Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-06-25 / 3. szám
34 SZEMÉSZET 1893. 3. Bz. kötőhártya felett levő granulákat. Pauli tanár 1872-ben a ílorenczi kongressuson bemutatta Fáddá kaparó vagy jobban mondva kefélő eszközét. A trachomas kötőhártya lekaparása, ledörzsölése és kikaparása már majdnem feledésbe ment, midőn 1889-ben Schröder ismét ajánlotta Hippokrates eljárását, csakhogy ő már modern eszközöket használt. Megeztistözött vagy nikkelezett drótból kefét készíttetett és ezzel kikefélte a trachomás kötőhártya csomóit. Mint újdonság nagyon lábra kapott ez az eljárás; sokan utánozták, módosították, egyéb eljárással, legtöbbször az antisepsissei összekötötték. Manulescu bukaresti szemorvos tanár már jónak találta a kaparásra a közönséges fogkefét. Azon voltak, a kik ellenezték ezen orvoslást, többek közt Prawossud, ki egy esetet említ, hol a kefélés következtében oly súlyos változások állottak be a szemen, hogy azt ki kellett venni. Herrnheiser 1891-ben előadást tartott, melyen Sattler eljárását ismerteti: a folliculosok falát felhasítja és a csomók tartalmát éles kanállal kikaparja. 1892-ben Wicherkietvitz a franczia szemorvosok kongressusán előadást tartott a granulás kötőhártya keféléséről; azt jónak tartja. 2. ScarifikáMs. Ezt a chirurgiai eljárást is a legrégibb időktől fogva használták az orvosok a trachomás kötőhártya gyógyítására és használják ma is. Triller 1754-ben „De scarificatione et ustione oculorum ab Hippokrate descripta“ czím alatt terjedelmes munkát írt róla. Wardrop, Bell Himly, Desmarres erre a czélra külön késeket, scarificateuröket készíttettek. Desmarres, Mackenzie, Graefe, Albrecht a felszínes scarificatiót ajánlották; úgyszintén Galezowsky 1869-ben, Perdrozsoli 1890-ben Abadie eljárását ismerteti és dicséri. Abadie a scarificatio után cuprum sulfuricum és glycerinből készült kenőcsöt dörzsölt a trachomás kötőhártyára. Bruch a scarificatio után cuprum sulfuricumot, tannint és jodoformot használ. A scarificatiót különösen Jacobson használja nagyon. 3. Pörzsölés. Ezt is használták a legrégibb kortól egész a mai napig a legkülönfélébb alakban; a tudomány fejlődésével párhuzamosan változtak a pörzsölés módjai, alakjai és a hozzá való eszközök. Verőn 1883-ban a thermocauthert ajánlotta. Korn 1870-ben, Berthold 1882-ben már galvanocauthert használt. Fröhlich 1884-ben, 1886-ban, Fieuzal 1887-ben Írtak a galvanocauther alkalmazásáról. Igen tanulságosak Unterharnscheidt 1883-ban, Reich 1888-ban és Burchardt 1889-ben irt munkái. Ezeken kívül még számos érdemes munka jelent meg e themáról. 4. Elektrolysis. Rodolfi kezdte ezzel gyógyítani a trachomás kötőhártyát 1870-ben. Eljárását Cadei Bresciában nagyon megkritizálta 1891-ben. Lindsay Johnson előleges scarifikálás után az elektrolysist ajánlotta. 5. A csomók összenyomása. Stock 1866-ban csípőt szerkesztett, melynek végein csontlemezek voltak, az egyik szárát a szemhéj alá, a másikat a szemhéjra tette és összenyomva, lógni hagyta a csípőt 1—2 óra hosszáig. így akarta kinyomni a trachoma-csomókat és gyógyítani a betegséget. Noyes 1891-ben csinálta az összenyomást saját eszközével. 6. A csomók kinyomása. Fble Burchard 1828-ban írt munkájának 97. lapján találjuk, hogy ő a trachoma-csomókat körmeivel kinyomkodta. Cuignet 1872-ben a trachoma-csomókat comedo módjára vagy ujjaival vagy valami eszközzel kinyomta. De ő előtte Ebien kívül már 1860-ban Schneller is ajánlotta. Mandeltstamm, Hotz, Vicherkiewitz, Tasto is jó sikerrel használták. Kramsztyk 1888-ban a kinyomásra többféle csípőt ajánlott. Knapp 1891. évben az orvosok amerikai kongressusán csípőt ajánlott, melynek mindegyik végén egy henger van; ezek közé fogja az átmeneti redőt s azt végig mángorolja, így akarván kinyomni a trachoma-csomókat. A kinyomást úgyszólván minden szemorvos végezte és pedig elég jó eredménynyel. Én is sikerrel használtam a kinyomást az ecseteléssel egyesítve. Megjegyzem, hogy a csomókat egyszerű szőrszedő csípővel is ki lehet nyomni. 