Négy napon át meleg bórvizes borogatásokat kapott hurutja ellen, majd márczius 9-dikén megoperáltuk bal szemhéját a következő módon: domború élű szikével a szemhéjszéltől felfelé 3 mm.-nyire, vele párhuzamosan metszést csináltunk a felső szemhéj bőrében, a sebvégeket egy felfelé domborodó ívalakú metszéssel, melynek legnagyobb távola az első metszéstől 1 cm. volt, összekötöttük. A közben eső részben a bőrt és az alatta levő kocsonyás szövetet ék alakban kimetszettük. A vérzést tamponok oda nyomásával s a vérző üterek csípőbe foglalásával és csavarásával elállítottuk. A sebszéleket csomós varratokkal egyesítettük, az időközben meggyülemlett vért kinyomtuk s a szemhéjat nyomó kötés alá helyeztük. Negyednapra a fonalakat kivettük, a sebszélek egymáshoz forrtak, a szemhéjak sárgásán elszínesedtek, még duzzadtak. Két nappal rá a szemhéj lelohadt, a szemhéj bőre ránczos volt; a szemhéj maga tetemesen kisebb, a szemrés a homlok ránczbaszedése nélkül annyira nyílik, hogy majdnem az egész cornea látható. Időközben a jobb szemhéjat naponta massáltuk s utána nyomó kötés alá helyeztük. 1—2 óra hosszat a massálás után a szemhéj tetemesen kisebb volt, de utána ismét megnagyobodott s így ezen kezelés sikerhez nem vezetett. Márczius 16-dikán a jobb szemhéjat hasonlóan megoperáltuk. Még négy napig tartózkodott klinikánkon a beteg, mely idő alatt jobb szemhéja hasonló változásokon ment át, mint annak idejében a bal. Márczius 20-án saját kérelmére elbocsátottuk. A kimetszett kocsonyás szövet górcső alatt túltengett kötőszövetnek bizonyult. III. Idegen test eltávolítása az elülső csarnokból. Szabó Sándor dr. szemklinikái gyakornoktól. Sch. J. 30 éves lakatos folyó évi május hó 28-án délelőtt azon panaszszal jött klinikánkra, hogy azelőtt való nap délután egy házfedelen kéményjavítással foglalkozva — kalapálás közben — azt érezte, hogy bal szemét ütés éri. Miután azonnal sem fájdalmat nem érzett, sem pedig látás zavart nem tapasztalt, azt gondolta, hogy a szemét ért szilánk visszapattant s tovább dolgozott. Este, de főképen másnap reggel, fájdalmai voltak, észre vette az idegen testet szemében s klinikánkra jött, hol műtét megejtése végett felvettük. A sérülésnek kívül semmi nyoma sem volt. A conjunctivák mérsékelten belöveltek. A cornea felső külső negyedében látható az idegen test behatolási helye; maga az idegen test külső hegyével a cornea lemezei között foglal helyet — de olyképen, hogy csípővel kívülről meg nem ragadható — belső hegyével pedig az irisen feküdt. Csarnok hiányzik. A szemgolyó feltűnően puha. A műtétet délben 4 csepp 5 °/0 cocainos-oldattal érzéstelenített szemen hajtottuk végre. A cornea külső felső negyedében — a limbustól 2 mm.-nyire befelé — keskeny lándsával 3 mm. hosszú sebet ejtettünk. Csarnokvíz természetesen nem távozott. Az idegen testet — fent említett elhelyezkedése folytán — Daviell-kanállal, azután pedig keskeny, vékony spatulával alátámasztottuk s belülről kifelé tolva annyira kiemeltük, hogy azután csípővel megragadva kihúzhattuk. A vasszilánk körülbelül 5 mm. hosszú s sokszögletű. A beteg, ki az egész műtét alatt semmi fájdalmat sem érzett, kötést kapott mindkét szemére s teljes nyugalomban az ágyban maradt. Délután kötését levettük. Csarnok még nem állott helyre, 1 csepp atropint kapott s újra bekötöttük. Másnap reggelre a csarnok már helyreállott, pupilla középtág, szem békés, fehér subjectiv érzés kitűnő. Délután: status idem. 30-án reggel: szem fehér, csarnok mély, pupilla tág, 1 csepp atropint s kötést kapott. Délután: status idem, felkelt. 3t-én reggel: csarnok nincs, pupilla kerek, szem békés. Délután: csarnok helyreállott, az iris a corneális sérülés helyéhez húzódott, 1 csepp atropint kapott. Junius 1-én: szem békés, iris egy szállal a sebhez húzódott, pupilla körtealakú, 4 csepp atropint kap naponta. Délután: szem békés, pupilla tágult, különben status idem. Ezen állapot változatlan maradt a beteg távozásáig, junius 5-ig reggel. A refractiós lelet távozásakor következő: J. sz. 5/7 Hm. DO D. v. = 5/t — sz- %o Hm. 4'0 D. v. = 5/30. Az irisnek a corneától való kiszabadítását kilátásba vettük. IV. Irideremia totalis congenita. Paunz Márk dr. szemklinikái gyakornoktól. R. E. 30 éves nő 1893. május 28-dikán jelentkezett az egyetemi szemkórházban. A beteg gyermekévei óta mindig gyenge látású volt; írni, olvasni azonban megtanult. Nyolcz év előtt lassanként elvesztette bal szeme látását. Csakhamar jobb szeme is megromlott és 7 év előtt a beteg állítása szerint a jobb szemen támadt hályogot művileg eltávolították. Fél év előtt ismételten szakgató fejfájásai támadtak s ugyanakkor jobb szemén látásának romlását vette észre; este a lámpa körül szivárványszínű köröket látott, de szeme sem gyuladt nem volt, sem nem fájt. A betegnek szülei és testvérei mind jól látnak s tudomása szerint összes rokonai közt nincs rosszúl látó egyén. A beteg most csak a tőle jobboldalt eső tárgyakat látja jól, a baloldalt állókat homályosan látja. Szeme hamar kifárad. Mindkét szem gyors ingó mozgásokat végez. A jobb szem segédszervei épek; a bulbaris conjunctiván néhány tágabb ér. A cornea limbusában felül egy 8 mm. hosszú vonalas heg. A cornea szélén köröskörül 2 mm. széles övben pontszerű, finom, áttetsző homályok, melyek felett az epithel csillog Az iris teljesen hiányzik; a sugárnyulványok nem láthatók. Az igen mély csarnokot hátulról vékony, szürke hártya (Cataracta secundaria) határolja, melynek közepén 3—4 mm. át
