Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1893-06-25 / 3. szám
30 SZEMESZET 1893. 3. sz. 2 mm.-rel, mások 3 mm.-rel alább szúrtak be. Ilyen körülmények között természetesen a seb már inkább hasonlított lebenyhez, semmint vonalhoz. Egyes módosítások után, melyeket a francziák s angolok kísérlettek meg, Wecker 1875-ben az Académie des sciences-hez benyújtott dolgozatában azt ajánlotta, hogy a cornea felső harmadát a limbusban leválasztó sebet készítsünk. Ilyen nyíláson át a hályog kifér a nélkül, hogy az iris kimetszése szükséges lenne. íme az első lépés Daviel methodusa felé. A francziák legelőbb buzgólkodtak az iridectomia nélkül való extractio gyakorlásában. A nagy igyekezetei úgy látszik a nemzeti hiúság is előmozdította. Nagyobb elterjedést azonban csak az asepsis és cocain anaesthesia védelme alatt nyert. A genyedések egészen eltűntek vágj' nagyon megritkultak s ma biztosan tudjuk, hogy a sebnek lebenyes volta nem okozhatja az olyan rettegett panophtalmitist. Minél inkább közeledett a seb alakja a Davieléhez, annál könnyebben született meg a hályog iris kimetszése nélkül is. Mindez azt eredményezte, hogy midőn a szemorvosok 1888-ban Heidelbergben tartott internationalis congressusán a cataracta extractióját megvitatták, mind a három előadó: Gayet (Lyon), Schweigger (Berlin) s Knapp (New-York) a kerek pupillát kímélő úgynevezett extractio simplex mellett nyilatkozott. 1890- ben pedig Poroszországban, tehát Graefe szűkebb otthonában az egyetemi szemklinikákon már csak 75 Graefe-féle operálást végeztek 733 iridectomia nélküli extractióval szemben. A németek tehát még a francziákon is túltettek. Páris egyik legnagyobb szemkórházában, a Clinque national ophtalmologique de Thospice des Quinze Yingts-ben ugyanis 695 egyszerű hályogműtétre még mindig 100 combinált esett. S magam is, ki a Graefe-féle extr. rendkívüli sikerei behatása alatt állottam, bámulva láttam utamban, hogy a' bécsi iskolát kivéve a német s franczia szemorvosok túlnyomó része hűtlen lett a nagy mester eljárásához. Mégis voltak egyes szemorvosok, kik nem hagyták el a combinált methodust, melylyel évről évre jobb eredményeket értek el. Ezek közé tártozott Graefe Alfred, Manz, Vossius, Michel, Snellen. Minthogy azonban igen sokan a legilletékesebbek közül nem nyilatkoztak, Landolt kérdőíveket küldött szét, melyekben 7 pontra nézve kért véleményt. A válaszokat az „Archives d’Ophtalmologie“ 1892. évfolyamában csoportosította s ez adatokból elég világos képet nyerünk arról, hogy soha nagyobb véleményeltérés nem volt mint ma. Annál nagyobb tért nyert ugyanis a technika módosítása, mennél biztosabbak lettünk, hogy az asepsis megoltalmaz a szemnek közvetlenül az operálás után való elpusztulásától; s mennél nyugodtabban tartott a beteg a cocain-anaesthesia alatt, annál többre vállalkoztak az operálok. Nem is az szolgál most a megítélés alapjául, mint régente, hogy melyik methodus mellett csökken jobban a veszteségek száma, mert ez minden rationalis eljárás mellett körülbelül ugyanazon minimumra szállítható le, hanem az, hogy mi módon érhetünk el minél több tökéletes — állandó eredményt. Azt hiszem, hogy nem csalódom, ha azt állítom, miszerint a lényeg abban áll: végezzünk-e, iridectomiát vagy sem ? Minden egyéb részlet ezen múlik. A seb alakja, a tokrepesztés milyensége, az elülső csarnok öblítésének szüksége, az utókezelés szigorúsága a szerint változik, a mint kivágunk-e egy irisdarabot vagy nem. Lássuk tehát, milyen előnyöket biztosít az operált számára az egyszerű s milyeneket a combinált methodus. Az iridectomia nélkül végzett extractio legfőbb előnyei a gyorsaság s fájdalmatlanság, melylyel az végrehajtható. Ha azután a lefolyás kedvező, az eredmény a legideálisabb, a mit csak Operateur elérhet. A szemen meg sem lehet látni az elszenvedett műtét nyomát s megfelelő üveggel a látás teljes. Csakhogy három veszélyt rejt magában: az iris zúzását, prolabálását s kérgi részletek visszamaradását. Nem hiába mondta Critchett, hogy az iris prolapsusa az extractio simplex bete noireja. A hályogmaradékok kiűzése is nagyon nehezített az által, hogy könnyen az iris mögé juthatnak, mégis a legsúlyosabb complicatio az iris benövése a hegbe. Hiszen régi tapasztalat az, hogy