Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-06-25 / 3. szám
1893. 3. sz. SZEMÉSZET 35 Az egészen feledésbe ment szemmassaget 1872-ben a londoni nemzetközi congressuson Bonders ajánlotta a szem, kiválóan a cornea bizonyos betegségeinél. 1874-ben ajánlotta Heilberg is. De ezen ajánlatokat számba sem vették; csak mikor Pagenstecher 1878-ban mint igen jó szemorvoslást dicsérte, kezdték általánosan használni. Igen sokat Írtak erről. Costomiris 1890. évben a Recueil d’Ophthalmologieban igen szép tanulmányt irt a szem-massageról, s itt úgyszólván mindazt, a mit addig róla Írtak, igen szépen összeállítva megtaláljuk. Most becses figyelmüket saját eljárásomra hívom fel, mely a traehomásan megbetegedett kötőhártya massálása és a régi ecsetelési mód egyesítéséből áll. Hogy a kötőhártya minden részéhez könnyen hozzáférhessek, és azt tetszésem szerinti erővel dörzsölhessem, minden assistentia nélkül, e kis eszközt: a dörzsölő spatulát készíttettem. A spatula anyaga valamely rossz hővezető, pl. elefántcsont, kaucsuk, fa stb. lehet. A spatula hossza száz milliméter, az egyik vége felé kissé kiszélesedik; itt szélessége tizenkét milliméter, a másik végénél csak kilencz; vastagsága mindenhol két milliméter. Szélesebb végénél kissé lapjára hajlós, hogy az átmeneti redőbe jól felmehessek vele és az átmeneti redő a dörzsölést ne akadályozhassa. A spatula egyik felszíne a végeinél tizenöt millimétemyi területen rovátkolt és pedig a szélesebb végénél; a domború felszínen hosszában és keresztben is; a keskenyebb végénél csak hosszirányban. Az ecsetelésre az általánosan ismert ecsetelő készüléket használom, s azt argentum nitricummal, sublimatoldattal végzem ; de sokszor használom még a cuprum sulfuricum jegeczet is. Eljárásom kivitele. Négypercentes cocain mur. oldattal érzéstelenítem a kötőhártyát. Kifordítom a felső szemhéjat és így az átmeneti redőbe tolom a dörzsölő spatulát, úgy hogy annak rovátkolt domború felszíne mellfelé álljon. Gyönge nyomással kezdem dörzsölni az átmeneti redőt, horizontális irányban mozgatva a spatulát; a nyomást lassan fokozva, nagyobb és nagyobb excursiókat végzek. A mikor az átmeneti redő minden pontját, de különösen azon helyeket, melyeken a betegség leginkább mutatkozott (a beszűrődés nagy; számos csomó, erős vagy kiterjedt hegedés) vagy fél perczig dörzsöltem, a szemhéjat visszahelyezem rendes állásába és újból alája tolva a spatulát, a szemhéj kötőhártyáját is úgy dörzsölöm, mint az átmeneti redőt. Ha felül végeztem, átmegyek az alsó átmetneti redőre és az alsó szemhéj kötőhártyájára is; itt is úgy járok el mint felül. Ha egyik-másik szemen a spatulám szélesebb végével, hegedések miatt vagy más okokból nem férhetek a beszűrődéshez és a csomókhoz, úgy a dörzsölésre spatulám keskenyebb végét használom. A dörzsölésnél nagy figyelmet fordítok az átmeneti redő elrejtett helyeire és különösen a lig. canthi interni és externi alatt és szomszédságában levő kötőhártyaterületekre. Tapasztalásom alapján állíthatom, hogy spatulámmal a kötőhártya minden pontjához hozzáférek. A dörzsölés után rögtön beecsetelem a kötőhártyát argentum nitricum, esetleg sublimatoldattal, vagy cuprum sulfuricum-jegeczczel az ismert módon végig simítom. Eljárásom eredményei. A dörzsölést általában minden betegem nagyon jól tűri. Fájdalmat csak az alsó átmeneti redő dörzsölése okoz, de ez is oly csekély, hogy számba sem vehető. Különben a dörzsölés fokát a nyilvánított fájdalmakhoz alkalmazhatjuk. Azért kezdem a felső átmeneti redűnél és szemhéjnál a dörzsölést, hogy kikerüljem a másik átmeneti redő és szemhéj dörzsölésénél a beteg nyugtalanságát. Az első dörzsölésnél, de néha az utána következőknél is kis vérzés támad; ez teljesen jelentőség nélküli, néhány pillanat múlva magától megszűnik. A dörzsölésnél a felszínesebben ülő és vékonyabb falú csomók megpukkadnak, és ha tartalmuk elég lágy, az teljesen kiürül, az összeállóbb tartalom csak részben távolodik el. A mélyebben fekvő csomók kisebbednek és úgy látszik, a felettük futó réteg folyton