7. A trachoma gyógyítása plastikai operálással. Noiszevszki 1891-ben kivágta a trachomás kötőhártyát és a kimetszés helyére az ajkakból vett nyálkahártyát ültetett át. 8. A trachomás kötőhártya kimetszése. A trachomásan megbetegedett kötőhártyából vagy csak egyes kisebb darabokat, sőt csak egyes csomókat és csomócsoportokat igyekeztek kivágni; vagy nagyobb darabokat metszettek ki, sőt az egész átmeneti redőt, majdnem az egész kötőhártyát és a szemhéj kemény kötőszövetét is kiirtották, ha az trachomás volt. Ez az eljárás szintén régi; már Hippokrates is csinálta; végezték a római és arab orvosok is. Paulus Aegina és Bartisch az átmeneti redő kimetszésénél, a kimetszendő rész mögé tűket fűztek ; így jelelték meg a kimetszendő rész határát. Ezt újabb időben ismét felfedezték. Le Dran, Bordemu, Benedict, Roux, Travers, Scarpa, Rust nagyon ajánlották a trachomás conjunctiva kimetszését. Később az orvosok mintegy idegenkedtek tőle. 1834-ben Lutens ajánlotta ismét. A kimetszésnek ellenségei is voltak, így : Vetch, Carron du Villard, Sichel, Fallot, Sanson, Dupin, Prevost, Cunier, Genzée és 1886-ban Hotz. A trachomás kötőhártya kimetszésének tanulmányozásában Eble Burchardnak, Bűznek és Richetnek vannak érdemei. Galezowsky 1874-ben, Abadie 1879-ben tapasztalásaik alapján igen kedvezően nyilatkoztak a kimetszésről. Azonban ennek legnagyobb híve a königsbergi iskola repraesentálója, Jacobson. Az ő vezetése alatt jelent meg Heisrathnnk a kimetszésről szóló munkája 1882-ben; már nem elégednek meg a trachomás kötőhártya kimetszésével, hanem kimetszik a trachomás tarsust is; a sebszéleket gondosan összevarrják. Alig számba veendő módosítással használták a kimetszést: Vossius Eversbusch, Schneller és mások. 1888-ban jelent meg Jacobson munkája (Beiträge zur Pathol, des Auges); Jacobson már oly merész, hogy majdnem az egész kötőhártyát kiirtja, csak a cornea limbusa körül hagy egy keskeny csíkot; kiirtja a szemhéj porczát; legfeljebb a szemhéj szélénél hagy belőle egy keskeny szalagot. A kimetszést nagyon sokan végezték és nagyon sokan dicsérik. Én is végeztem, de csak rosszat tapasztaltam s így azt én nem ajánlom. 9. Massage. A régi görögök műveiben a szem másságéról nem találunk feljegyzéseket; de nagyon valószínű, hogy Hippokrates, a ki oly precisitással ismerte a másságét, azt a szembajoknál is használta. A régieknél nagyon divatos volt a szemnyalás. Hesiodus idejében a templomokban szokták azt végezni. A szemnek indirekt massalását is végezték; ujjaikat a szemhéjra téve dörzsölték a szemgolyókat a legkülönfélébb szembajoknál. Erősen küzdött a granulás kötőhártya lekaparása ellen Severus; rossznak mondotta azt akár késsel, akár más eszközzel végezték; mert ez csak növeli a granulák kifejlődését és alkalmat ad kemény hegedések képződésére, melyek a szem congestióját csak fokozzák. Severus sondagombjával dörzsölte a trachomás kötőhártyát hosszú ideig és trachomaellenes collyriumokat használt. A régiek tehát jól ismerték a kikaparást és használták a másságét is; utóbbit az orvosok lassanként elhagyták, de a nép megtartotta mai napig. Lutens 1834-ben (Annales d’oculistique 1, pag 140) az átmeneti redő kimetszése után, még mint utókurát végezte I a másságét.