a cicatrix adhaerens évek múltán is okozhat glaucomát, iridochorioiditis suppurativát, nem is említve, hogy a seb szabálytalan egyesülése által a látás is szenved. Az a kérdés tehát, hogy az iris prolapsusa milyen gyakran keletkezik s milyen eredménynyel küzdenek ellene. Knapp 1886—1891509 cataractát operált iridectomia nélkül s 8'2°/0-ban volt iris prolapsusa; Panas 460 eset közül 5°/0-ot mutat ki, Schweigger 450-re 7-9°/0-ot, Trousseau 300-ra 6°/o-ot, csak Galezowski olyan szerencsés, hogy a mint azt 1888-ban a heidelbergi gyűlésen mondta, csak 0'5°/0 prolapsusa van. Ha az előbbi számokat figyelembe vesszük s azt is tudjuk, hogy Galezowsky methodusát egy olyan kiváló Operateur, mint Knapp is kipróbálta a nélkül, hogy az e tekintetben bevált volna, e nagyon kedvező százalékot skepsissei kell fogadnunk. Az extractio simplex hívei igyekeznek az irisbenövés jelentőségét csökkenteni, de azt hiszem, hogy Meyer Edének igaza van, midőn Graefe szavait citálva damnum permanensnak nevezte. Minden áron küzdeni kell tehát ellene. Eleinte a rnioticumok alkalmazásából vártak jó eredményt, de a franczia szemorvosok 1891-ben Párisban tartott congressusán be kellett vallaniok, hogy biztosítékot ezek nem nyújtanak. Sokkal több alapja van annak az igyekezetnek, hogy a seb alakjával gátolják meg az iris zúzását, később pedig annak gyors hegedőse által a felnyilást. Galezowski is épen annak tulajdonítja sikereit e téren, hogy a lebeny alakja fél ellipsis. A be- és kiszúrás helye a limbus corneae s a lebeny csúcsa felül attól 2 mm.-nyíre beljebb a corneába esik. Ezen kívül hangsúlyozza, hogy sokszor az orvos maga az oka az útólag keletkező irisbenövésnek, mert korán nyitja fel a szemet. O gelatine-lemezével fedve, 6-dik napig nem tekinti meg. Schweigger aláfelé operál, még pedig egy 7 mm.-re szélesített Beer-késsel, hogy a sebszéleket a gyógyulásra alkalmasabbá tegye. Sajátságos, hogy ugyanekkor ugyanezen czélból Wecker a Graefe-kést felére megkeskenyíti s épen a fűrészelő mozgások által ejtett alig látható egyenetlenségektől várja a gyors tapadást. Sokan úgy igyekeznek a már keletkezett prolapsus ártalmát elkerülni, hogy levágják. így tesz Hirschberg, Fuchs s sok esetben Schweigger is. De nem szabad felednünk, hogy milyen nagy nehézségekbe ütközik az első napokban az ilyen utólagos lemetszés, ha pedig későbbre hagyjuk, akkor nem sikerül többé a sebajkakból kihúzni az irist. Meyer cautherisálja, Gayet pedig érintetlenül hagyja, mert szerinte laposan elhegedve, többé kellemetlenséget nem okoznak. Az eddig ismertetett eljárások közül egy sem alkalmas tehát arra, hogy az iris prolabálását lényegesen megritkítsa. A hályogmaradékok visszamaradása s az utóhályog keletkezése ellen a tokrepesztés módosításaiban s az elülső csarnok kiöblítésében kerestek segítséget. Az elülső toknak eltávolítását, mint láttuk, már Daviel is gyakorolta. Eljárását azonban elfeledték. Újabban Förster hozta ismét divatba. A Graefe-féle extractiónál a csípő bevezetése s jókora tokdarab kihúzása a colobomán át nem ütközött nehézségbe. Az iridectomia nélkül végzett operálás esetén azonban sokkal bajosabb az iris sértésének kikerülése. Ezért a csípőket kezdték módosítani (Wecker, Knapp) és pedig olyan módon, hogy zárva ne sérthessék az irist, nyitva pedig mégis biztosan fogjanak. Az eddig ismert eszközöknek azonban az a hátrányuk, hogy ha az első kívánságnak meg is felelnek, de nem teljesítik a másodikat, azaz keveset fognak. Később látni fogjuk, e nehézségen hogyan segített Schulek tanár. A mi az elülső csarnok kiöblítését illeti, ezt eleinte főleg az antisepsis érdekében gyakorolták. De szerencsére elég gyorsan meggyőződtek, hogy oly oldatot, mely e czélnak csak valamennyire is megfelel, az iris s cornea endothelje nem tűr meg. Most már csak langyos bórsav vagy sóoldat az, melyet előzetesen sterilizálva arra használnak, hogy a visszamaradt lencserészleteket kiűzzék. Sokan az erre szolgáló eszközt be sem vezetik az elülső csarnokba s a folyadék csak az erősebi) nyomás folytán áramlik be s ki (Gayet). Az eljárás azonban nem közömbös beavatkozás. Nem is említve azon hátrányt, hogy a műtétet meghosszabbítja s végrehajtása a beteg nyugtalansága következtében sokszor igen nagy nehéz-
