Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-06-25 / 3. szám

1893. 3. sz.

SZEMÉSZET

31

segekbe ütközik, az elért eredmény nem áll arányban a kárral, melyet okozhat. így van az, bogy sokan, kik előszeretettel gyakorolták, ma már abban hagyták. Hogy Panas s Gayet még lelkes hívei, az csak azt igazolja, hogy nagy gyakorlat, nagy óvatosság csökkenthetik az árnyoldalakat.

Lássuk már most, mily előnyei s hátrányai vannak a combinált methodusnak. Az árnyoldalak közé tartoznak a műtét hosszadalmasabb, fájdalmasabb volta, az üvegtest prolabálásának nagyobb valószínűsége; a vérzés, mely elfedheti a tért, s végül, hogy az irisben coloboma marad, mely torzít, s mely káprázásra adhat alkalmat. A priori még azt is várták, hogy a kerek pupilla jobb látást is fog eredményezni, de mióta maga Gayet az extr. simplex legbuzgóbb védője beismeri, hogy a látás élessége átlagban csak olyan, mint iridectomiával végzett operálás után, e kifogás elveszítette a jelentőségét, sőt úgy látszik, épen az ellenkezője áll, mert a hályogmaradékok kiűzhetése kevesebb utóhályog képződésre ad alkalmat. Jól bizonyítja ezt Haab s Knapp statistikájának összehasonlítása. Mindkettő nagy gyakorlatú Operateur, mindkettő a legjobb eredményekre törekszik s ime, míg Knapp, ki iridectomia nélkül operál, 60%-ban szorult utóműtétre, addig Haab, ki az irist kimetszi, 26°/0-ban végezte mégis a Haab végeredményei a jobbak.

Egy másik kifogás, melyet a kombinált methodus ellen felhoztak, s melynek nincs alapja, abban áll, hogy az iris prolapsus a colobomakészítés daczára is épen olyan gyakori, mint a nélkül. Erre jól válaszol Tacke, ki 500 combinált extractio után egyetlen egyszer látta. S valóban annak megakadályozására, hogy iris ne nőjjön a sebbe, van egy biztos mód s ez az, hogy az egész seb hosszára kiterjedő colobomát készítsünk. Jól tudom, hogy sokan inkább csak kis darabot vágnak ki s a hályog megszületése után spatulával reponálják az irist s ez tényleg legtöbbször — de nem mindig — sikerül is, de a visszahelyezés még sem nyújt biztosságot, hiszen a seb utólagos megnyílásakor épen úgy beléjuthatnak a coloboma szárai, mintha irist ki sem vágtunk volna. Nem kell tehát sajnálni az irist, ha coloboma készítésére egyáltalán reá szántuk magunkat. A torzítás alig érdemes szóra, mert a szemhéj elfedi, a káprázás már inkább számba vehető, bár jól mondja Landolt, hogy többet panaszkodnak e miatt az operateurök, mint az orvosok. Megmarad tehát a fájdalmasság s a vérzés, mint a műtét tényleges hátrányai. Előbbi korán kezdett cocainozás által csökkenthető, utóbbi pedig csak ritkán származik az irisből. Az ép iris ugyanis átmetszéskor nem vérzik jelentékenyen, ha pedig kóros, akkor a kimetszést lígy sem kerülhetjük el. Az üvegtest prolabálásától az iris néha tényleg megóv, de ha az az egyszerű extractio végzése közben a beteg nyugtalansága, vagy a zonula Zinni sorvadt volta miatt mégis bekövetkeznék, a kikanalazás nehezebb s kényesebb, mint ha a coloboma helyén tág terünk van az eszköz bevezetésére.

Lássuk most, mit mutatnak a kimutatások. Megvallom, magam is osztozom Schweigger nézetében, ki nem egyszer mutatott reá, hogy a statistika-készítés még szigorú önbirálat s igazságszeretet mellett is sok kívánni valót hagy hátra. E mellett olyan sok tényező szereplését kellene számba venni, hogy az összehasonlítás majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik, mégis talán nem lesz érdektelen, ha egy pillantást vetünk az eredményekre, melyekkel a két methodus hívei operálnak.

Ma is az első kérdés az lesz, hogy hány veszteség van a kimutatásban, bár közvetlenül az operálás után tönkrement szemek inkább azt bizonyítják, hogy milyen volt az asepsis, de hogy a methodusnak is van szerepe, azt sem lehet tagadni. Az iridectomia nélkül operálok között igen kedvező eredményt mutathat fel Panas, ki a „Hotel Dieu“-ben végzett 460 extractiója közül csak 0'4 %-ot veszített el teljesen. Trousseaunak 300 egyfolytában operáltja közül egy sem maradt látás nélkül. Hirschberg 1888—1891 végzett 200 öregkori hályogoperatiója között egyetlen vesztesége sem volt, csakhogy ezek között 13 praeparativ s 21 egyidejű iridectomiája is volt. Puchs 311 válogatott esete közül 3, azaz 0'9°/0 ment tönkre. Knappnak 1890. novembertől 1891. szeptember 30-ig 125 extractiója között 2‘4°/j vesztesége volt. 1889. január 5-től 1890. január 20-ig 1%-ot mutat ugyan ki, de a sorozatból kizárt esetek közül 7 műtét tulajdonképen mégis oda tartozik. Ekkor pedig a °/o 3-rá emelkedik. Wolkow 1889—1891 222 műtétre 1'7% veszteséget mutat ki, míg Schweigger 450-re 4'4 °/0-ot. Az eddig említettek mind kerek pupillára törekesznek.