vékonyodik, végre a csomók is egészen felszínesen feküsznek, sőt meg is pukkadnak, tartalmuk kiürül vagy felszívódik. A beszűrődött és ez által megvastagodott kötőhártya eleintén rohamosan, később lassabban elvékonyodik, kezd ismét átlátszó lenni és rajta keresztül látni a tarsust. A massalások után a kötőhártya göröngyössége napról napra kisebb; ott, a hol a betegség még szövetroncsolást nem okozott, kezd a normálishoz közeledni. A hol már szövetroncsolás volt, ott a kötőszövetképződés lép előtérbe. S végre a kötőhártya meggyógyul oly értelemben, mint ez a trachomás megbetegedésnél lehetséges: a roncsolás helyén hegedő szövetté lesz. De megjegyzem, hogy ez a hegedés egészen más alakú és hatású, mint a minőt a trachomás processus magára hagyva képes produkálni; vagy a minőt azon gyógyítási eljárások után látunk képződni, melyeknél a conjunctivát szétroncsolják. A massage után képződött kötőszövet puha, zsugorodásával a bonjunctivát nem rövidíti, a szemhéjat természetes állásából nem veszi ki. Sőt azt tapasztaltam, ha már voltak heges zsinegek és kemény kötőszövetes területek, ezek a massálásra felpuhultak, sőt mi főbb, ha a szemhéj a heges zsugorodások folytán az ismert teknőszerű begörbülést mutatta, hosszú ideig tartó türelmes massálással a porcz kiegyenesedett: a kisebb fokú entropium megszűnt. A traehomásan beszűrődött duzzadt szemhéj hamar elvékonyodott. A cornea panuusa a nélkül, hogy hozzá nyúltam volna, lassan elvékonyodott és ha még nem volt kötőszövetes, feltisztult egészen. A kötőszövetes pannus nem változott. A dörzsölés alatt és utána a kötőhártya kivörösödik, a szem könnyezni szokott, szóval a dörzsölés izgatja a szemet. Azért olyan trachomás szemet, melyen bármiféle gyuladás miatt például heveny pannusos eruptio vagy a corneán heveny genyedés volt, sohasem massáltam. Eleintén minden nap dörzsöltem a kötőhártyát; a betegek elég jól tűrték, de azt tapasztaltam, hogy az átmeneti redő kezdődésénél, szemölcsös kezdett lenni; azaz a conjunctiva szemölcsei kezdettek duzzadni. Elhagytam néhány napra a dörzsölést és a szemölcsduzzadás elmúlt. Most már csak minden harmadik nap dörzsölöm a kötőhártyát, sőt van betegem, kit hetenként csak egyszer massálok. A közbeeső napokon (argentum nitricummal vagy sublimattal 1: 3000-hez) ecsetelek vagy kék követ használok. Sohasem tapasztaltam, hogy a massage ártalmára lett volna a betegnek. Igaz, hogy három esetben a massálás ideje alatt apró kis genyedés támadt a comeában a régi már majdnem feltisztultnak mondható pannus erei kitágultak és szaporodtak. Egy igen chronikus trachomásnál, kit 6 évig orvosoltak, az alsó átmeneti redő a sok lapiszolástól egész fekete ; és azelőtt majdnem minden két hétben pannusos eruptiója volt; mióta az én kezelésem alatt állt (11 hónap) egyetlen egyszer támadt a bal corneán egy kis pontszerű infiltratio; fájdalmai vagy egyéb kellemetlenségei nem voltak, csak a látás lett rosszabb. A dörzsölést elhagytam és csak sublimattal ecseteltem; az infiltratio néhány nap múlva eltűnt. A beteg sohasem érezte oly jól szemeit, mint most. Mint szabó egész nap varrhat. Pedig épen ez azon eset, a mely mint már nagyon chronikus jött kezelésem alá, s a legnehezebben enged az orvoslásnak. A kötőhártya meglehetősen sima, csak az átmeneti redőnél mutatkozik némi bársonyszerű bolyhosodás. A mint a dörzsölésnél a spatulát a kötőhártyára nyomom, e bársonyos terület mélyéből a kis csomóknak egész serege tolakodik ki; a nyomás megszüntetésével ismét visszahúzódnak a mélybe. Az ilyen nagyon elöregedett, már kemény csomók azok, melyek makacsul ellentállnak a kezelésnek ; a spatula nyomásakor lehet látni, hogy épen ilyen diffus infiltratio is van a csomók szomszédságában. Ezek azok a türelempróbáló esetek. Azon esetek közül, melyeket gyógyultan bocsátottam el, eddig még egy sem jelentkezett recidivájával. Azonban volt olyan betegem is, a kit vagy tizennégy napig orvosoltam, s ezután szó nélkül elmaradt és hónapok múlva ismét jelentkezett bűnbánólag csak megmutatni a szemét és legnagyobb