A combinált methodust gyakorlók közül Haab 273 operáltja közül egynek szeme ment tönkre (0‘36°/0), de ez is leszakította a kötését. A másik szemét Haab saját magánintézetében operálta meg szorgos felügyelet alatt s ezúttal jó sikerrel.

Graefe Alfrédnek az utolsó 445 esetben egyetlen vesztesége sem volt. Sattler, ki egy ideig már iridectomia nélkül operált, de az utólagosan keletkező complicatiók miatt újra visszatért a combinált methodushoz, P5% veszteséget mutat ki, Riedel meg épen csak 0'97%-ot. Jól esik, hogy e kiválóan kedvező eredmények között említhetem az Imre Józsefét, ki bár aránytalanul kedvezőtlen viszonyok között operál s mégis csak 2% veszteséggel végzi extractióit.

A másik kérdés, melyre választ várunk a kimutatásokból, az, hogy hányszor sikerült nagyon jó s hányszor csak tűrhető látást elérni.

Az összehasonlításra jól kínálkozik, mint azt már Arnold is hangsúlyozta, Knapp s Haab statistikája. Mindkettő ugyanazon számú és körülbelül ugyanazon időben végzett extractiókra vonatkozik, csakhogy előbbi az egyszerű, utóbbi a combinált methodust gyakorolja. Az utómfitétek által elért javulást is beleértve (pedig erre Knappnak gyakrabban volt szüksége) Knapp 51'660/0-han ért el egész vagy legalább fél látóélességet, míg Haab 64’10%-ban.

Ismétlem, hogy ez adatokat csak tájékozás czéljából közöltem, semmint hogy belőlük megdönthetien következtetésekre jussak. Hiszen az eredményeket olyan sok tényező befolyásolja ! Hirschberg magánklinikán a leggondosabb asepsis védelme alatt operál, míg Schweigger nagyobb számú hallgatóság előtt. Fuchs az extractio simplexre csak a legkedvezőbb eseteket választja ki s ugyanazon idő alatt, míg 311-szer az irist kímélte, 391 ízben iridectomiával távolította el a lencsét.

Szóval a °/o-os összehasonlítás sem nyújt biztonságot. Annyi mégis kétségtelen, hogy a külföldön eddig gyakorolt kerek pupillás extractiók sikerei a combinált methoduséi mögött maradnak. Landolt nem minden gúny nélkül jegyzi meg, hogy egyik nagy praxisú szemorvos a kórházban iridectomia nélkül, a magánpraxisban pedig iriskimetszéssel operál.

Elérkeztem, tisztelt egyesület, harmadik feladatomhoz, tudniillik azon eljárás ismertetéséhez, melyet az egyetemi szemklinikán gyakorlunk. Hosszú időn át kizárólagosan a combinált methodus szolgált az öregkori hályogok operálására. Az eredményeket az 1880—1890-ig terjedő tíz évről Issekutz László dr. volt tanársegéd állította össze. Ez idő alatt 1939 hályogot operáltunk Graefe methodusa szerint. A veszteség l'5°/0-ot tett ki. Az eredménynyel annál is inkább meg lehetünk elégedve, mert e számításban nem csak a Schulek tanár által végzett extractiók szerepelnek, hanem a segédek, sőt a gyakornokok által végzettek is, úgy hogy 23-an osztozunk a 10 év operálásaiban.

Már pedig mégis csak más eredményeket mutat fel a gyakorlott, mint a kezdet legkezdetén álló. Azt sem szabad feledni, hogy az operálások alatt nagy hallgatóság állja körül az ágyakat, s a nagy forgalom miatt a tavaszi hónapok ogyik-másik napján 20—30 műtétet végzünk, a mi mind az asepsis rovására történik.

E kedvező eredményekben rejlik az ok, hogy Schulek tanár csak 1890. márczius 11-ike óta végezi s végezteti az extractio simplexet. Eleinte a Wecker-féle extractio lobularis peripherica simplex volt az eljárás s a 288 egyfolytában végzett operálás eléggé meggyőzött arról, hogy a szépen sikerült esetek nem kárpótolnak az iris prolapsusokért.

Arról is meggyőződhettünk, hogy a legzavartalanabbul lefolyt műtét után is a betegnek kisebb fokú nyugtalansága is elégséges arra, hogy a sebet repessze s a kiáramló csarnok-